Employer branding

Ezt most a történeti hűség kedvéért jegyzem le, hátha üldözési mániám van és később jól jöhet tudni, hogy mikor kezdődött😁

A kezdetek kezdetétől vagyis már 2 éve van köztem és a marketing csapat között egy feszültség. Ez abból fakad, hogy az employer branding - vagyis a munkáltatói márkaépítés - mindkettőnkhöz tartozik (én lennék a vezetője hivatalosan, de korábban ők csinálták) és elmosódnak a határok. Sok-sok probléma és idegeskedés után a drága főnököm megpróbált rendet varázsolni a káoszba, aminek az lett az eredménye, hogy egy megbeszélés alkalmával valamennyire felosztottuk a területet és néhány kisebb feladat hozzám került. Ez így jó is, én pár pillanatig kicsit hasznosabbnak éreztem magam és végre voltak minimális élmények is a munkámban. Aztán szembe jött a passzív agresszív ellenállás a marketing részéről vagy legalábbis én ezt érzem (itt van az üldözési mánia). Ami feladatokat én kaptam - csokoládé világnapja, emoji világnap, a sör világnapja és a nyári uzsonnán egy olasz kvíz - azt én csinálom a HR csapattal és a recepciósunkkal. A marketing viszont keményen elhatárolódik ezektől, és bár mindig ők küldenek ki minden kommunikációt, ezeknél az eseményeknél még erre sem hajlandóak, hiába egyeztettük le előre. Sőt, olyan mértékben elhatárolódnak az egésztől, hogy ha kérdezik őket, akkor ez nem az ő ötletük, ezt a Juli találta ki, ezt a Juli csinálta. A múlt heti olasz kvíz esetében (ami amúgy nagyon jól sikerült) és a mai csoki világnap esetében legalábbis ezt csinálták. Nem értem miért jó ez. Nem olyan dolgokat csinálok, amit szégyelni kell, nem olyan dolgok ezek, ami nekik méltóságon aluli, de mégis így viselkednek. Nekem ez végtelenül rosszul esik. A csoki világnap esetében az volt megbeszélve, hogy kiküldenek egy jó kis marketing kommunikációt még pénteken. Nem küldték ki. Ma amikor bejöttem, szóltam nekik, hogy mgérkezett a csokoládé, erre az volt a reakció, hogy "Mi, csoki?????". Kérdezem, hogy küldjem ki én az e-mailt, a válasz persze az volt, hogy "Igen, mindenképpen". Kicsit olyan ez, hogy na örülj, hogy kaptál jutifalit, de minket akkor hagyj békén.

Az a döntésem született, hogy a rám osztott további két eseményt még megcsinálom a lehető legjobban, de utána elengedem ezt az egész employer brandinget és azt is hogy bármi élvezhető vagy örömöt adó dolog legyen a munkámban, nem harcolok velük tovább. Az előző munkahelyemen minden rendezvényt én szerveztem, az emberek szerették, amit csináltam, és mindenkivel jól kijöttem, ott 10 év alatt nem volt ennyi probléma meg nyűglődés, mint itt a két évem alatt, elegem van. Az egyetlen probléma csak az, hogy az ügyvezető szerint nálam kell lennie ennek a területnek, így a kivonulásom trükkös lesz, mert látszólag benne kell maradnom vagy vele kell megbeszélnem ezt a problémát. 

Sosem fogom itt megtalálni a helyem😢

Haladunk, mint a csiga

Szegény korábbi bejegyzés, éppen egy hónapot várakozott vázlatként, mert elfelejtettem kitenni. De így ma akkor megjelenik kettő is. Ez itt a friss.

Az időm nagy részét még mindig a lakáseladás teszi ki. Még mindig nem segít semmit a nővérem, bár ezt a lustaságot most megjárta. Történt ugyanis, hogy kiderült, apámnak nem szimplán haszonélvezeti joga van a lakáson (amiről nem volt hajlandó lemondani és velünk ki akarta fizettetni) hanem özvegyi joga. Ennek a típusnak az a sajátossága, hogy átszáll az új tulajdonosra is, vagyis az új tulajdonos a lakással együtt megkapná apámat is. Mivel ez nem okozott osztatlan sikert az új tulajnál, így a nővéremnek mégiscsak munkába kellett lendülnie és el kellett intéznie, hogy apám jogi úton lemondjon az özvegyi jogról és ez be legyen jegyezve a Földhivatalban. Ez a kis játék viszont 3 héttel nyújtja meg a folyamatot és a nővérem még így is bepróbálkozott, hogy ezért is fizessünk az apámnak, de azt nem lehet. Ha el akarják adni a lakást, annak az az egy módja van, hogy hivatalosan lemond róla vagy nem adjuk el. Így aztán el lett intézve, persze én fizettem az ügyvédi és földhivatali költséget is (120e Ft).

A lakásban lévő bútorokat meghirdettük, akár ingyen is vihetők, de nem kellettek senkinek. Így aztán közel fél millió forintba fog kerülni a lakás kiürítése (fizetett lomtalanítás) és nem mondom, hogy ki fizeti ki.....talán ki lehet találni.

Emellett közben a saját házam táján sem egyszerű. Megint tönkrement a fű, most éppen gombás és közben minden területet elözönlöttek a hangyák, (szerencsére csak a kertben) úgyhogy rosszabb napjaimon szeretném felrobbantani vagy lebetonozni az egészet. De jobb napjaimon tudom, hogy szakértő segítség kell és akkor meg lehet menteni, így majd hívom a Pázsit doktort meg a hivatásos rovarirtókat. Viszont közben elültettük a 2 cseresznye fát, legalább miattuk már nem kell aggódni.

A munkahelyem éppen olyan katasztrófa, mint eddig volt. Nem tudom meddig bírom még ezt a nagy semmit, ezeket a semmi feladatokat és az unalomig ismétlődő problémákat, amikről nem tehetünk, mert amíg mi hűen követjük a folyamatokat, addig mindenki más le sem sajnálja azokat. Utálom, hogy folyton védenem kell a csapatot olyasmi miatt, amiben nem ők hibáznak. Két emberem fizetése egészen megalázó, de ezzel sem tudok mit kezdeni. Így legyen motivált csapatod....... 

Érdekes módon volt jó pár megkeresésem Dubaiból, de sokkal alacsonyabb pozíciókra, ami önmagában nem baj, de az alacsony pozíció nagyon alacsony bért és kevés juttatást jelent, én pedig nem bérelt ágyon vagy bérelt szobában szeretnék élni, hanem egy kellemes otthonban, amire ezekből a fizetésekből sajnos nem telne. Szóval nem éltem a lehetőséggel.

Itthon nincs HR vezető vagy szenior HR szinten semmilyen álláslehetőség. Nos, persze ez azért nem teljesen igaz. Van, de az Alföldön vagy a Dél-Dunántúlon, semmiképpen sem napi szinten bejárható távolságban. Így kicsit reménytelen még a váltás gondolata is, de őszintén, ez nem is igen jut az eszembe, hiszen váltani nagy szerencsejáték. Ha nem jön be, akkor könnyen eshetek két szék közül a pad alá, és akkor hamarosan kiülhetek a Blaha Lujza téri aluljáróba egy takaróra kéregetni, amikor elfogynak a tartalékok. Így viszont van munkám és van havi bevételem, úgy tűnik, ezzel kell beérni és meg kell barátkozni tényleg azzal, hogy soha többé nem lesz élvezet a munka úgy, mint az elmúlt 30 évben volt. Ez nagyon szomorú, mert az életemnek legalább ez az oldala működött. Most már ez sem. 

Ahogy a LinkedIn-t olvasgatom, azt látom, hogy nincs jó helyzetben a HR szakma. Sokan bántanak bennünket, sokféle okból. Viszont még többen nem tudják, hogy sok esetben a HR nem egy autonóm szervezet, nem dönt semmiről, csak utasításokat teljesít, illetve, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amire használnak bennünket és ha jól használnának bennünket, a cégeknek is sokkal jobb és könnyebb lenne. Annyit tudnék erről beszélni, de nagyon nincs kinek, mert az én cégemnél mi csak admin emberek vagyunk, igazi ráhatásunk nincs a dolgokra sajnos. Ez a része a munkának rettenetesen hiányzik, jobb keze lenni a cégvezetőnek és aktívan közreműködni és segíteni a cég formálásában és vezetésében. Na, itt ilyen nem lesz, ez biztos.

Így most több fronton is harcolok magammal, mint a HR-es, mint hobbikertész, mint  háztulajdonos (és fenntartó), és a nő, komoly egzisztenciális válságban. De egyszer ezen is túl leszek, addig meg csak megoldom valahogy😁

Család és nektarin

Hűha, ezt 1 hónapja írtam, de nem raktam ki. Úgyhogy ma lesz egy bónusz😀

Nem gondoltam, hogy ilyen régen nem írtam. Rövidebb időnek tűnt. De közben sok minden történt, például tegnap megállapodtam egy vevővel a családi lakásunk eladásáról. Persze ezt nagyon sok munka előzte meg. Képzeljetek el egy 41 éves, felújításra váró, leromlott állapotú lakást, ahol 7 éve nem volt takarítva (rendesen). Az utolsó etapban 2x12 órát dolgoztunk rajta, hogy elfogadható és kellemes látvány legyen (köszönet a CleanWorld takarító csapatnak). Plusz én még csináltam egy kis home staging-et, fehér rolók az ablakra, ide egy takaró, oda egy kis szőnyeg, mindenhol rend és tisztaság, jó illat. Szerencsére ismertem a vevőt korábbról és nagyon kellemes volt az újbóli találkozás, annyira, hogy 2 órát beszélgettünk. Utána boldogan jeleztem a család többi tagjának, hogy elkelt az ingatlan (pedig még nem is árultuk😀), aztán hidegzuhanyként ért, hogy apukám közben megváltoztatta a korábbi döntését a vételár elosztásával kapcsolatban. Ez engem teljesen kiborított, mert azért vállaltam be, hogy egyedül intézek és fizetek minden, az előkészítéssel és az eladással kapcsolatos költséget, mert nekik nincs egy fillérük sem, és majd úgyis visszakapom, ha eladtuk a lakást. De persze nem. Tehát kivettem szabadságot, benne van rengeteg időm, egy komplett vagyon és az a pénz már bye-bye. Egész felnőtt életemben én voltam a család bankja és pénztárcája, ott használtak ki, ahol tudtak arra hivatkozva, hogy család vagyunk, de cserébe soha semmit nem kaptam, sem egy kis törödést, sem szeretetet vagy pici gondoskodást (a szülinapi vagy karácsonyi SMS annak számít vajon😠?), mindig egyes-egyedül kellett minden problémámat megoldani, úgyhogy azt gondolom, hogy ezt most ezzel a projekttel be is fejezem, sőt, végleg örök búcsút intek a családomnak, hiszen ez a lakás az utolsó, ami még összeköt minket. Korábban kellett volna ezt meglépni, de hát az a fránya lelkiismeret és kötelességtudat......

Na, ez volt a magánéleti rész és már ezért is elnézést kérek, de annyira kiborítottak, hogy 2 napja sírok, és a könnyeimen keresztül néha alig látom, amit írok.

A második rész legyen akkor HR.

Szeretnénk felfrissíteni az álláshirdetéseinket, mert akárhonnan nézem, unalmasak, üresek és teljesen semlegesek. Úgy érzem, hogy meg kell jobban szólítani és érinteni az álláskeresőket és közvetlenebb, kedvesebb hangnemben kell velük kommunikálni. Mivel már ezerszer kértem a toborzó csapatomat, hogy gondolják ezt át, de ők következetesen a régi hirdetésekkel dolgoznak, harcba indultam. Először úgy gondoltam, átolvasok pár hirdetést, hogy hátha találok olyat, ami szerintem is jó minta lehetne. Eközben pedig csodákat találtam. Például juttatások: ingyen víz, ingyen kávé, az éves szabadság kiadása, rendszeres szóbeli visszajelzés. Mikor ezeket olvastam, csak ültem és néztem ki a fejemből, hogy nekem a 25 évem alatt ezek nem jutottak az eszembe😉 mint juttatások. Mi van a munkáltatókkal? Mindenkinek elment az esze? A kedvenceim persze nem ezek, hanem a laptop és a mobiltelefon. A laptop valóban volt juttatás, még a 2000-es évek elején, amikor még mindenhol asztali számítógép volt és nagy szám volt, ha valaki hordozható masinát kapott. A mobiltelefon pedig mindig is munkaeszköz volt, hiszen azért kaptad, hogy munkavégzés kapcsán mindig elérhető legyél. Kedves munkáltatók: EZEK NEM JUTTATÁSOK. Ennyi erővel lehet juttatás a parkoló, a bicikli tároló, a WC vagy a lift is, esetleg a levegő. Nemrég a Cafeteria Trend is végzett egy kutatást, hogy milyen juttatások vannak, abban nagyon szuper dolgok is voltak, de ott is benne volt az ingyen víz. Nos, kedveseim, így, hogy ingyen víz, nos, az jön a csapból, ugyanis egy újkori találmány a vízvezeték és az minden hova elviszi a vizet. Nem mondom, persze ha ingyen Evian, akkor jó, azt elfogadom juttatásnak😊

Egyébként továbbra is ez életem legrosszabb munkahelye és a motivációm az évtizedes mimimum alá süllyedt, néha már felkelni sincs kedvem, bemenni végképp nincs. Értelmetlen döntések, idegesítő toporgás, túlbonyolított dolgok, következetlenség, a kihívás teljes hiánya, meg a felesleges csaták. El szerettem volna vinni a csapatomat a Business Fest-re. Remek HR témák lesznek, együtt elmennék, az egy picit csapatépítő is, hiszen sokan vagyunk sokat home office-ban és az irodában munka közben nincs lehetőség "bandázni". Szereztünk 20% árengedményt, én tiszteletjegyet kaptam, úgyhogy gondoltam, hogy ebből gond nem lehet. Hát, bizony komoly problémát generált, hogy 1 teljes napig nem fogunk dolgozni. Tudom-tudom, ez valóban felháborító, hogy is lehet ilyet csinálni, munka helyett tanulni és egyben szórakozni, fejlődni és csapatot formálni, micsoda elképzelés. Végül úgy mehetünk el, hogy viszünk laptopot, szüneteket kell tartanunk, amikor e-mailt olvasunk és ha érkezik feladat, azt meg kell csinálni (akkor is, ha az amúgy várhatna). Ezeket a döntéseket soha nem fogom megérteni, hiszen (viszonylag olcsó és hatékony) motiválás helyett az egész csapatot hosszú időre megint demotiválták ezzel a követelménnyel és kezdhetem majd előlről felhúzni őket. 

Talán a nyár jobb lesz kicsit, mert sikerült kikaparnom magamnak pár érdekesebb projektet és annyi munka lesz, hogy nem lesz időm nyűglődni a negatívumokon. 

Na és nem maradhat el a kert, de csak egy képet mutatok: a "vadonat új" törpe balkon gyümölcsfáimon (kb. 60 centisek csak) 2 db gyönyörű nektarin és egy őszibarack üdvözöl már most minden reggel😍

Ime a nektarin: