Lehet valaki szomorúan lelkes?

Elrepült a karácsony, pedig mennyire várja mindig az ember, aztán 3 nap és huss, mintha nem is lett volna. Idén igazán gyönyörű lett az itthoni karácsonyfám, imádom, és mivel mű fa, még hetekig fogok gyönyörködni benne, nem szedem le január közepe előtt. A kertben álló norman fenyőre is tettem idén égősort, az már van olyan nagy, hogy jól nézzen ki. A kis kék ezüst fenyőm még túl pici ahhoz, hogy látványos legyen, de jövőre már ő is fel lesz díszítve odakint.

A londoni karácsonyfánk nagy meglepetésemre már feldíszítve várt, mindenhol szép rend és tisztaság, a kedvesemnek jár egy nagy dicséret. Mivel későn érkeztem, a bevásárlást is neki kellett intéznie, de minden megvolt, így hamar elkészült a Wellington (idén jobb lett, mint tavaly) és hatalmas sikert aratott a Nándori cuki mákos bejglije, amiről idén szerencsére nem maradtunk le.

Na, de térjünk át a hivatalos részre. Kis statisztika: az első álláskeresésem, miután 2002-ben a Nokia leépített 449 napig tartott. A 2. álláskeresésem, miután hazaköltöztem Dubaiból 2009-ben 673 napig tartott. A mostani az interim állásig 464 nap volt, a végleges állásig, vagyis december 1-ig 595 nap. Ez nagyon kemény. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt ajánlották az embereknek, hogy mindig legyen 2 havi tartalékuk arra az esetre, ha elvesztik az állásukat. Nos, az előzmények alapján az én esetemben érdemes 2 évi (24 havi!!!!) tartalékot csak erre képezni, hogy felszínen tudjak maradni. Nem rossz feladat, főleg a mostani fizetésemből.....

A 595 napos álláskeresés célja tehát részlegesen ugyan, de megvalósult. Mi volt a cél?

1) Legyen munkám

2) Legyen havi bevételem

3) Legyen meg a "flow", ami 22 éve minden HR-es munkámban kiteljesített, vagyis legyen motiváló, kihívásokkal teli, és kicsit több, mint amire képesnek hiszem magam.

Az 1. és 2. pont pipa, van állásom és van havi bevételem. Hurrráááááááá!!!!!! Viszont nap mint nap azzal szembesülök, hogy itt tökéletesen motiválatlan és érdektelen vagyok és leszek. A munka több szinttel alacsonyabb annál, mint amit én élvezni tudnék, ahogy mondani szoktam, ezt egy jól betanított majom is meg tudja csinálni. Bármi olyan ötlettel állok elő, ami egyrészt nagyon hasznos lenne a cégnek és másrészt azt szolgálná, hogy motivált legyek és élvezzem, amit csinálok, azt azonnal lelövik. Egy siker volt eddig, bevezetjük a SZÉP kártyát januártól a dolgozók nagy boldogságára, ez részben az én érdemem. A munkakör egyébiránt teljes mértékben operatív (annyi jó van benne, hogy a bérszámfejtés a pénzügyhöz tartozik és nem hozzám, a toborzás meg ugye a másik vezetőhöz), de így marad az adminisztráció, a munkaügy és nagy ritkán egy nehezebb eset (felmondás, külföldi munkavállaló, kiküldetés, stb.). Fejlesztésre, alkotásra, a HR magasabb szintre emelésére szinte semmi esély nincs. Mindentől mereven elzárkóznak, ami haladó szemlélet vagy esetleg versenyképes megoldás. A tulajdonos fejében ott van egy magasabb szintű HR partneri támogatás és bevonás, remek gondolatai vannak, de a vezetőség ezt nem támogatja. Mondjuk nyilván a korábbi rossz tapasztalat és csalódás miatt nem engednek közel ilyen feladatokhoz, de ezt is jelenti, hogy nem értik és nem mérték fel, hogy mire lennék képes, míg a tulajdonos ezt pontosan látja és érzi. Ez így viszont nagyon nehéz lesz. Különösen úgy, hogy január végétől lesz egy 6 órás emberem, ha ő elviszi ezt az admin részt, mi marad nekem? 

Szóval arra jutottam, hogy noha ez a munka megadja a vágyott biztonságot, de egyáltalán nem adja meg azt a fajta motivációt, élvezetet, ami eddig mindig megvolt (mondhatnám, hogy a 22 HR-es évem alatt a hobbimból éltem és egy napot sem dolgoztam😊), az elismertség és a fontosság érzését, azt hogy valamit alkotok, valaminek a fontos része vagyok, hogy igazán érdemben segítek az embereknek jobbnak és többnek lenni, az életüket élhetőbbé tenni, akkor ezt máshol meg kell teremteni valahogyan. Még elég homályos, hogy hogyan és hol, de egyelőre az jutott eszembe, hogy indítanék szakmai blogot, szabadidőmben tartanék rövid online tréningeket (management and leadership, több féle soft skills, kompetencia fejlesztés, time management, tematikus angol oktatás és ezer más) vagy munkajogi és álláskeresési tanácsadást, mert ez kiteljesítene és "flow-ban" tartana, így nem kellene új munkahely után kajtatni csak azért, mert ez rettenetesen hiányzik. Ettől még nem lesz meg az az érzés, hogy igazán hatással vagyok a cégre és befolyásolni, jobbá tenni tudom a dolgozók helyzetét, de talán azoknak tudok így segíteni, akik ezen a mellékágon majd velem tartanak, és az már kezdetnek jó.

Ez van. Egyszerűen szétfeszít a türelmetlen tehetetlenségnek az a furcsa érzése, hogy mennyivel többet tudnék csinálni, de nem lehet és ennek valahol ki kell majd jönni😉 Most viszont így nagyon nem jó, kemény napi küzdelem megbékélni, akár ideiglenesen is ezzel a helyzettel. Persze továbbra is próbálkozom és viszem az ötleteket, de hosszú kultúraváltás kell majd ahhoz, hogy felismerjék az igényt az igazi, érdemi HR támogatásra és kihasználják a bennem és a csapatomban rejlő lehetőségeket. Emlékszem, ezt az utat Dubaiban is megjártuk, 80 slide-os prezentáción mutattuk be, mire képes a HR (ha rendesen használják), a vezetők elképedve ültek és hallgatták, aztán rájöttek, hogy velünk sokkal könnyebb. Itt is ez kéne, bár az ügyvezetőt sosem visszük át ezen a hídon, azt hiszem.

Szóval egyszerre vagyok szomorú, csalódott, néha dühös, és mégis rendkívül lelkes. Fura egy állapot😀 De minden jó, ha jó a vége és ha még nem jó, akkor még nincs vége😄

Kívánok mindenkinek sikerekben, örömökben és élményekben nagyon gazdag boldog új évet nagyon sok szeretettel és köszönöm a sok támogatást, amit tőletek kaptam. Megfizethetetlen😍

Jól van

Eltelt az első értékelhető hét már az új minőségemben. Persze szerződésmódosításom még nincs, mert a hét elején a titulusomban még mindig nem jutottunk dűlőre. Nagyon sok munka volt a héten, ilyen elfoglalt még nem is voltam itt, de ez nagyon jó volt. Még múlt hétvégén eldöntöttem, hogy megnézem, hogyan boldogulok autó nélkül, mert azt gondoltam, hogy jobb lenne, ha eladnám a kocsit. Sokba kerül, nincs kihasználva, arra nem telik, hogy azzal járjak dolgozni, akkor meg minek. Így ezen a héten a vasútállomásig is Volán busszal mentem. A Volán-Máv-villamos-metró kombóval 1 óra 45 perc az út. Hazafelé rosszabb, mert 19:25 után már csak 20:40-kor van busz, úgyhogy legkésőbb a negyed 7-es vonattal haza kell indulnom. A cégtől délután kb. 40 perc a vonatig eljutni, úgyhogy túlórázni nem igazán lehet. Most csütörtökön volt egy céges rendezvény (Ronda pulcsi nap sütizéssel) ami után este fél 7-kor tudtam hazaindulni. Mivel csak a 20:40-es buszt értem el, 2,5 óra volt a hazaút mintegy 40 perc várakozással a zuhogó esőben a váci buszpályaudvaron, de a többi nap is 2-2 óra volt hazajutni a 75 perc helyett. Szóval a próba hét sikeres volt, megtartom az autót arra a komoly napi 1,5-1,5 kilométerre, amit a vasútállomásig oda-vissza meg kell tenni😀 mivel azzal 45 percet meg lehet takarítani. Itt lenne jó, ha lehetne gyalogolni, de a Külső Rádi úton ezt csak az öngyilkosjelöltek kísérelnék meg, ugyanis a forgalmas úttesten kell menni, járda nincs. Tervben ugyan van egy bicikli út és járda, de az sok-sok év múlva lesz csak, már ahogy itt Vácon mennek a dolgok.

Hét közepén aztán megszületett a titulusom is: HR és Szervezetfejlesztési vezető/HR and OD Manager. Ezen a héten 3 napot voltam bent, 2 meetingem is volt az új főnökömmel, aki a pénzügyi igazgató. Olyan édes volt, készített nekem egy álomszép adventi koszorút. Bár már korábban megbeszéltük, hogy csinál nekem egyet, azt hittem pénzben kerül, de ajándékba kaptam tőle. Nagyon kedves hölgy, jól is működünk együtt, ami csoda, mert nőkkel általában nincs kémiám, de nála nem játszik a szakmai féltékenység, ez sokat segít. Amúgy lehetne a lányom, amin jól elszórakoztam magamban egyik nap a vonatúton. 

Aztán a meglepi. Említettem, hogy az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem jó pár állásra. Nos, egyik nap csörög a telefon. Ismeretlen szám. Felvettem, hátha valamelyik munkatársam. De nem, egy recruiter volt. Úgy tűnik, jelentkeztem egy director szintű állásra, amit elfelejtettem beírni az álláskereső nyilvántartásomba és amiről amúgy is teljesen megfelejtkeztem. Head of People and Culture Hungary and CEE. Volt egy rövid előszűrő beszélgetés, majd, mivel itt megfeleltem, tovább is ment az anyagom az ügyvezetőhöz. Innen folyt.köv. januárban, ezt megírta a recruiter, mert az ügyvezető januárig szabin van. Vicces. Pont ott nyílik halvány lehetőség, amire nem is emlékszem😀

A jelenlegi helyemen pedig nekilátok feltárni és kijavítani az eddigi HR által elkövetett hibákat. Van sok. Amikor megoldást javaslok egyikre másikra, vagy megoldok egy hatalmasnak tűnő problémát 5 perc alatt, csak néznek rám, mintha valami csodát mondtam volna, pedig a legtöbb dolog egyszerű és magától értetődő. Ma is dolgoztam kivételesen 13:00-ig, sőt a másik HR-essel még délután is csevegtünk Teams-en, mert neki sem tetszik az új titulusa😀

Szóval egyelőre kösz, jól vagyok, talán ez az első hét 2021.04.14 óta, amikor ezt nyugodt szívvel le tudom írni. Sőt, ma még egy ici-pici bónusz is érkezett a bankszámlámra, meg is lepődtem rendesen, mert tudtam ugyan, hogy fizetünk valamennyit, de biztos voltam benne, hogy nekem nem. 

Még jövő héten jelentkezem, de aki már akkor nem olvas, annak békés, boldog ünnepeket kívánok nagyon sok szeretettel. A kép az irodánkban készült😎

Célba értem(?)

Nos, megkaptam az ajánlatot. Nem minősíteném, de a történelmi hűség kedvéért megemlékezek itt is róla. A fizetés nevetséges (legutoljára 2011-ben kerestem ennyit), a pozíció neve nem lehet HR igazgató, mert jaj, akkor mit szól majd a másik HR-es, ha őt nem úgy hívják (Recruitment Manager lesz az új felállásban), valamint a recruitment nem tartozik majd alám, mert jaj, mit szólna szegény másik HR-es, ha még egy alkalommal felé tennének valakit. Vajon az én lelkemmel mikor fognak ennyit foglalkozni? Így 6 fős csapat helyett lett 2 db 6 órás emberem, akik közül az egyik édes és kényelmes, pörögni nem tud, de nem is akar, a másiknak 2 gyereke van és február végén jön vissza GYED-ről. Ebből nagyjából levehető, hogy csak én fogok dolgozni. Ehhez van 4 cég egy csomagban, érthetetlen szabályok, idióta folyamatok, állandó feszültség az egyik tulajdonos és a vezetés között,  autokrata vezetés és egy olyan ügyvezető, aki minden hasznos, modern, a céget előrevivő és az embereket jobban szolgáló dolgot hatalmas szkepticizmussal fogad és aki többek között nem hisz az egyenlő bánásmódban. Álomhely😀 De képzeljétek, sikerült kitárgyalnom még plusz 50e Ft-ot (bruttó). Juhéééé!!!!!! Ezen felbátorodva kértem egy kisebb, könnyebb laptopot a a júliusban ideiglenesen kapott 2 kilós helyett, de persze nem kapok, ugyanis az pénzbe kerül. Viszont vehetek magamnak. Ja tényleg, ez nekem eszembe se jutott, köszi! Kértem teljes jogú hozzáférést ahhoz a programhoz, amit használnom kell (mert fél éve a másik HR-es account-jával lépek be), de azt sem lehet, mert az is pénzbe kerül. Mindehhez csak ismételten annyit teszek hozzá, hogy ez egy IT cég..... Továbbra is saját mobilt és saját előfizetést használok. Nincs helyem az irodában, vagyis mindent cipelek folyamatosan, így a vonat-villamos-metró-gyalog játékot minden nap, amikor bemegyek, 5-6 kilóval a vállamon teszem meg (laptop, jó nehéz hálózati kábel, egér, jegyzetfüzet, személyes holmik). Irodaszerem sincs, de ha azt is cipelném, meg a bevásárlást is hozzá csapnám, esténként, akkor 10+ kilóval közlekedhetnék. Viszont így hamar megtanultam, hogy kiválóan el van az ember jegyzetpapír, bugyi, gemkapocs, kapcsológép, post-it és egyéb irodai apróságok nélkül is. Na de most akkor hogy van ez a dolog a Munka Törvénykönyvében, hogy a munkáltatónak kell biztosítania a munkavégzés feltételeit? Mondjuk az ügyvezető az utolsó, akit ez meghat. Megmaradt a 4 nap is (így minimalizálták a fizetésem), de az egyetlen jó pont, hogy megmaradt a 2 nap home office is. Bár megkértek, hogy a 4 napot húzzam szét 5-re (hétfőn kezdjek később és pénteken dolgozzak délelőtt). Ezen még gondolkodom. Tehát igen tisztelt hölgyeim és uraim, szeretettel, de szomorúan és mély alázattal megállapítom, hogy végre van állandó munkahelyem, viszont ilyen rossz munkahelyem még életemben nem volt, bár a Budapest Airport és a PanTel még erősen vetélkedik ezzel az első helyért.

Na de jobb ma egy veréb, mint holnap kettő, vagyis elfogadtam, mert egész egyszerűen nincs más választásom és szükségem van a havi bevételre, ha nem akarok mindent elveszíteni, amiért 30 nagyon kemény évet dolgoztam és küzdöttem. December 1-től már él a szerződés (persze majd ha aláírjuk, de még ki kell találniuk a pozíció nevét, mert abban nem jutottunk egyetértésre). Természetesen ettől még a maximumot adom itt is, mert vagyok annyira büszke és lelkiismeretes, de azt is elárulom, hogy az ügyvezetővel és a pénzügyi igazgatóval folytatott "tárgyalás" után bőgve tettem meg az utat hazáig és azóta is sírok, ahányszor ezt az egészet végig gondolom.

Persze, mindezen jól felhergelve azonnal jelentkeztem 5 új állásra, mindezt tettem az esélytelenek teljes nyugalmával, hiszen úgysem vesznek fel sehová, már 51 éves lettem közben, öreg vagyok és nem kívánatos. Ja, meg drága is. Dehát tulajdonképpen most már biztonságban vagyok, nincs mit veszítenem. Ez egy új élet, de egy olyan új élet, amit képtelen vagyok megszokni. Tavaly április 14-ig legalább a munkámban volt örömöm, most már abban sincs. Így viszont nehéz lesz tovább menni. Hogy honnan vegyek motivációt, azt végképp nem tudom. Vajon azon is van már ársapka?

Slinky, a teraszomon lakó imádkozó sáska meghalt, valamikor tegnap történhetett. Várható volt, nagyon hideg van már kint és nem volt mit ennie, de azért sajnálom. Úgy megszoktam, hogy minden reggel köszönök neki vagy éppen odébb rakom, ha pont nem tudok miatta kimenni. Néha magától is odébb ment, ha szóltam neki és nem is jött be bogár a lakásba, amióta ő őrizte az ajtót. Hiányozni fog. De ez egy ilyen időszak, a változások, a lemondások, a hiányok, a búcsúzás ideje.

De mivel ma van advent 2. vasárnapja amikor a remény gyertyáját gyújtjuk meg, talán lehetnék sokkal bizakodóbb. De sajnos nem vagyok vallásos, nincs is adventi koszorúm. Mondjuk attól még gyertyát gyújthatok. Legyen úgy.