Szeptember végén

Természetesen ami elromolhat egy felmondással kapcsolatban, az el is romlik. A múlt héten elbocsátott dolgozó esetében csak azt felejtette elmondani a vezetője, hogy azonnal fel kell menteni a munkavégzés alól, mert a GE (oda volt kiszervezve) így nem foglalkoztatja tovább a felmondási idő alatt. Ez persze ezer és egy problémát generál, többek között azt, hogy elkéstünk a kifizetéssel és a papírok kiadásával, amit emberünk jelzett is nekünk egy kedves levélben a Munka Törvénykönyvéből idézve. Ugyanis a felmondásba az került, hogy október 6-tól mentjük fel a munkavégzés alól. Na mindegy, mire perel én már nem leszek ott. Hmmm. Persze ettől még úgy kiborultam tegnap, hogy nekiálltam sírni a 6-os villamoson az utasok nagy örömére. Még messze nem vagyok jól úgy általában, de ezt tudjátok.

Egyébként vicces ez dolog. Minden felsővezető meglehetősen hevesen és idegesen bizonygatja, hogy amint kapnak választ az általam helyettesített HR igazgatótól, hogy visszajön-e vagy nem, azonnal megbeszélik velem a továbbiakat a hölgy döntése függvényében, mert nem akarnak bizonytalanságban tartani és korrektek akarnak lenni, hogy tudjak tervezni. Azonban ez felsővezetői a kommunikáció nincs kimondottan összehangolva. Mindenki mást mond, tök jó. A HR Igazgató hölgy viszont sem az ügyvezető levelére, sem a telefonhívásaira nem reagál hetek óta, de a pletykák szerint jövő héten jön dolgozni. Vagyis senki nem tud semmit.  Na meg persze még egy dolgot nem kérdezett meg senki, hogy én akarok-e maradni😀

Én finoman jeleztem az ügyvezetőnek, hogy időközben valahogy én lettem a cég "HR vezetője", mert majdnem minden feladat (és ezzel felelősség) szép lassan hozzám került, kivéve a toborzást, mert arra külön csapat van, és hát nem igazán ebben egyeztünk meg az elején. Na mindegy, csak emiatt mindig mondogatom nekik, hogy ha elmegyek, ezt a sok feladatot valakinek vissza kell majd vennie, tehát érdemes lenne ezt átbeszélni és erre felkészülni, mert már csak 1 hónap van hátra. Amúgy ebben a helyzetben az a jó, hogy gyorsan telik a nap. Elkezdtem lazán 1 vonattal később menni, (mert ahhoz nem kell olyan korán kelni) és kb. 3/4 10-re érek be, de ez senkit nem zavar, a többség 10 vagy 11 körül esik be és 5 előtt hazamegy, de van, aki csak du. 3-ra jön..... Én kb. du. 6-ig maradok, mivel nem vagyok korán kelő, ez így kényelmesebb. Amikor itthon vagyok, gyakran dolgozok tovább, de fel is világosítottak, hogy amúgy átlag 8 órát kell dolgozni, nem minden nap 8 órát, na!

A legutolsó jelentkezéseimnél leginkább elutasítások jöttek, úgy 3-4 esetben meg semmi. Ez akár jó is lehet(ne), mert a Diageo-nál például 2 pozícióra jelentkeztem és csak az egyikről utasítottak el, de hogy ez mit jelent...... viszont elég régen volt már, úgyhogy szerintem ez is a fekete lyuk esete. Majd megint rá kell szánnom 1-2 napot és jelentkezni újra millió helyre, bár ezzel eddig sem jutottam sehová. Most, hogy látom nap mint nap, hogy mi történik ebben az országban, lehet, hogy nem is itthonra kéne fókuszálni. De ahová mehetnék, ott nem lenne munkám, ahol meg lenne munkám, oda nem akarok menni. Nem egyszerű😃😎

Londoni hétvége jön💙 ami nyugalom és béke. Szép hétvégét mindenkinek!

Az üres iroda, a ravasz HR vezető és az ABSL

A hétfői nap bekerül a legabszurdabb emlékeim közé. Vasárnap-hétfőn a cég egy közös kirándulást tartott azoknak, akiknek volt hozzá kedvük. Ez pont olyan mint, más céges ott alvós bulik, első nap hülyére isszák magukat, majd másnap totál másnaposan és félálomban bóklásznak az erdőben és próbálják megoldani a feladatokat (kincskeresés, meg egyéb érdekességek). Mivel én nem iszom és utálom a részegeket, főleg, ha azok a kollégáim, nem mentem el, meg ahogy írtam, természetesen erre az időpontra csúcsosodtak ki a tennivalók. Így hétfőn elindultam dolgozni, mint rendesen. Mikor odaértem, az eső miatt csak úgy fél 10-re sikerült, zárt ajtókat találtam. Mivel én nem vagyok jogosult felvenni a kulcsot, nem tudtam bemenni, gondoltam várok egy kicsit, majd jönnek. Fél óra után rájöttem, hogy esetleg mindenki, aki egyébként bejár az irodába ott lehet ezen a bulin, így számba vettem, ki jöhet be esetleg, de aki esélyes volt, az is délután szokott bejönni, úgyhogy hosszas gondolkodás után elindultam haza. Később kiderült, hogy jól tettem, mert aznap végül senki nem ment be az irodába, aki kirándulni volt, az azért, aki meg nem volt kirándulni, az meg azért (így úgysem veszik észre, ha aznap éppen "lóg"). Szóval a hétfőt 3 órás utazgatással kezdtem. Mondjuk utána már nem voltam túl motivált, de a feladatok vártak, úgyhogy beleástam magam és estig dolgoztam. A teljesítményértékelést 2 ember nem csinálta meg, az egyik a pénzügyi igazgató (tulajdonos), a másik a marketinges hölgy, de ő utólag kedden bepótolta (határidő szeptember 14. volt....). tehát újabb 1 hetet csúsztunk, megint 1-2 ember miatt. A pénzügyi igazgató azért az 1 hét szabija után kirándulni is elment és a mai napig nem készítette el az emberek értékelését (szabi előtt volt rá 4 napja). Nos, az általuk lenézett "multiknál" ilyen nem fordulhat elő, ilyen a Tredegarban sem volt soha, a vezetők tudták a dolgukat és érezték ennek fontosságát. Jó, ők is késtek néha, de nem 7-8 napokat, hanem max. 1-2 napot. Az még belefért, mert a határidőket eleve úgy találtam ki, hogy beleférjen😀

Kedden délután egy problémás dolgozóról volt egy meeting, amire azért lettem meghívva, mert a probléma kezdetén én segítettem a vezetőt a probléma kezelésében, amit annyira jól vett, hogy dicsérő levelet írt rólam az ügyvezetőnek. Most a probléma a végéhez ért, a munkavállalót elküldték. Kedden kellett ehhez elkészíteni a felmondást és a közös megegyezést. Itt 2 dolog fontos. A 22 évem alatt, amíg "multis" HR-es voltam, felmondást sosem írt HR-es, csak munkajogász. Ezt én így érzem helyesnek, főleg a lehetséges következmények tekintetében. A közös megegyezést pedig én mindig úgy készítettem, hogy előnyösebb legyen, mint a felmondás és a dolgozó lehetőség szerint azt válassza. Ez az én gyakorlatomban minimum 1 havi plusz fizetést jelentett, néha többet, a helyzet komolyságától és attól függően, hogy mennyi ideje állt alkalmazásban a jóember. Itt 4 hónap után küldték el az amúgy már az első héttől nem megfelelő embert, így nem is ajánlottak számára előnyös feltételt. A felmondást én készítettem, nem is érzem jól magam emiatt, elment rá fél napom, kb. 3,5 óra alatt hoztam össze a bizonyítékok alapos áttanulmányozásával, az Mt. összes vonatkozó paragrafusának áttanulmányozásával. Kemény meló volt. Bízom benne, hogy jó lett, mert a úriember végül nem fogadta el a közös megegyezést (elfogadta volna több pénzért, de itt nagyon keveset ajánlottak, ezért én sem fogadtam volna el...) és a felmondás került átadásra. Amúgy ezt nem nekem kellett volna megcsinálni, nem az én feladatom, cseppet sem. Nem vagyok a cég HR vezetője. Projekteken dolgozom, vagy azokon kéne.... De a HR vezető olyan profin tolta rám ezt és az ezzel járó felelősséget, hogy csak néztem. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy ő vajon mit csinál egész nap, bár esküszik, hogy annyi toborzási feladat van, hogy belefullad. OK.

Aztán tegnap kicsit csendben elfüstölt az agyam. A teljesítményértékelés volt az egyik terület, amit a HR vezető átjátszott hozzám ugyanilyen ügyesen (azóta már nálam van az onboarding meg az offboarding, az utóbbi úgy, hogy nem is tudom mit kell csinálni, mert nem mondta el, ja és én írom az ISO doksikat is😇). Itt az eredeti terv az lett volna a management részéről, hogy én fejlesztem és tökéletesítem a rendszert, de most éppen operatívan én viszem végig a folyamatot. Ez még rendben is lenne, szeretem meg minden, de itt egy olyan sz@r rendszer van erre, amibe az adatokat kézzel kell bevinni, betöltési lehetőség nincs, importálni Excel-ből nem lehet. Ez azt jelenti, hogy eddig kb. 6 napot töltöttem el adatrögzítéssel és paraméterezéssel, amit egy betanított majom is el tud végezni, de például egy diákmunkás biztosan. Erre kellett szenior szakember? Tegnap egész nap ezt csináltam, ráadásul egy olyan rendszerben, aminek a kezelését nem tanította meg nekem senki és nekem kell kiagyalnom, hogy hogyan működik. Ma is ez lesz a feladat, egész napra jut belőle. Az agysejtjeim pedig szépen lassan, nem egyesével, hanem ezresével pusztulnak az ilyen munkától. Folyton arra gondolok, amire a régi kollégáim többsége munkavégzés közben, hogy "Csináld Julcsi, ezért pénzt adnak". De én még soha nem dolgoztam pénzért, ha értitek, mire gondolok. Soha életemben, egyik munkámban vagy munkahelyemen sem. Mindig csak és kizárólag szenvedélyből. De az itt csak nyomokban található.

A jelentkezéseimet továbbra is sorra elutasítják (az ATS rendszerbe küldötteket) vagy nem jön válasz. Viszont olyan meghívásokat kapok, hogy csak nézek, például meghívtak az ABSL-be (Association of Business Service Leaders), most lesz egy ilyen reggeli is, amin részt veszek, igaz, csak online. Voltam a Munkajogi konferencián, azon kívül részt vettem 2 munkajogi fórumon, ahol a konzulensem adott elő. Bejelölgetnek fejvadászok, tanácsadók és ismeretlen emberek, de még egyik kapcsolat sem hozott semmit. Nyilván most éppen nem aggódom annyira, de ha véget ér ez a munka, újra ott állok majd képletesen és nem képletesen a tönk szélén. Állás kell, illetve ha az nem lesz, akkor legalább megélhetés kell. Remélem értitek a különbséget. Na kezdjünk neki a napi favágásnak. Puszi mindenkinek.

Születésnap és várakozás

Azt gondolom, hogy életem egyik legjobb születésnapi hétvégéje van a hátam mögött. Csupa jó dolog, kellemes emberek, rengeteg gyönyörű hely, végre kicsit otthon a 2. otthonomban😊 Tényleg csodás volt minden, bár a királynő halála miatti logisztikai problémák a városban nem segítettek a lazulásban. Az történt ugyanis, hogy vasárnap késő délután ki akartunk menni valamelyik parkba üldögélni és olvasni, távol az emberektől és a turistáktól. A legközelebbi hozzánk a Green Park, de ott van a Buckingham palota. Gondolnunk kellett volna a hatalmas tömegre, de csak akkor ért el a tudatunkig, amikor 1 km-re onnan, a Ritz Hotel előtt már benne sodródtunk a hihetetlen emberáradatban (1cm távolság nem volt 2 ember között, olyan volt mint egy koncerten a színpad előtti részen), majd a park bejáratánál kedves rendőrök küldtek el bennünket máshová, mert már nem fért be több ember. Így a tömeggel együtt végig evickéltünk a park külső oldalán, majd átmentünk a Hyde Parkba és ott ültünk le. De mire odaértünk, már csak alig 1 óra maradt a pihengetésre, majd visszamentünk a lakásba és onnan a reptérre. De minden perc élvezet volt (na jó, amikor egy vállon ülő gyerek lába belógott az arcomba a tömegben, az nem😀), jó volt kiszabadulni itthonról, a magyar valóságból. Ennek persze meg is lett a böjtje, mert itthon már másnap reggel arcul csapott a saját magyar valóságom. Annyira, hogy mára már olyan szarul érzem magam, hogy reggel óta folyamatosan azon küzdök, hogy ne sírjam el magam állandóan. Nincs különösebb oka, egész egyszerűen 3 nap teljes gondtalanság, szépség és jóság után (a problémákat ugyanis itthon hagytam) újra szembesülök azzal, hogy fogalmam nincs mi lesz velem. Jönnek a rémképek, hogy jaj, mi lesz, ha már ez a munka sem lesz..... persze felesleges ezen agyalni, pontosan tudom, de a szűz ilyen, ha nem jól mennek a dolgok, akkor túlgondol és rémképeket kezd el gyártani. Pont így működöm. Mindig.

Mivel hétfő hajnali 2:00-re értem haza és 3:00-ra kerültem ágyba, reggel a home office mellett döntöttem. Utólag kiderült, hogy ez egy nagyon bölcs lépés volt, mert az a vonat, amin dolgozni mentem volna éppen gázolt Dunakeszinél és még 10-kor is ott állt és rajta voltak az emberek (8:02 indulással). Viszont home office-ban még kevesebb lehetőség van értelmes munkát végezni, mint bent (ott legalább tudsz beszélgetni emberekkel) és mivel a teljesítményértékelés folyik éppen, semmi igazi tennivalóm nem volt. Ilyenkor szoktam szorgalmi feladatokkal szórakoztatni magam, olyasmivel, amit nem kell csinálnom, de valami értelmessel azért el kell tölteni a munkanapot és nekem (hülyének) lelkiismeretfurdalásom van, ha nem dolgozom, amikor munkaidő van. Pedig nyírhatnék füvet vagy takaríthatnék, de hát munkaidő van, na! Amúgy megy a mosógép mellettem, az is valami. Ma sincs mit csinálni. Volt egy meetingem, de azon kívül arra várok, hogy az emberek kitöltsék az értékeléseket. Utána majd lesz vele munka rendesen, lehet, hogy azt majd hétvégén is csinálnom kell (merthogy most úgy tűnik mindenki le fogja késni a holnapi határidőt), mert hétfőn már megy tovább a folyamat. Egy másik projekt vár arra hogy az ügyvezető aláírjon egy szerződést, egy harmadik projekt a marketingre vár, egy negyedik meg arra, hogy holnap beszélni tudjak egy emberrel. Szóval jelenleg éppen nincs feladatom. Erre mondtam, hogy hiányzik az operatív HR meg az egész napi pörgés. Persze itt is majd biztos egyszerre indul el minden és akkor majd olvashatjátok a panaszaimat, hogy sok a munka és a túlóra😂😉😁 De már csak 6,5 hét amúgy is. Addig is, mivel panaszkodtam, hogy nincs elég munkám, hozzám került az operatív onboarding, de jelenleg csak egy embert veszünk fel, az is a főni felesége, szóval ott sem pezseg az élet éppenséggel. Az a munka is kész, az alkotó pihen😁 

Egyébként azt mondta az ügyvezető múlt héten, hogy nagy valószínűséggel szeretne velem továbbmenni még pár hónapot majd, mégpedig ha visszajön a hölgy, akit helyettesítek, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Kérdés, hogy én mit akarok? Munkanélküli lenni jövedelem nélkül vagy rossz munkát kis fizetéssel? Szerintem egyértelmű a válasz.....bárcsak dönthetnék másképp....... 

A jelentkezéseimet amúgy sorra utasítják el vagy kerülnek fekete lyukba, pont ahogy eddig. Eredménye sajnos nincs. Félek, hogy a válság mélyülésével csak egyre rosszabb lesz a helyzet, pont mint 2009-2010-ben, amikor utoljára voltam 2 évig álláskereső. Most 17 hónapja keresek állást......de szerintem lesz ez 34 is. Egyelőre jó lenne egy valami apró munkalehetőség a pénteki napokra (8 óra). Ha valahol pont ennyi munka van és kellek valakinek, ne habozzon, vállalok bármit (lefűzés, Excel tábla, adatrögzítés, tréning, bármi), nagyon hiányzik az az 1 napi bér is😟 Még mindig beázik a tető és annak a javítását nem fogom tudni kifizetni😟

Itthon a kert gyönyörű, a rózsák varázslatosak és még érik a paradicsom, szóval jó kinézni az ablakon vagy kiülni az őszi napfénybe. A kép Londonban készült, a mostani kedvencem.

ATS - az új ellenség?

Egy újabb hét eltelt és újra meg kell állapítanom, hogy az emberek mindenhol egyformák. A teljesítményértékelés jelenleg a fő projektem. A cél az lenne (azaz lett volna), hogy 1 hónapba bele kell, hogy férjen. Csináltam hozzá egy profi menetrendet, amivel az 1 hónap tartható lett volna, de hát ugye mindannyian ismerjük a határidőket és azokat az embereket, akik számára az csak tájékoztató jellegű. Az első lépésre (értékelők kijelölése - kb. 5 perces művelet) adtam majdnem egy hetet. Nagyjából mindenkinek sikerült 1-2 figyelmeztetés és emlékeztető után a határidő után 1 nappal befejezni, kivéve egyet. 2 napig ugyan ő is bent volt, megcsinálhatta volna, de utána elutazott, majd megírta, hogy csak akkor tudja megcsinálni, amikor visszajön. Mivel az adatokat egyben egyszerre kell feltölteni a rendszerbe, most ahelyett, hogy csütörtökön tovább mehettünk volna a 2. lépésre (értékelés), erre miatta csak akkor kerül majd sor, ha ő elkészült, de talán megszán és hétfőn megcsinálja. Így viszont már 5 nap csúszásban vagyunk, vagyis a projekt nem fog beleférni az 1 hónapba minden erőfeszítés és alapos tervezés ellenére sem. Ez kinek fekete pont? Nem neki, hanem nekem. Gyűlölöm, ha mások miatt én nem tudom elvégezni a munkámat.

Egyébként majdnem felmondtam szerdán és az se érdekelt volna, ha ezért fizetnem kell a határozott idejű szerződés megszüntetése miatt. Helyette csak lecsaptam a laptop tetejét és kimentem az utcára kisétálni magamból a dühömet, meg legalább megmelegedtem egy kicsit. Az okról annyit, hogy ezek itt nem normálisak és ez az őskáosz, következetlenség és lazaság engem teljesen megőrjít. Meg persze még tart a kulturális sokk😀

Közben az álláspiac kicsit felélénkült és számos olyan álláshirdetés jelent meg, ami pont nekem való "álmaim állása" pozíciókat kínált. Jelentkeztem is vagy 6 helyre kedden este, de szombaton egy helyről már el is utasítottak a szokásos szöveggel: "szuper vagy, de most volt nálad jobb". Igyekszem nem sokat filozofálni arról, mi lesz, ha ez a munka véget ér, de egyre jobban félek attól, hogy soha nem kapok igazi, normális HR-es munkát újra. Mivel esetemben, ha jelentkezem valahová, azt leggyakrabban egy ATS-en keresztül kell tenni (jelölt kezelő rendszer), ami mesterséges intelligenciával szűri a jelölteket. Ez hidegen, érzelemmentesen, beállított paraméterek és keresőszavak alapján választja ki, hogy ki kerül a HR elé és kit utasítanak el. Magyarán kimarad éppen az az emberi faktor, amikor a HR-es ránéz az önéletrajzodra, és azt mondja: "igaz, ide ő egy kicsit sok/kevés/nem annyira jó, de érdekel, azért hívjuk be egy interjúra és nézzük meg". Vagyis most próbálom több forrásból tájékozódva megtanulni, mi kell egy ilyen ATS-nek. Nagyon érdekes dolgokat tanultam meg már most is arról, hogy mit nem tud egy ilyen rendszer elolvasni a CV-ben, mit kell mindenáron kihagyni a CV-ből, milyen formátum megy át a legjobban (elárulom, nem a csilli-villi), na meg, hogy milyen szavak legyenek benne. Vagyis jelenleg ATS-en keresztül jelentkezni egy igen komoly és hosszú munka, egy állás esetében egy hosszabb CV átírása a megfelelő módon akár egy óra is lehet és az csak 1 jelentkezés. Én jobban szeretem, ha emberhez kerül a CV-m, de hát sajnos ez a jövő. Én is éppen egy ilyen rendszert vezetek be itt a jelenlegi cégemnél, úgyhogy hamarosan ezek mindenhol ott lesznek. Na és így már lassan megértem, hogy miért van 1-1 hirdetés 6 hónapig is fent, ugyanis a szoftver nem találja a megfelelő jelölteket, hiszen csak azokat választja be, akik 100%-ig megfelelnek a betáplált kereső paramétereknek. Na meg ezért van ennyi állástalan szellemi munkás és ezért van ez a fura helyzet, hogy rengeteg üres állás van és rengeteg munkakereső, de a kereslet és a kínálat nem tud találkozni.

Amúgy ma nagyon hideg van errefelé, a házban is csak 20-21 fok van, ami már fűtésért kiállt (én 23-24 foktól kezdek életképes lenni), de hősiesen nem fűtök, elvégre még csak szeptember van.... Viszont újra tele vagyok rózsával és visszazöldült a fű, pedig azt hittem, hogy negyedszer is újra kell csinálni a kertet. Legalább ennyi pozitív dolog van. 

Remélem ti jól vagytok, jól telt a nyár, volt, aki közületek tudott utazni és pihenni és élményekkel tele várjátok a korai sötétedést, az esőket és a hideget. Én hiába voltam itthon 16 hónapig, az állandó stressz és aggódás miatt miatt fáradtabb vagyok, mint valaha. De hétvégén születésnapom lesz és vár az Oxford street meg a Kew Gardens (lásd kép), úgyhogy ez most nagyon jó lesz💖

Legyen szép napotok!