Az elmúlt hét viszonylag jó volt. Hétfőnként van 1-on-1 meetingem az ügyvezetővel, olyankor beszéljük át, hogy hogyan haladok. Emellett előszeretettel segít, ha elakadok valahol vagy nem értek valamit, most hétfőn is elmagyarázta a teljesítményértékelésnek azt a részét, ami nekem itt problémát okozott. A legfurcsább az, hogy nincsenek célok kitűzve, tehát nincs igazán mihez mérni a fejlődést vagy a teljesítményt (természetesen talán éppen emiatt nincs is rossz teljesítményű dolgozó a cégnél, amit azért kétlek). Mindenkit többen értékelnek, akár 8-10 ember is. A legnagyobb furcsaság pedig, hogy a 3 felsővezető "érinthetetlen", őket csak a tulajdonos értékeli (apuka a saját lányát), de az ügyvezető is értékeli a tulajdonost. Felfoghatatlan rendszer. Így csúszhatott át 3 teljesítményértékelésen csont nélkül a HR igazgató hölgy, akit helyettesítek. Jobb helyeken az elsőnél kiesett volna, de a másodikon biztos. De hát ő a tulajdonos lánya és felsővezető. Érinthetetlen.
Most az igazgatói iroda helyett kint ülök a közös irodában pont a légkondi alatt. Szerdán kb. 11-re megfagytam, biztos voltam benne, hogy mivel lefagyott a hátam teljesen, tuti beteg leszek, de szerencsére az immunrendszerem talán vasból van, mert átvészeltem gond nélkül. Kedden hosszú beszélgetésem volt a HR vezetővel a teljesítményértékelésről. Végre megértettem az összes lépést, így elkezdtem az őszi fordulót kivitelezni. A folyamat több lépéses előkészítése után csütörtökre jutottam el oda, hogy kész voltam kiküldeni az azzal kapcsolatos kommunikációt, ám akkor jöttem rá, hogy megint egy olyan programot kell használni, amihez nem értek. Mivel az autodidakta módon történő tanulásban viszonylag jó vagyok, nekiálltam a rendszert egyedül feltérképezni, de rettenetesen felidegesített az, hogy amíg, ha valaki leült volna mellém és 15 perc alatt elmagyarázza mit kell csinálni, nekem órákig tartott kinyomozni. Nem baj, délután 5-re meg lett a megoldás, kiment az e-mail, én pedig dühömben azonnal kikapcsoltam a gépet és megkezdtem a 3 pihenőnapomat. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utolsó 10 évben, de akár a 22-ben is, hogy hányszor fejeztem be a munkát a munkaidő végén😊 de hát ez is az igen magas szintű motivációmat és érdeklődésemet mutatja a feladat iránt😀😀Csütörtökön volt még egy hosszabb beszélgetésem a HR vezetővel, most onboarding témakörben, az is az egyik feladatom ugyanis, hogy tökéletesítsem és digitalizáljam az onboarding folyamatot.
A HR igazgató hölgyről annyi új hír van, hogy csak most utazott el külföldre és 3 hónap múlva tervez visszajönni, ami már november vége lesz. Mivel én elvileg október 31-ig vagyok, kérdés, hogy lesz-e hosszabbítás (és én azt akarom-e).
Azon nevetgéltem egyik nap, hogy Ági, a gyárigazgatóm (aki elküldött) nem alakított ki soha maga körül az irodában olyan munkakörnyezetet, amit ne lehetett volna 10 perc alatt teljesen felszámolni és ez nekem olyan furcsa volt. Ezt ő is a férjétől tanulta. Most velem ugyanez a helyzet, ami nálam van, az a táskámban van, nincsenek irodaszereim, se Post it, se jegyzettömb, sem egyéb cucc, se bugyi, se dossziék, se gemkapocs, se kapcsológép, semmi, ami egy irodai munkát végző embernek szokott lenni. Egy tollam van (szigorúan saját), nyomtatni nem tudok, tárolni nem tudok semmit, mert se fiók, se polc, úgyhogy igyekszem, hogy mindezek ne is kelljenek. Még vezetékes internet sincs, ami azért gáz, mert nem tudok jelszót cserélni és egy hete minden nap vagy 30-40 perc, mire a régi (lejárt) jelszóval azért csak-csak beenged a rendszer. Úgyhogy hétfőn keresek valahol egy adatkábelt😂 Hangsúlyozom, ez egy hiper-szuper IT cég........😂😂
Kicsit deja vu érzésem van amúgy. Amikor a Budapest Airportnál dolgoztam (Oktatási és Szociálpolitikai Osztályvezető, bizony), egy fűtetlen, üres irodában kellett dolgoznom (természetesen télen), semmilyen eszközöm nem volt, még egy tollam se, egy számítógép jóváhagyatása pedig az extra hosszú bürokrácia miatt 3 hónapba telt. Addig nem is tudtam rendesen dolgozni, mert minden feladatot feljegyzés formájában kellett elkészíteni, de kézzel írva nem fogadták el, így minden nap meg kellett várnom, hogy az egyik beosztottam (de utálom ezt a szót) fél 4-kor hazamenjen és beülhessek a helyére dolgozni. Az így végül géppel elkészített feljegyzéseket, amiben fejlesztési ötletek és javaslatok voltak, a HR igazgató minden esetben elutasította, majd pár nap múlva felhasználta, mint saját ötleteit és villogott velük a vezérigazgató előtt bezsebelve a dicséreteket és gratulációkat. Én és a kisfőnököm (a főosztályvezető) végül ugyanaznap mondtunk fel, a próbaidőnk utolsó napján (egy napon is kezdtünk). Amikor a kilépőpapírral mendegéltünk irodáról irodára a folyosón, lelkesen szalad utánam az IT főosztályvezető, hogy "Juli, megvan a laptopod."Köszi😂
Amúgy arra jöttem rá, hogy rettenetesen hiányzik a pezsgés, a pörgés, a túlóra, az operatív HR, az emberek, a problémák és sosem leszek jó projektes, egyszerűen azért, mert az nem okoz örömöt és nem hoz flow-t. Minden nap egy új bölcsesség😁 Puszi mindenkinek!
Ez a kép meg csak azért került ide, mert gyönyörű.