Tanulj tinó magadtól, más úgyse segít

Az elmúlt hét viszonylag jó volt. Hétfőnként van 1-on-1 meetingem az ügyvezetővel, olyankor beszéljük át, hogy hogyan haladok. Emellett előszeretettel segít, ha elakadok valahol vagy nem értek valamit, most hétfőn is elmagyarázta a teljesítményértékelésnek azt a részét, ami nekem itt problémát okozott. A legfurcsább az, hogy nincsenek célok kitűzve, tehát nincs igazán mihez mérni a fejlődést vagy a teljesítményt (természetesen talán éppen emiatt nincs is rossz teljesítményű dolgozó a cégnél, amit azért kétlek). Mindenkit többen értékelnek, akár 8-10 ember is. A legnagyobb furcsaság pedig, hogy a 3 felsővezető "érinthetetlen", őket csak a tulajdonos értékeli (apuka a saját lányát), de az ügyvezető is értékeli a tulajdonost. Felfoghatatlan rendszer. Így csúszhatott át 3 teljesítményértékelésen csont nélkül a HR igazgató hölgy, akit helyettesítek. Jobb helyeken az elsőnél kiesett volna, de a másodikon biztos. De hát ő a tulajdonos lánya és felsővezető. Érinthetetlen.

Most az igazgatói iroda helyett kint ülök a közös irodában pont a légkondi alatt. Szerdán kb. 11-re megfagytam, biztos voltam benne, hogy mivel lefagyott a hátam teljesen, tuti beteg leszek, de szerencsére az immunrendszerem talán vasból van, mert átvészeltem gond nélkül. Kedden hosszú beszélgetésem volt a HR vezetővel a teljesítményértékelésről. Végre megértettem az összes lépést, így elkezdtem az őszi fordulót kivitelezni. A folyamat több lépéses előkészítése után csütörtökre jutottam el oda, hogy kész voltam kiküldeni az azzal kapcsolatos kommunikációt, ám akkor jöttem rá, hogy megint egy olyan programot kell használni, amihez nem értek. Mivel az autodidakta módon történő tanulásban viszonylag jó vagyok, nekiálltam a rendszert egyedül feltérképezni, de rettenetesen felidegesített az, hogy amíg, ha valaki leült volna mellém és 15 perc alatt elmagyarázza mit kell csinálni, nekem órákig tartott kinyomozni. Nem baj, délután 5-re meg lett a megoldás, kiment az e-mail, én pedig dühömben azonnal kikapcsoltam a gépet és megkezdtem a 3 pihenőnapomat. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utolsó 10 évben, de akár a 22-ben is, hogy hányszor fejeztem be a munkát a munkaidő végén😊 de hát ez is az igen magas szintű motivációmat és érdeklődésemet mutatja a feladat iránt😀😀Csütörtökön volt még egy hosszabb beszélgetésem a HR vezetővel, most onboarding témakörben, az is az egyik feladatom ugyanis, hogy tökéletesítsem és digitalizáljam az onboarding folyamatot.

A HR igazgató hölgyről annyi új hír van, hogy csak most utazott el külföldre és 3 hónap múlva tervez visszajönni, ami már november vége lesz. Mivel én elvileg október 31-ig vagyok, kérdés, hogy lesz-e hosszabbítás (és én azt akarom-e).

Azon nevetgéltem egyik nap, hogy Ági, a gyárigazgatóm (aki elküldött) nem alakított ki soha maga körül az irodában olyan munkakörnyezetet, amit ne lehetett volna 10 perc alatt teljesen felszámolni és ez nekem olyan furcsa volt. Ezt ő is a férjétől tanulta. Most velem ugyanez a helyzet, ami nálam van, az a táskámban van, nincsenek irodaszereim, se Post it, se jegyzettömb, sem egyéb cucc, se bugyi, se dossziék, se gemkapocs, se kapcsológép, semmi, ami egy irodai munkát végző embernek szokott lenni. Egy tollam van (szigorúan saját), nyomtatni nem tudok, tárolni nem tudok semmit, mert se fiók, se polc, úgyhogy igyekszem, hogy mindezek ne is kelljenek. Még vezetékes internet sincs, ami azért gáz, mert nem tudok jelszót cserélni és egy hete minden nap vagy 30-40 perc, mire a régi (lejárt) jelszóval azért csak-csak beenged a rendszer. Úgyhogy hétfőn keresek valahol egy adatkábelt😂 Hangsúlyozom, ez egy hiper-szuper IT cég........😂😂

Kicsit deja vu érzésem van amúgy. Amikor a Budapest Airportnál dolgoztam (Oktatási és Szociálpolitikai Osztályvezető, bizony), egy fűtetlen, üres irodában kellett dolgoznom (természetesen télen), semmilyen eszközöm nem volt, még egy tollam se, egy számítógép jóváhagyatása pedig az extra hosszú bürokrácia miatt 3 hónapba telt. Addig nem is tudtam rendesen dolgozni, mert minden feladatot feljegyzés formájában kellett elkészíteni, de kézzel írva nem fogadták el, így minden nap meg kellett várnom, hogy az egyik beosztottam (de utálom ezt a szót) fél 4-kor hazamenjen és beülhessek a helyére dolgozni. Az így végül géppel elkészített feljegyzéseket, amiben fejlesztési ötletek és javaslatok voltak, a HR igazgató minden esetben elutasította, majd pár nap múlva felhasználta, mint saját ötleteit és villogott velük a vezérigazgató előtt bezsebelve a dicséreteket és gratulációkat. Én és a kisfőnököm (a főosztályvezető) végül ugyanaznap mondtunk fel, a próbaidőnk utolsó napján (egy napon is kezdtünk). Amikor a kilépőpapírral mendegéltünk irodáról irodára a folyosón, lelkesen szalad utánam az IT főosztályvezető, hogy "Juli, megvan a laptopod."Köszi😂

Amúgy arra jöttem rá, hogy rettenetesen hiányzik a pezsgés, a pörgés, a túlóra, az operatív HR, az emberek, a problémák és sosem leszek jó projektes, egyszerűen azért, mert az nem okoz örömöt és nem hoz flow-t. Minden nap egy új bölcsesség😁 Puszi mindenkinek!

Ez a kép meg csak azért került ide, mert gyönyörű.

1 hónappal később

A helyzet nem javult sokat, bár azért már határozottan jobban érzem magam. Ez köszönhető annak, hogy találtam magamnak izgalmas önkéntes feladatokat (úgy hívom, hogy szorgalmi feladat😊), meg viszonylag sok emberrel beszéltem és jó sok mindent megtudtam az itteni helyzetről. Mivel itt dolgozom, nem teregetem ki az ügyeket, de 4 dolog mindenképpen említést érdemel. 

Az első ilyen érdekesség az az, hogy a mai napig nem kaptam meg a rosszul elszámolt munkabérem és a jól elszámolt munkabérem különbözetét, pedig a pénzügyi igazgató minden nap 3x ígéri meg, hogy mindjárt utalja. Hogy miért rontották el a bérem? Nos erre van néhány magyarázat:

1) az ügyvezető igazgató július 22-t írta kezdésnek, így csak onnan számoltak el, nem 21-től. Ez amúgy azt is jelenti, hogy nem július 21-től vagyok bejelentve, csak 22-től. Hmmm, OK, mi lesz az extrán ledolgozott napommal?

2) Természetesen nem tudnak a heti 32 órával és a munkarendemmel mit kezdeni. Így papíron napi 6,4 órát kell dolgoznom és azt kell beírni a jelenléti ívbe (9:00-15:44 ebédidővel együtt), de amúgy H-CS dolgozom napi 8 órát. Hmmm.

A második érdekesség, hogy a HR körül elég nagy a gond. A tulajdonos-kislánya-HR igazgatóról annyit lehet tudni, hogy:

1) Valószínűleg kényszerből lett az ami, egész mást szeretne csinálni, csak vélhetőleg nem mer apunak szólni.

2) A másfél év alatt, amíg dolgozott, sikerült  messze alulmúlnia az emberek várakozásait, mindenki hatalmasat csalódott benne, sokan nem szeretnék, ha visszajönne.

3) Olyan gyorsan borult ki és ment el, hogy semmit sem adott át megfelelően, így a HR manager és én csak kapargatjuk össze a morzsákat, ami így lehetetlenné teszi a hatékony munkát. De persze megoldjuk, mi ketten szuperek lennénk együtt. Ez persze egy pillanatra sem jelenti azt, hogy szeretnék itt dolgozni, de ehhez majd jön még egy pont.

A harmadik érdekes pont az az, hogy bár számtalan licence köteles szoftvert használnak, nem akarnak hozzá licenceket venni (hjjja, az pénzbe kerül), így van olyan account, mint például a HR vezetőé, amit sokan használnak. Ez mondjuk némileg megkérdőjelezhető, de cinkesebb az a rész, hogy nekem is használnom kell egy ilyen szoftvert és vagy én is a HR vezetőét használom, vagy elő kell fizetnem rá (havi 3000 Ft, nem a világ, csak az elv). Még sosem dolgoztam olyan helyen, ahol a munkafeltételek és munkaeszközök nincsenek biztosítva. Az egy dolog, hogy én vittem egeret, meg táskát a laptopnak, de például nincs fejhallgatóm, ami egy nyitott légterű irodában, ahol a 1,5 (!!) méteren belül elhelyezett asztaloknál 3-4 fő meetingel (3-4 különböző meetingben) kicsit problémás. Így az online meetingjeimet mindig a home office idejére szervezem, de ettől még hatékony munkáról ilyen környezetben nem beszélhetünk. 

A negyedik pont a legjobb. Azt már talán mondtam, hogy itt a compliance nem erős oldal, mert például munkavédelem az nulla, az ISO tanúsítás azért van, mert a vevők felé jól néz ki, amúgy semmi nyoma a napi életben, no meg a szerződéseket sosem látja jogász. Még jó, hogy én a sok-sok év alatt, amíg a kedvenc jogászommal, Judittal dolgoztam sok tudást és jogászi szemléletmódot felszedtem tőle és tudom némileg jogász szemmel vizslatni a szerződéseket. Ez fontos, mert egy ilyen most átmegy a kezemen és nem akarom, hogy olyat írjanak alá, amibe bárhogy bele lehet kötni. Na, de nem is ez a lényeg. A beszélgetések során felmerült bennem, hogy túl alacsonyak a fizetések. Ez alapot adott egy gyanúnak, amit a HR vezető le is igazolt. Itt bizony szürke gazdaság van, kérem szépen. A bér egy része bejelentve, utalva érkezik, a többi meg, hát az csak úgy kifizetődik valahogy. Ez volt az a pont, ahol majdnem azonnali hatállyal megszüntettem a munkaviszonyomat, több törvényes okom is lenne rá, de egyelőre a fizetés jól jön, hiszen ki tudja mi lesz utána, szóval amíg más visszaélést nem látok, addig maradok a fenekemen. Az azért baj, hogy nekem nagyon éles az erkölcsi iránytűm és a korábbi munkáltatóimnál soha fel nem merült egy ilyen konstrukció. Persze nyugi, velem nem merték megtenni, de akkor is zavar, hogy egy olyan cégnek dolgozom, ami így működik és engem egy ilyen céghez lehet kapcsolni.

Szóval ez még mindig a kulturális sokk nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a munkavédelem (megőrjít, hogy a tűzszekrény el van torlaszolva több tucat összehajtogatott karton dobozzal, vagy hogy átesek a hosszabbító kábeleken vagy a pénzügyes kutyáján😁), hiányolni fogom az ISO folyamatokat😊 vagy napi 8 órában isteníteni fogom az összes korábbi munkahelyemet, ahol minden megvolt a törvényes, egészséges és hatékony munkavégzéshez, mert ott az emberek voltak a legfontosabbak és valahogy akkor is volt ilyesmire pénz, amikor másra nem. Itt meg állandóan az employer branding fontosságáról van szó, de a valóságban nem történik sok minden. Nincs juttatás (bár sokan kérik), a dolgozói véleményfelmérés van, de senki nem csinál az eredménnyel semmit, bicikli túrát hirdetnek meg, mert az ügyvezetőnek ahhoz van kedve (a többieket nem kell megkérdezni....), aztán lemondják, mert mást tényleg nem érdekel. Nem sorolom tovább. Az emberek azonban itt is csodálatosak, amiért nagyon hálás vagyok. Persze itt is van egy pasi, aki például totálisan ignorál, még bemutatkozásra sem volt szándéka, de tegye, ha ettől van jobban. A többség kedves, lelkes, segítőkész, emiatt igazán szerencsésnek érzem magam.

Amúgy más téren minden rendben, a kert szép és kényelmes, bár a fű szép lassan kiszárad, de még küzdök vele. Kb. 3 kg paradicsom termett, isteni finom, úgyhogy ez lesz jövőre is. Aktívabb vagyok a LinkedIn-en, így lettek új kapcsolataim, még álláslehetőségekről is esett szó új területeken, bár most, hogy beválik az interim szerepkör, lehet, hogy ebben maradok. 

Visszaszámlálás indul

Nos, hát jelen pillanatban azt gondolom, hogy ez életem eddigi legrosszabb munkahelye. Eddig egyiknek sem adtam oda ezt a kitüntető címet (bár a Budapest Airport és a Pantel erősen vetélkedtek érte), de ez most megérdemli. Ha egyáltalán van mit csinálnom, akkor rendszerint olyan feladat van, amihez nem kaptam tréninget vagy nincs hozzáférésem. De általában nem ismerek lehetetlent, így ha törik, ha szakad, elvégzem a feladatot, de 10-ből 1-szer sajnos nem jól. Akkor viszont rögtön le vagyok oltva, hogy nem jó, nem így kell csinálni és legközelebb ne így csináljam. Amikor ilyenkor csendben megemlítem, hogy nem ismerem a rendszert és jó lenne egy betanítás, akkor az a válasz, hogy őket sem tanította senki. Köszi. Ennyit az előző blog bejegyzésben emlegetett segítőkészségről. 

Az ügyvezető nem jelentett be hivatalosan, így nagy a köd annak tekintetében, hogy én ki vagyok, mit csinálok, miért csinálom és kinek riportolok. Így fordul elő az, hogy az egyik projektem legfontosabb közreműködője nem engem tájékoztat az eredményeiről, hanem a HR vezetőt, holott egyértelművé tettem, hogy a projekt hozzám került, ő már nincs benne. Ilyenkor persze a HR menedzser továbbítja az infót, de ez akkor is kellemetlen és érthetetlen. 

Mivel nincs operatív feladatom és a projektek kis lépésekben haladnak, sokszor nincs mit csinálnom. Mivel sokszor csak 2-3 ember van bent, tanulni és szocializálni sem nagyon lehet. Aki ismer, tudja, hogy ettől a tehetetlen tétlenségtől falra mászok, a blog korábbi részében a Tredegar-nál is ez volt az első hetekben, majdnem le is léptem, de aztán szerencsére felfedezett a gyárigazgató😁

Hogy jót is írjak, megismerkedtem a marketing csapattal. Hát ők szuperek és nagyon sok csodás dolgot terveznek (employer branding, alumni, B2B, B2C és egyéb témakörökben). Rájöttem, hogy ilyesmivel is szívesen foglalkoznék, ha nem lennék introvertált, mert ugye ebben a munkakörben segít a sales véna, ami nálam teljesen kimaradt, mint beépített modul.

Ma megérkezett az első fizetésem is. Nagy tétekben fogadtam volna, hogy nem tudnak részmunkaidős fizetést kalkulálni és így is lett, elrontották a bérszámfejtést. Teljes munkaidősnek számoltak, aki egy napot igazolatlanul hiányzott (péntek, amikor nem dolgozom). Kezdhetem a reklamációt. A vonatjeggyel is volt hiszti. Azt ugyanis online veszem, de a könyvelő állította, hogy neki kell a fizikai jegy. Nálunk nincs jegypénztár, úgyhogy papír jegyet nem tudok venni. El kellett magyarázni, hogy online veszem, arról jön egy e-mail, amiben van kinyomtatható jegy és számla, de az sem volt jó. Végül az lett a konszenzus, hogy az e-maileket fogom továbbküldeni. Ja, mert ha hamisítanék, akkor biztos akkor is 419 Ft-os jegyet hamisítanék, nem mondjuk 1500 Ft-ost, logikusnak tűnik.

Persze, amilyen szerencsém van, az álláshirdetések között azonnal megjelentek az igazán nekem valók (HR igazgató, Head of HR és egyebek), amik eddig nem voltak sehol. De most ugye nem tudok jelentkezni, mert csak november 1-jén tudok kezdeni új helyen, azt meg melyik munkáltató várja meg..... Szuper.

Nem mondom, hogy jól érzem magam, sőt, de sokat segít, hogy 3 nap a hétből az enyém, úgyhogy csak az első 4 napot kell kibírni. A projektekkel nem lesz gond, de viszonylag kevés leterheltséget jelent, igaza volt az ügyvezető igazgató úrnak. Azt sem tudom, hogy melyik projektben kivel kell dolgozni, de majd ezt is kinyomozom. Addig is végigolvastam a teljes ISO dokumentumtárat, meg autodidakta módon nézegetem a rendszereket, amit használni kell, hátha megértem egyszer, hogy mit hogyan kell csinálni. 

Már csak 87 nap van október 31-ig és ebből csak 49 a  munkanap, de hosszú lesz.

Legyen mindenkinek csodás hétvégéje.