Sokszor hallottam azt, hogy az ember lelkiállapota egy idő után fizikailag is megjelenik. Nos pont ez történt, megbetegedtem. Na nem kell megijedni, semmi komoly, még csak nem is COVID, csak egy nátha szerű valami, de ilyen vacakul már régen voltam, pedig engem betegség még nem gyűrt le. Legutoljára 2015-ben voltam beteg, előtte meg 2002-ben, tehát lehet, hogy időszerű volt😁 Tegnap ennek ellenére mégis sikerült egy fél napot álláskereséssel tölteni és - figyeljetek - 18 azaz tizennyolc!!!!! helyre jelentkeztem. Bele is telt vagy 4 órába, mert bár pár helyen csak a LinkedIn profilomat kellett belinkelni, volt vagy 4 olyan hely, ahol az egész életemet be kellett írni a jelentkezési applikáció megfelelő rovataiba. A LinkedIn profilt is átírtam egy kicsit, tettem fel új fényképet, meg teleraktam hashtag-gel, mert most ez a menő (meg állítólag így könnyebben megtalálnak, ha keresnek). És tényleg, délután már vadidegenek nézegették a profilomat. Az egyik egy fejvadász volt, állásajánlata ugyan nincs, de ígérte, hogy segít. Ma reggel meg egy helyről már fel is hívtak, hogy hozzájárulok-e az adataim kezeléséhez, mert ha igen, akkor máris küldik az anyagomat a megbízónak. A kérdéses pozíció amúgy egy nagyágyú, de sajnos vidéken lenne. 1 helyre nem tudtam jelentkezni, mert bénák voltak és a jelentkezési link egy olyan helyre vezet, ahol nem lehet jelentkezni. Gondolkodtam, hogy írok nekik egy e-mailt, de a weboldalon nincs emailcímük sem, így elvesztettek egy csodás és tökéletes jelöltet, azaz engem. Furcsa is volt amúgy, mert lassan 1 hónapja hirdetnek egy viszonylag jó HR vezetői állást és már kellett volna hogy legyen vagy 40 jelentkező, a LinkedIn meg azt mutatja, hogy egyáltalán nincs jelentkező, de hát így nem is csoda.
Van egy kedves ismerősöm, aki folyamatosan bombáz álláslehetőségekkel például Indiában vagy Kenyában, legutóbb Algériában. Jó-jó, szívesen mennék külföldre, de azért nem mindegy, hogy hová😁 Egy másik kedves ismerős következetesen asszisztensi álláshirdetéseket küldözget, bár mentségére szóljon, hogy fogalma nincs arról, hogy mit csinál a HR, életében nem volt munkahelye és amikor közelebbi barátok voltunk, akkor én valóban executive secretary voltam a Nationale Nederlanden (később ING, később NN) kötelékében a csodás Dr. Kádár Gabinál (1997-1999), talán ez maradt meg a fejében. De a jó szándék a fontos, nagyon hálás vagyok nekik, hogy próbálnak minden erővel segíteni.
A családom viszont magasról lesajnálja, hogy mi van velem, apámnak az egy év alatt egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, hogy van-e már állásom, vagy hogy van-e szükségem valamire. Pedig lehet, hogy segítene egy apai ölelés is, bár tudom, hogy ilyesmire tőle már nem számíthatok. A nővérem viszont rajtam tartja a szemét, fontos, hogy tudja mi van velem, mert ahogy lesz állásom, akkor azonnal kérhet tőlem pénzt. Addig szerintem nem mer.....
A kertben a paprika és hagyma mellett tegnap végre előbukkant egy ici-pici paradicsom levélke is a cserépben, nem kiabálom el, de még az is lehet, hogy idén is lesz paradicsom termés. Sőt, egy 1 éve halottnak hitt növényem is elkezdett zöldülni, ezeket én mind jó jeleknek veszem. A nagy rózsabokor varázslatosan gyönyörű, tele van bimbókkal, pár hét és milliónyi rózsám lesz, itthoni létem büszkesége😁
Az az egy hely ahonnan eddig vártam, hogy hívjanak egy újabb körre, végül 2 hét helyett megint 5 hét múlva jelentkezett és további türelmet kért. Hát, időm az végül is van, úgyhogy várok türelemmel, türelem állást terem.....vagy nem. Tehát 19 lehetőséggel megyünk tovább, nézzük mi sül ki belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése