Kortalan kínai és a vidéki tévhitek

103 megpályázott állás és az álláskeresés 405. napja. Kezdenek szépek lenni a számok. Több minden is történt, azért írok kicsit hamarabb, mint szoktam. Az ígéretesnek tűnő telefonos céges HR manageri állás kapcsán már másnap elutasítottak, mondván - most figyeljetek, meglepi lesz, ja nem - erre a munkakörre túl sok vagyok és pénzügyileg sem találkoznak az én elvárásaim és az ő szándékaik. Mindezt mondta a képe alapján a kb. 16 éves nyápic HR igazgató (kínai, azok kortalanok), aki amúgy 2007-ben kezdett dolgozni. HA-HA-HA. Akkor én már 17 éve dolgoztam....  Ráadásul a piacon elérhető legalacsonyabb HR manageri bért kértem és az volt sok, no comment. Aztán ma jött egy üzenet tőlük, hogy van egy másik pozíció, HR Specialista, még meg sem hirdették, annyira új és nagyon akar engem a fickó.  A HR Specialista pozíció szerény véleményem szerint szintekkel lejjebb van, mint a HR manager. Ezt meg is írtam a recruiternek, utalva finoman arra, hogy a bérigényem nem változik, így szintekkel lejjebb nem érdemes menni. De a válaszból úgy tűnt, hogy valamit nem jól tudok, mert nagyon akarnak holnap beszélni velem, így végül beleegyeztem a holnapi beszélgetésbe a kis 16 évessel. Az még nem kerül semmibe....

Közben újabb fordulat állt be az új álláskeresési stratégiám kapcsán. Szegeden, Debrecenben és egyéb hasonló fancy helyeken nagyon jó állások vannak, amihez a végtelenül hátrányos  túl sok tapasztalatom - csodák csodája - nem akadály. Ugye nem akartam messze, vidékre menni dolgozni, mert nem akarok elköltözni. Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy annyira meggyőzzem magam, hogy ezt is meg kell próbálni, különben soha nem lesz állásom. Legfeljebb bérelek ott egy lakást, hétközben ott lakom és majd hazajárok az én édes kicsi otthonomba hétvégén. Na, az én jó szándékom és hajlandóságom (és rugalmasságom) tehát meg volt. Megpályáztam ilyen állásokat is. De persze már 3 ilyen helyről is elutasítottak csak azért, mert mi van, ha felvesznek és közben találok közelebb munkát és akkor ott hagyom őket. Ja, mert ez ugye akkor nem történhet meg, ha ugyanabban a városban élek😁 Kb. ugyanannyi a esélye. Na mindegy, akkor "költözős vidéken" többé nem keresünk állást. Hiába na, nem tudok senkinek sem jót tenni😁😂😁😂

Ma volt a munkajogi konferencia, ami nagyon jó volt. Online voltam jelen, de volt "tantermi részvétel" is és az egyik résztvevőben (hallottam a kérdéseit és nagyon ismerős volt a hang) felismertem a HR asszisztensünket. Nem beszéltünk egy éve és nagyon-nagyon jó volt hallani a hangját. Na mondom, akkor gyorsan írok neki Messengeren, erre válaszképpen rögtön felhívott😁 Fura érzés, hiszen eddig kerültem minden kapcsolatot mindenkivel ott, annyira fájt ez az egész, de úgy tűnik gyógyulok, mondjuk már itt lenne az ideje. 

Kaptam kilépéskor egy régi laptopot, aminek sajnos még mindig a cég az adminisztrátora, mert engem nem állítottak be rajta. Úgy volt, hogy eljön majd az IT-s hozzám és megcsinálja, de aztán ez teljesen feledésbe merült, én meg nem akartam erőszakoskodni. De most, mivel azóta is rendkívül kellemetlen és problémás így használni, elhatároztam, hogy jövő héten beszaladok a gyárba és megkérem őket, hogy állítsák be nekem, hadd legyek én a saját adminom. Persze ténylegesen nem megyek be az épületbe, azt soha nem tenném, a "botsáska" miatt, vele nem akarok összefutni, úgyhogy megvárom az illetékeseket a parkolóban. Bár amilyen szerencsém van, a botsáska néven említett személy úgyis pont akkor jön ki majd a parkolóba valamiért, bár talán már nem zavarja, hogy élek, hiszen nem rontom ott a levegőt és lehet a helyzetemen kárörvendeni is, ami az ő egyik kedvenc foglalatossága.

Jövő héten amúgy egy 5 napos Global HR and Recruitment Forum is lesz, ukrán szervezés, de persze nemzetközi csapat vesz részt rajta. Magyar előadó is lesz, az egyik legjobb sourcing szakember. Mivel nagyon érdekel, nem kellett hozzá céges e-mail cím, online lesz és a részvételi díj 75%-a ukrán segítségnyújtásra megy, gondoltam jelentkezem és meghallgatom a sok okos embert, hátha tanulok valami újat.

Közben rózsa eső készülődik, a képen a csoda rózsabokor látható tele bimbóval (58-at számoltam).

További szép napot!

Névnapi blog

Ma van a névnapom! Csodák csodája az apám is küldött egy kedves névnapi üzenetet (ilyet nem csinált 11 éve), úgyhogy ettől jó kedvem lett és ezen felbuzdulva nekiültem megint álláshirdetésekre jelentkezni. Ezen a héten már volt egy ilyen nap, amikor 10 helyre jelentkeztem, ma meg három helyet találtam. Tehát május 5. óta összesen 31 állást pályáztam meg, ebből még 22 aktív, mert a többinél elutasítottak, szokás szerint, mindenféle interjú vagy telefonbeszélgetés nélkül. Meg van még ugye az, amire február 2. óta várok és mindig írnak, hogy nemsokára..... Viszont most volt 2 olyan hely is, ahol a jelentkezést követően azonnal kapcsolatba léptek velem. Az egyiknél egy hölgy hívott telefonon - ez nagyon szuper cég lenne, mert a Londoni és a New-York-i irodával kellene együtt dolgozni (a két szívem csücske hely a világon), itt HR Business Partnert keresnek, de úgy vettem észre, hogy valami komolyabb hátterű ember kell, mert nekem nagyon örült a hölgy. Elmondta, hogy nagyon hosszadalmas folyamat lesz, mert ennél a cégnél van egy komolyabb átvilágítás is, de hát ezt már megszoktam. Volt már 2 nemzetbiztonsági vizsgálatom (ez nem az lesz), úgyhogy már tapasztalt is vagyok ilyen téren. Ami meglepett, az a hölgy vélt életkora volt. Ilyen cégeknél a HR-en általában fiatalok dolgoznak, de a hölgy viszont jóval idősebbnek tűnt a megszokottnál. Ez kellemes meglepetés volt, mert akkor itt talán nem akadály a korom. A másik álláslehetőség is ígéretes, egy egész délutánt chateltem a recruiter hölggyel, aki nagyon kedves és közvetlen, sok kérdése volt, jó kérdések, de ő kis hal, majd a HR Director dönt, hogy akarnak-e velem foglalkozni, aki most éppen utazik, így itt is hosszú lesz a folyamat. Ez is nagyon jó hely lenne, HR Manager munkakör, hívjuk telefonos cégnek. Na és ez egy csili-vili irodaházban van, ahová mindig is vágytam vissza.

Szóval most legalább vannak apró történések. Hétfőn 2 interjúm lesz egy olyan állásra, amit amúgy egyáltalán nem akarok, mert úgy van vidéken, hogy oda kell költözni, de kíváncsi voltam a főnökségre, hogy mennyire karizmatikusak (mint annak idején Miklós, a rétsági gyárigazgató volt) és el tudnak-e csábítani.

Kedden munkajogi konferenciára megyek, egész napos lesz. Jó lesz megint egy kicsit "szakmázni", mert már nagyon hiányzik, hogy értelmes szakmai dolgokról beszélgessek okos emberekkel. 

Az egyik mai jelentkezésemnél igazi mérföldkő is volt, mert először jelentkeztem német nyelvű adatlapot kitöltve (egyáltalán nem beszélek németül), mert a keresést egy német tanácsadócég végzi és arra nem gondoltak, hogy mi lesz a csak angolul beszélő magyar jelentkezőkkel. Amúgy pesti állás és a német nyelvismeret nem feltétel, csak előny. Viszont azt gondolom, ha valaki ezt az akadályt jól veszi, már beljebb van😁 Ez egyébként egy nagyon komoly pozíció, nagyon kíváncsi vagyok itt észrevesznek-e.

Tegnap egy bécsi kiruccanást kaptam az egyik barátnőmtől a névnapomra, nagyon jó kis kaland volt, több ilyen kéne. 

Most is egy saját képpel zárom az írást, ez az én egyik mini rózsa bokrom és ma ezzel a virágtengerrel fogadott.

Legyen szép napotok!

Angol tanár?

Pénteken egy viszonylag nagy presztizsű tanácsadó cégnél jártam bemutatkozni. Patinás belvárosi iroda, a tanácsadó kivételesen nem 22 éves (inkább 50 körül) és még doktori címe is van. A beszélgetés viszonylag rövid volt, amit a visszajelzések alapján annak tudtam be, hogy az önéletrajzom maga elég informatív volt. Persze ehhez hozzá kell tennem, hogy egy nagyon részletes adatlapot is ki kellett töltenem előzetesen, ami 2 órámba került és csak a derékbőségemet és a cipőméretemet nem kellett benne feltüntetni, minden mást igen. Először úgy voltam vele, hogy na én ezt biztos nem töltöm ki, de aztán győzött a szükség és nekiültem a munkának. A beszélgetés során szóba került, hogy mi lehet az oka annak, hogy 1 éve nem találok állást ilyen háttérrel, de a tanácsadó elmondta, hogy nagyon komoly a hátterem, ő érti, hogy nem szívesen hívnak be egy annál kevesebbet kínáló állásra. Amikor az került szóba, hogy a Dubai után is 2 év volt mire állást találtam, pedig azt hittem, azzal a háttérrel majd kapkodnak utánam, még a tanácsadó is elismerte, hogy nem csoda, hogy nem mertek már akkor sem megkínálni "kisebb" állással. Ez mind szép és jó, de a csodás hátterem ellenére én egyáltalán nem vagyok egy nagy durranás, bár lehet, hogy csak a szokásos önbizalomhiányom dolgozik bennem. Az biztos, hogy a tudásomat tekintve nagyon jó szakember vagyok, de hogy tudom-e alkalmazni minden esetben ezt a tudást, az még nekem is kérdés néha. Mindegy, összességében nagyon pozitív visszajelzésekkel távoztam a megbeszélésről, ami egy kicsit megerősített abban, hogy nem annyira reménytelen ez az egész helyzet, csak nagyon kevés olyan komoly profilú állás érhető el most, amire én vagyok a megoldás.

A 18 megpályázott állás kapcsán eddig 5 helyről jött elutasítás. Az indoklás nagyjából ugyanaz, találtak olyan embert a jelöltek között, akik jobban megfelelnek az elvárásoknak. Mivel én csak olyan helyre szoktam jelentkezni, ahol megfelelek minden elvárásnak és ezt az önéletrajzom világosan tartalmazza, itt megint lehet akadály a tapasztalat, mert mindegyik állás esetében 1-3 év tapasztalatot kértek, nekem meg ugye.....na de hagyjuk.

Újabb két HR vezető ismerősöm vesztette el a munkáját. Az egyik még viszonylag fiatal, de 3 gyerek anyukája, így esetében ez okoz komoly gondot a keresésnél. A másik kedves ismerős hozzám hasonló helyzetben van (nagyszerű háttér, sok tapasztalat), reménykedik, de ő sem látja ígéretesnek a helyzetet. Egyikük sem tartja a vállalkozást elfogadható alternatívának, mert úgy érik, hogy ők sem alkalmasak rá, így már nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. 

A betegséget tekintve tegnap volt az első jó napom köhögés nélkül, így azt hiszem meggyógyultam, tehát ezen is túl vagyunk. 

Elkezdtem angolozni, vagyis metodikusan frissíteni az angol nyelvtanári készségeimet nyelvtani feladatokkal és felsőfokú vizsga tesztekkel, eddig megnyugtató az eredmény, minden tesztet és nyelvtani feladatot sikeresen vettem. Hogy mikor szánom rá magam a tanításra, azt még nem tudom. Mivel ezt az évet engedélyeztem még magamnak az álláskeresésre, talán januártól elkezdek majd tanítani. Nem fogja fedezni a havi költségeket, de ha a felét legalább meg tudom teremteni, már kétszer annyi ideig kihúzom. Eddig azért nem kezdtem el, mert nem szeretek semmit félbe hagyni és nem akarok elkezdeni dolgozni tanítványokkal, majd ha állást kapok 1 hónap múlva, akkor lelépni és cserben hagyni őket. Tudom, de én ilyen hülye vagyok, másokra is szoktam gondolni, önző modulom nincs. Azt is számításba kell persze venni, hogy talán ez lesz a fő kereseti forrásom, de ha ezt vállalkozóként csinálom, akkor még kevésbé éri meg, mivel több lesz a havi kiadás a vállalkozói költségekkel. Akkor kell mellé majd még valamilyen munka hétvégén vagy éjszaka. Egy-két tanítvány az rendben van (ha nem kérnek számlát), de nagyüzemben már nem merném feketén csinálni az angoltanítást, mert engem az ellenőr is mindig elkap a buszon, ha 10 évente egyszer nincs jegyem😀 De legalább van egy plusz szakmám, ami nagy szerencse, ráadásul még szeretem is csinálni. Persze van még egy szakmám, az idegenvezetés, de arra semmi esély a korom miatt, meg a COVID miatt még nem állt helyre teljesen az idegenforgalom, nincs is nagyon álláslehetőség. De persze folyamatosan figyelem ezt a "piacot" is, hátha pont én kellek valahol.

Nagyon kellemes vasárnapot mindenkinek!

18 új lehetőség

Sokszor hallottam azt, hogy az ember lelkiállapota egy idő után fizikailag is megjelenik. Nos pont ez történt, megbetegedtem. Na nem kell megijedni, semmi komoly, még csak nem is COVID, csak egy nátha szerű valami, de ilyen vacakul már régen voltam, pedig engem betegség még nem gyűrt le. Legutoljára 2015-ben voltam beteg, előtte meg 2002-ben, tehát lehet, hogy időszerű volt😁 Tegnap ennek ellenére mégis sikerült egy fél napot álláskereséssel tölteni és - figyeljetek - 18 azaz tizennyolc!!!!!  helyre jelentkeztem. Bele is telt vagy 4 órába, mert bár pár helyen csak a LinkedIn profilomat kellett belinkelni, volt vagy 4 olyan hely, ahol az egész életemet be kellett írni a jelentkezési applikáció megfelelő rovataiba. A LinkedIn profilt is átírtam egy kicsit, tettem fel új fényképet, meg teleraktam hashtag-gel, mert most ez a menő (meg állítólag így könnyebben megtalálnak, ha keresnek). És tényleg, délután már vadidegenek nézegették a profilomat. Az egyik egy fejvadász volt, állásajánlata ugyan nincs, de ígérte, hogy segít. Ma reggel meg egy helyről már fel is hívtak, hogy hozzájárulok-e az adataim kezeléséhez, mert ha igen, akkor máris küldik az anyagomat a megbízónak. A kérdéses pozíció amúgy egy nagyágyú, de sajnos vidéken lenne. 1 helyre nem tudtam jelentkezni, mert bénák voltak és a jelentkezési link egy olyan helyre vezet, ahol nem lehet jelentkezni. Gondolkodtam, hogy írok nekik egy e-mailt, de a weboldalon nincs emailcímük sem, így elvesztettek egy csodás és tökéletes jelöltet, azaz engem. Furcsa is volt amúgy, mert lassan 1 hónapja hirdetnek egy viszonylag jó HR vezetői állást és már kellett volna hogy legyen vagy 40 jelentkező, a LinkedIn meg azt mutatja, hogy egyáltalán nincs jelentkező, de hát így nem is csoda.

Van egy kedves ismerősöm, aki folyamatosan bombáz álláslehetőségekkel például Indiában vagy Kenyában, legutóbb Algériában. Jó-jó, szívesen mennék külföldre, de azért nem mindegy, hogy hová😁 Egy másik kedves ismerős következetesen asszisztensi álláshirdetéseket küldözget, bár mentségére szóljon, hogy fogalma nincs arról, hogy mit csinál a HR, életében nem volt munkahelye és amikor közelebbi barátok voltunk, akkor én valóban executive secretary voltam a Nationale Nederlanden (később ING, később NN) kötelékében a csodás Dr. Kádár Gabinál (1997-1999), talán ez maradt meg a fejében. De a jó szándék a fontos, nagyon hálás vagyok nekik, hogy próbálnak minden erővel segíteni.

A családom viszont magasról lesajnálja, hogy mi van velem, apámnak az egy év alatt egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, hogy van-e már állásom, vagy hogy van-e szükségem valamire. Pedig lehet, hogy segítene egy apai ölelés is, bár tudom, hogy ilyesmire tőle már nem számíthatok. A nővérem viszont rajtam tartja a szemét, fontos, hogy tudja mi van velem, mert ahogy lesz állásom, akkor azonnal kérhet tőlem pénzt. Addig szerintem nem mer.....

A kertben a paprika és hagyma mellett tegnap végre előbukkant egy ici-pici paradicsom levélke is a cserépben, nem kiabálom el, de még az is lehet, hogy idén is lesz paradicsom termés. Sőt, egy 1 éve halottnak hitt növényem is elkezdett zöldülni, ezeket én mind jó jeleknek veszem. A nagy rózsabokor varázslatosan gyönyörű, tele van bimbókkal, pár hét és milliónyi rózsám lesz, itthoni létem büszkesége😁

Az az egy hely ahonnan eddig vártam, hogy hívjanak egy újabb körre, végül 2 hét helyett megint 5 hét múlva jelentkezett és további türelmet kért. Hát, időm az végül is van, úgyhogy várok türelemmel, türelem állást terem.....vagy nem. Tehát 19 lehetőséggel megyünk tovább, nézzük mi sül ki belőle.