Blog a semmiről

Az álláskeresésem nemrég elindult 2. éve egyelőre eseménytelen. Bár több kedves barátom is küldözget nekem álláshirdetéseket (nagyon szépen köszönöm), sajnos nem olyanokat, ami nekem igazán jó lehet. Bármennyire mindegy számomra a pozíció szintje, 3-4 szinttel "lejjebb" lévő pozícióra azért felesleges jelentkezni. Mert executive asszisztens meg HR asszisztens munkát is vállalnék, persze hogy, de ott (is) azonnal kiszórnak, mert a hátterem alapján "too senior" meg "over-educated" vagyok, na de ezt már tudjuk. Annyira meg nem tudom lebutítani a CV-met, hogy oda jó legyen, mert az már igen kemény hazugságok árán menne csak át.

Ma is átnéztem az összes hirdetést. Kibővítettem a keresést eddig nem látogatott weboldalakra is, de sajnos ott sem találtam semmit. A LinkedIn-en, milyen meglepő, még mindig ugyanazok a hirdetések vannak, amik januárban voltak, néha van csak 1-2 új, ami esetleg nekem való munkát kínál. Van egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei HR manager hirdetés, ami szerintem 8 hónapja biztosan forog, bár nem csodálom, hogy oda nem találnak senkit. Sok a debreceni és szegedi lehetőség, de teljes átköltözésben még nem gondolkodom, napi szinten oda meg bejárni nem lehet. Meg persze vannak azok a cégek rengeteg hirdetéssel, ahová már sokszor jelentkeztem (MOL, GE, Roche, Sanofi és néhány startup, ahol az életkorom lehet a probléma), de soha semmilyen választ nem kaptam, így azokhoz már nem is jelentkezem. Múlt héten napokat töltöttem el azzal, hogy nemzetközi állásoldalakat böngésztem, hátha van valami, akár remote végezhető munka, de igazán nekem valót nem találtam, viszont pár érdekeset igen. Az egyik például Athénban lenne, egy telefonos, ügyfélszolgálatos/helpdeskes pozíció, fizetik a költözést is. 

Ma megint nagy beszélgetés volt a LinkedIn-en a 45+ korú emberek helyzetéről. Ami látszik, hogy alapjaiban véve mindenki megbecsüli az "idősebb" korosztályt és úgy gondolják, hogy ugyanolyan eséllyel kéne indulniuk, mint a fiatalabbaknak, de alkalmazni viszont persze senki nem akarja őket. Kimondottan elhangzott, hogy 50 felett már teljesen reménytelen a helyzet. Nem mintha nem ezt élném meg nap mint nap.

Van ugye még egy lehetőség terítéken, ahol ugye úgy 4 hete azt mondták, hogy 2 hét múlva visszaszólnak. Nos, még nem szóltak vissza😁 tehát még nem is utasítottak el😁

Közben mindenféle vicces dolgok is történnek. Például amatőr kertész minőségemben idén is vetettem paradicsom és paprika magokat a tavalyi nagy sikeren felbuzdulva. Ehhez még vetettem dinnye és lilahagyma magokat is. Mindent pont úgy csináltam, mint tavaly, mégsem bújt ki egy növényke sem. Így aztán az egyik rosszabb napomon dühömben a felét kidobtam, a másik felét pedig bedobáltam a mini melegházba (hogy majd később kidobom) és 2 hétig rá sem néztem. Aztán vasárnap kimentem a kertbe és eszembe jutott, hogy ki kell dobni azokat is. Nagy meglepetés ért, amikor benéztem a melegházba és pici hajtásokat találtam. A vicces az, hogy a cserepek meg voltak jelölve, hogy miben mi van, de a jelölőket persze kidobtam, mondván nem lesz termés, nem kell. Így most fogok termeszteni valamiket, de fogalmam nincs, hogy miket, csak a hagymát ismertem fel (de csak mert a cserépre ráírtam, hogy hagyma)😁😁 

Közben a nővérem is munkanélküli lett, így majd őt is támogatnom kell, mert ott 2 munkanélküli van (a párja is az, bár szerintem ő sosem dolgozott...), ezért most már nagyon gyorsan állásra lesz szükségem és rendes havi bevételre. Az utolsó pénzemből feltöltöttem a kamrát, így most akár 1 hónapig is kihúzom, ha ügyes vagyok, a májusi számlákra pedig még kigazdálkodtam a pénzt, így május végéig jó vagyok.

Voltam az orchidea és bromélia kiállításon, így egy ilyen szép képpel búcsúzom mára.

Évzáró

Odakint tombol a téli húsvét, de itt bent nyugalom van és meleg. A mai nap történetesen egy nagy mérföldkő, de az, hogy miért, nem az álláskereső blog témája. A lényeg az, hogy ma megértettem valamit, amit az elmúlt 30 évben nem sikerült. Kicsit későn, de én mindig későn érő típus voltam és jellemezően mindet később csináltam, mint bárki más. Ennek a felismerésnek meg kellene változtatnia az életemet, de kérdés, hogy van-e még értelme.

De a cím azt mondja, hogy évzáró, tehát csináljunk egy leltárt az elmúlt 1 évről. Íme az év számokban.

77 - ennyi álláslehetőség találtam ígéretesnek és pályáztam meg

8 - ennyi esetben történ direkt megkeresés, vagyis egy tanácsadó keresett meg a lehetőséggel

39 - ennyi jelentkezésre nem érkezett semmilyen válasz

22 - ennyi esetben utasítottak el bármilyen interjú vagy beszélgetés nélkül

5 - ennyi esetben tűntek el az interjúzók az interjú után és soha többé nem jött visszajelzés

5 - ennyi esetben utasítottak el már a kiválasztási folyamat során (2. vagy 3. körnél)

4 - ennyi esetben vontam én vissza a jelentkezésem az irracionális munkafeltételek vagy az adott cég törvénytelen működése miatt

1 - egy esetben nem fogadtam el az ajánlatot

1 - egy lehetőség van folyamatban

21 - ennyi interjúm volt

3 - ennyi tesztet kellett írnom

Plusz még 2 esetben megkerestek telefonon jellemzően értékesítői állásokkal kapcsolatban, ezeket alapból ne is fontolom meg, mert mint mondtam, semmit nem utálok jobban, mint az értékesítőket és semmilyen készségem és képességem nincs ehhez a szakmához szerencsére.

A napokban leveleztem egy HR-es hölggyel, aki nagyjából az én hátteremmel rendelkezik, korban viszont fiatalabb, és 4 éve keres állást, tehát vannak mások rosszabb helyzetben, de ez persze nem nyugtat meg. Amúgy nem tudom, hogy hogyan csinálják mások, hogy évekig ilyen semmilyen helyzetben vannak, mert az én mentális állapotom fokozatosan romlik ebben a szuper kilátástalan helyzetben és attól, hogy nincs mit csinálni. 

Ma olvastam egy cikkben, hogy mi kell a Szűz boldogságához és ez annyira, de annyira igaz rám, mintha rólam írták volna. Mondom ezt úgy, hogy nem hiszek a horoszkópban, csak szórakoztatónak találom. A cikk ezt írja: 

" A jegy szülötte szorgalmas, kötelességtudó, akkor boldog, ha értelmes célt talál a hivatásában. Ha nincs tennivalója, akkor üresnek érzi az életét, ebben az esetben elkezd aggodalmaskodni, rémképeket gyártani. Az értelmetlen, céltalan munka/élet elkeseríti, éreznie kell, hogy fontos amit csinál." 

Tehát új év kezdődött, az álláskeresés 2. éve. Ez akár jó hír is lehet, mert eddig mindig a 2. évben találtam új állást. Nos, nézzük, hány évig tart majd a blog....

Nem meglepő fordulat

Ez most rövid lesz. Az izgalomnak vége. Behívtak a légitársasághoz interjúra. Az interjú viszonylag jól sikerült, nagyjából szimpatikusak is voltak az interjúzók is, bár megvárattak, de nekik ezt talán szabad. A tanácsadó szerint is nagyon jól szerepeltem az interjún és kiváló jelöltnek találtak, de mégis ők valami nagyon specifikusat keresnek és nem igazán feleltek meg nekik a bemutatott jelöltek, így többek között engem is elutasítottak, és folytatják a keresést. Amúgy nem lepett meg, túl jó lett volna a munka is, a fizetés is, meg minden más is, én ilyen ajándékokat nem szoktam kapni az életemtől. Nem is sírtam miatta (olyan sokat).

Egyébként a mai hangulatomra erősen rányomja a bélyegét az, hogy pont ma 1 éve bocsátottak el. Egy éve ilyenkor még zombiként pakoltam az irodámban és próbáltam 10 évet pár óra alatt lezárni.

Egészen reményvesztett lettem, de a másik oldalon ott van, hogy már nem érdekel. Lesz ami lesz. A pénzem már elfogyott, innen már sok jó nem jöhet.

Kellemes és pihentető húsvéti hosszú hétvégét kívánok mindenkinek.

Izgalom izgalom hátán

Nos, talán ez lesz az első bejegyzés 1 év alatt, ami valamennyire pozitív és reményteli. Jelenleg 2 lehetőség van az asztalon, bár kevés a remény, de azért elmesélem, mert már az is jó, hogy egyáltalán valami pozitív történik.

1) Még februárban megkeresett egy régi ismerős (erről írtam már szerintem), akivel még a GE-ben dolgoztam együtt. Akkoriban az IT feladatokat a GE-nél egy külső cég látta el, ez az ismerősöm most ennek a cégnek az ügyvezetője. Mivel akkoriban nagyon sikeres volt a közös munkánk, ő emlékezett erre és amikor látta, hogy munkát keresek, akkor ez találkozott az ő terveivel. Az ő cégének van már HR igazgatója, sőt HR osztálya, de keres egy senior HR-est, aki a jelenlegi igazgatót mentorálja és kineveli (a HR igazgatónak csupán 2 év tapasztalata van). Volt már egy telefonbeszélgetésünk akkor februárban, majd kért 2 hetet, amiből 5 hét lett, de most személyesen is találkoztunk és hosszan elbeszélgettünk a feladatról, illetve arról is, hogy hogyan látom én a HR-t, mint funkciót és szerintem hogyan kéne működnie. Ígéretes, hogy egy ügyvezető igazgatót ez érdekel, szóval élveztem a beszélgetést. A következő lépés az lenne, hogy találkoznom kell a mentorált hölggyel hogy megnézzük, van-e köztünk kémia, mert ugye egy ilyen dolog csak akkor működhet jól. Ha igen, lehet, hogy engem választanak, kb. 3 jelölt van amúgy. Újabb 2 hetet kért, az előzőekből tanulva én nagyjából 3-4 hetet gondolok, hogy várnom kell, de nagyon érdekel a dolog, így egyelőre nagyon lelkes vagyok. Igazam volt amúgy, én adtam a legmagasabb bérigényt (pedig a lélektani alsó határomat mondtam neki), de még így is versenyben vagyok, viszont lehet, hogy csak 4 napot kell majd dolgoznom, az fér bele nekik a budget-be. Szóval várunk😀

2) Na, ez a második, ez a nagy falat. Egy légitársaság keres regionális HR managert. Oh, yes. Egy interjúm már volt. Itt elhangzott, hogy 3 jelöltet küldenek tovább, én leszek az egyik. A regionális tapasztalataim alapján (beleértve azt is, hogy sokat éltem külföldön) előnyben vagyok állítólag a többiekhez képest. Majd meglátjuk. Kellett írni egy motivációs levelet is, mert látni akarnak többet belőlünk jelöltekből, mint az önéletrajzunk, úgyhogy igyekeztem egy nagyon ütőset írni az én stílusomban, ez ma 2 órámba telt. Ha a tanácsadó cég által rólam készített profil, az önéletrajz és a motivációs levél alapján behívnak a következő körre, akkor még 2 kör lesz, mindkettő a jövő héten, tehát viszonylag hamar fogom tudni hogy igen vagy nem. A feladat egyszerre nagyszerű és kicsit félelmetes, de ez amolyan "álom munka", szóval izgalmas az egész. Kicsit dilemmában voltam, ugyanis én dolgoztam már 6 hónapot a Malév kötelékében, de az a pályám legelején volt, és azt az időszakot annak érdekében, hogy elkerüljem az életkor alapú diszkriminációt, nem szoktam feltüntetni az életrajzomban, most sincs benne, csak a 22 HR-es év. De a tanácsadónak említettem, aki szerint ez nagyon hasznos lehet, úgyhogy végül beleírtam a motivációs levélbe. Tegyük hozzá, hogy ezt az állást én láttam a neten, de nem is gondoltam rá, hogy jelentkezzek, hiszen teljesen más szektorokban dolgoztam és itthon a szektorok általában nem átjárhatók. De a munkakör belső, aktív jelölteknek szánt leírásában szerencsére benne van, hogy ez cseppet sem érdekli őket. Még jó hogy direktben megkeresett a tanácsadó, mert alkalmasnak talált a feladatra. Amúgy emblematikus lenne, ha engem választanának, mert április 14-én vesztettem el az állásomat és április 14-én lenne az utolsó interjú..... Na, de ne szaladjunk így előre.

Szóval most van halvány remény mindkettőre (33%), ami jó. Ettől azért kicsit jobb kedvem lett és péntek óta csak egyszer sírtam, ami önmagában is már csodaszámba megy.

Ezen felül még tovább barátkoztam a vállalkozás gondolatával, és most már nem mint pokoli csapást, hanem mint egy lehetőséget látom, amihez ugyan nincs kedvem, de a megélhetés ugye nem kedv kérdése és mivel pillanatnyilag nem vagyok túl előnyös helyzetben, minden munka jó munka.

Emellett egyre többet foglalkoztat a külföldre költözés (főleg vasárnap este óta), találtam is olyan weboldalt, ahol aránylag sok külföldi állás van és relocation-t is fizetnek, például van egy HR manager állás Spanyolországban, rengeteg recruiter pozíció Prágában és online customer service munka Görögországban, sőt sok jó állás a Hiltonban Máltán. Ezekre még nem jelentkeztem, de talán fogok. Meg persze nagyon gondolkozom azon, hogy megpróbálok visszamenni a Közel-Keletre, de még nem olyan erős az elhatározásom, hogy ténylegesen neki is induljak.

Nos, végre történik valami, reméljük a legjobbakat😁