Nyögdíj

Részt vettem az év első szakmai rendezvényén. Eddig ennek a szakembernek csak az írásait meg a hozzászólásait olvastam és azok nagyon jók voltak, de rá kellett jönnöm az örök igazságra, hogy nem mindenkinek megy ugyanolyan jól az írás, mint az élő prezentáció. Amúgy érdekes volt a téma és lehet, hogy tudom majd használni a jövőben, de kicsit nyögvenyelős volt az előadás😊

A vállalkozással kapcsolatban tovább kutakodtam és tettem egy nagyon fontos felfedezést, mégpedig azt (amúgy nem atomfizika), hogy egy vállalkozás indítása mellett nagyon masszív és rendkívül tudatos nyugdíj-előtakarékosságra van szükség, mert ott az állami nyugdíjban (és ezt most hagyjuk, hogy ténylegesen mi marad abból, amikor nyugdíjba megyek) alig gyűlik valamicske. Tehát a havi 60-100 ezer forint alapköltség mellé (csak adók és járulékok) befigyel egy 100-150 ezer forint (az eddigi fizetéseim alapján minimum), amit nyugdíjra kellene félre tenni. Természetesen van már 2 féle előtakarékossági megoldásom az államin kívül, de most ugye az állami részbe 9 hónapja nem megy semmi és ha nyugodt és boldog öregkort szeretnék Rodosz szigetén, akkor még kell egy kis tőke😁Szóval az én racionális és realista fejem szerint egy jó vállalkozáshoz valami csúcs jó ötlet kell, ami nagyon sok pénzt hoz és ami minél kevesebb erőforrással működik vagy el sem kell kezdeni. Vagyis, egészen röviden, nem biztos hogy ezt az utat választom.

Ránéztem ma az álláshirdetésekre, hogy nosza, jelentkezzünk ide meg oda. De sajnos ugyanazok futnak, mint az az elmúlt 6-8 hónapban. Egyrészről nem értem, hogy miért nem tudják betölteni ezeket az állásokat, hiszen rengeteg jelentkező van és nem is rosszak (itt vagyok ugye például én😀) és azt sem, hogy ha nem találják a megfelelőt ennyi időn át, akkor miért nem módosítanak a feltételeken vagy a jelentkezők értékelési szempontjain. Úgy tűnik, hogy hiába van hatalmas kereslet és hatalmas kínálat egyszerre, a kettő sehol nem találkozik. Érthetetlen a számomra ez. Most jöhetnék megint azzal a kérdéssel, hogy vajon milyen, az eddigieknél alacsonyabb szintű munka van, amit az én hátteremmel és tudásommal nem tudok ellátni, miért nem lehet engem felvenni akkor is, ha túl sok vagyok. Kapnának egy jó, szorgalmas és nem utolsós sorban végtelenül lojális munkaerőt, aki napi 12 órát is zokszó nélkül dolgozik, este és hétvégén is terhelhető, utazik, ha kell, soha nem hiányzik és a szabadsága alatt is nyugodtan cseszegethető. De nem, én nem vagyok jó, mert túl sok vagyok. Most káromkodnék, de maradok úrinő.....

Mivel túl sok volt a stressz az elmúlt időszakban (állástalanság, család, néhány extra nehéz emberi kapcsolat) a szívem kicsit megkergült (szívritmuszavar), így le kell nyugodnom valahogy. Mivel a körülményeim erre most nem alkalmasak, nekem belül kell ezt megoldani. Ehhez arra kezdtem kondicionálni magam, hogy lehet, hogy többet nem fogok dolgozni és próbálok maximálisan alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Vagyis ki kell találnom, hogy mivel és hogyan teljenek a napok, hogy értelmük is legyen és jól is érezzem magam közben, hogy kivegyem belőlük az ideiglenesség és az ehhez kapcsolódó erős bizonytalanság érzését, ami a stresszt és a kapcsolódó szív problémákat okozza. Még nem jöttem rá a tökéletes megoldásra, nem vagyok olyan háztartásbelinek való, aki el tudja tölteni a napjait a "plázacicák" fodrász-kozmetikus-pillás-körmös-szoláriumos-vásárlásos programjával, na meg erre nincs is pénzem heti rendszerességgel és ha lenne sem érdekelne. Viszont elkezdtem több irányba fejleszteni magam. Tanulok pszichológiát (általános és szervezet pszichológia), coachingot (csak könyvből, nem akarok coach lenni, mert már boldog-boldogtalan így hívja magát, aki nem akar dolgozni), közgazdaságtant, és különféle tudományos dolgokat, minden nap mást. Elővettem a középiskolai orosz könyvet (középhaladó szint) is és nagy boldogságomra úgy csináltam végig az első fejezetet, mintha nem telt volna el 30 év azóta, hogy utoljára letettem a kezemből. Nem tudom, hogy valamelyik hasznomra lesz-e még valaha, de érdekel, kikapcsol és leköt, úgyhogy miért ne foglakozzak vele. 

Persze tudom, hogy az álláskeresést sem szabad abba hagyni, mert a remény hal meg utoljára. Nem is fogom abba hagyni, csak már nem fogok ráizgulni egyik lehetőségre sem annyira, mint eddig, hogy ne essek pofira minden alkalommal. (milyen finoman írtam😊)

A török cég ígérete ellenére nem jött vissza hozzám január 10. után, látom hogy bőszen hirdetik a pozíciót, jelenleg 13 jelentkezőt mutat a LinkedIn, úgyhogy jó lenne, ha már küldenék az elutasító levelet, hogy ezt is le tudjam zárni végre.

Nos, ezek a mostani hírek, remélem a következő bejegyzésben már haladunk valamerre.