Több személyiség = állás?

Nos, hát időközben többen is elmagyarázták, hogy nincs abban semmi rossz, ha megkozmetikázom úgy az önéletrajzomat, hogy az jóval kevesebbet mutasson. Nekem ezzel még mindig az a bajom, hogy ha egy lebutított önéletrajzot küldök valahová és ott kedvük támad ránézni a LinkedIn profilomra, akkor azonnal felfedezhető a különbség. Persze, értem, akkor butítsam le a LinkedIn profilomat is. Igen ám, csak ha ezt megteszem, soha nem talál rám esetleg az a valóban nekem való, magas szintű állás, ami lehet, hogy még azért valóban vár rám valahol. A 22-es csapdája. Melyik kezemet harapjam le. Vajon a következő 15 évben csak a fizetésért akarok dolgozni (mindegy mi a munka, csak legyen) vagy netán olyan munkát szeretnék csinálni, amihez értek, amit szenvedéllyel tudok végezni és ami igazán nekem való? Nehéz kérdés? Ugye nem? De valamit tenni kell.

Csinálunk egy kísérletet. Három lesz belőlem😀 A V. Juli, a V. Julianna és a B. Juli. 

A V. Juli az én vagyok, a valódi énem, a szuper rémisztő háttérrel bíró HR vezető, akitől (most már tudjuk) mindenki megijed, mert olyan rohadt jó (ugye érezni az iróniát?). Aztán lesz Julianna, aki egy szimpla HR vezető, nem vitte túl sokra, elkaristolt középszinten idáig, de azért annyit igenis letett az asztalra, hogy érdekes legyen. Ehhez azért kell agyalni, mert olyan háttér kell, ami nem sok, na de nem is kevés. Végül B. Juliska egy háztartásbeli, 1999 óta nem csinál semmit. Addig sok mindent csinált, például volt tolmács, meg földi utaskísérő, meg idegenvezető, na meg titkárnő. De aztán nem szorult rá, hogy dolgozzon, most viszont sajnos igen (még nem tudom mi lesz a fedő szöveg) és ezért most megpróbál állást szerezni, hátha valahol felveszik recepciósnak vagy asszisztensnek, mert közben szerzett 2 diplomát és több szakképzettséget, szóval azért nem elveszett csaj. Az ő esetében a TB kiskönyv lehet a bukás oka, mivel abban minden egyéb is benne van, de mondhatom, hogy elveszett.....

Julianna új emailcíme, önéletrajza és LinkedIn profilja ma el is készült, holnap nagy bevetés lesz, mert minden létező állásra jelentkezni fogok vele. Akkor pedig meglátjuk, hogy vezet-e valamire ez a nagy butítás. Csak ne keverjem össze őket, főleg ha telefonon beszélek valamelyik nevében😂 A végén még tudathasadásos leszek....😎

Ma megjavítottam a kazánt. Ezt csak úgy mondom. Lehet, hogy új karrier lehetőség?😁 Múlt hét óta meg több szinten sérült vagyok. Szerdán elestem az erdőben (ettől függetlenül 12 km-t gyalogoltam) és szétment a térdem, de nyugi, már tudok járni, csak lépcsőzni ne kéne. Aztán pénteken oltást kaptam (3.) és bedurrant a karom. Más panaszom nincs😂 

Ajánlottak 2 állást, de az egyiknél napi 4 óra lett volna az utazás, a másikhoz meg nem jó a hátterem sajnos, így ezen a héten sincs folyamatban lévő álláslehetőségem. Az egyik barátnőmmel tervezett vállalkozás alapköveit szerdán tesszük le, vagyis akkor lesz az első megbeszélésünk. Én abban a vállalkozásban csak "kreatív" vagyok, de lehet, hogy valami tényleges szerepem is lesz, szívesen lennék én a social media felelős. A saját ötletemet egyelőre még a fiókban tartom, mint mondtam, nem az én műfajom a vállalkozói lét, de amikor majd már a lakásomat kell eladni, na akkor be kell vetni azt a megoldást, ha tetszik, ha nem.

Hazudj, ha tudsz

Na most lett elegem az álláskeresésből, pedig még idén neki sem álltam igazán. Ami igazán felbosszant, az az, hogy csak a mai napon háromszor kellett átírnom a CV-met egy tanácsadó javaslatai alapján, a lényeg az volt, hogy ki kell színezni (szó szerint, mert a fekete-fehér nem jó) meg le kell butítani, mert különben nem csoda, hogy nem hívnak be. Na most, én az elmúlt mondjuk 22 évben éjjel-nappal, hétvégéken, szabi alatt dolgoztam, amit elértem, azt én értem el, erre a fele megy a kukába, mert SOK meg mert megijednek tőle. Milyen ország az, ahol nem lehet elhelyezkedni 22 év szorgalmas munka után? Ahol azt kell eladnom, hogy nem is értek annyira ahhoz, amit csinálok, de azért annyira éppen értek hozzá, hogy felvegyenek. Milyen munkaerőpiac az, ami arra kényszeríti az embert, hogy hazudjon, valótlant állítson, amúgy ellenőrizhető tényeket hamisítson meg, csak hogy megkapjon egy állást? Ezzel véleményem szerint az a baj, hogy a hazugságokat nehéz fejben tartani és nagyon könnyű hibázni, ha pedig rájönnek, hogy hazudsz (akár a túl jót feded el, akár a rosszat javítod fel) az nagyon kellemetlen lehet. Tényleg nem lehet már tisztességesen ebben az országban és ebben az életben semmit csinálni? Most sírni lenne kedvem, de annyira dühös vagyok, hogy még a sírás sem megy. Ma még amúgy az is kiderült számomra, hogy én valami UFO vagyok, mert véletlenül sem gondolkodom úgy, ahogy a mostani HR vezetők és koránt sem ugyanazok a szempontjaim egy ember megfelelésének, hátterének és tapasztalatainak értékelésekor, mint a mai HR vezetőknek. Ebből lassan kiderül, hogy talán indokoltan nem kellek sehol és ráadásul a legnagyobb hibám az, hogy én ember maradtam, ez pedig ma már nem előny. Vagyis lassan le kell vonnom a tanulságot, hogy hiába öltem 22 évet ebbe a hivatásba, másik úton kell tovább menni, mert ez már nem fogad be, mert túl jók az eredményeim. Vicc kategória. Remek. Ha valakinek van ötlete, hogy merre menjek és mit tegyek, kérem ne tartsa magában. Köszönöm. Bocs a dühöngésért, de ez most kimondottan az álláskereséshez tartozott.

Nyögdíj

Részt vettem az év első szakmai rendezvényén. Eddig ennek a szakembernek csak az írásait meg a hozzászólásait olvastam és azok nagyon jók voltak, de rá kellett jönnöm az örök igazságra, hogy nem mindenkinek megy ugyanolyan jól az írás, mint az élő prezentáció. Amúgy érdekes volt a téma és lehet, hogy tudom majd használni a jövőben, de kicsit nyögvenyelős volt az előadás😊

A vállalkozással kapcsolatban tovább kutakodtam és tettem egy nagyon fontos felfedezést, mégpedig azt (amúgy nem atomfizika), hogy egy vállalkozás indítása mellett nagyon masszív és rendkívül tudatos nyugdíj-előtakarékosságra van szükség, mert ott az állami nyugdíjban (és ezt most hagyjuk, hogy ténylegesen mi marad abból, amikor nyugdíjba megyek) alig gyűlik valamicske. Tehát a havi 60-100 ezer forint alapköltség mellé (csak adók és járulékok) befigyel egy 100-150 ezer forint (az eddigi fizetéseim alapján minimum), amit nyugdíjra kellene félre tenni. Természetesen van már 2 féle előtakarékossági megoldásom az államin kívül, de most ugye az állami részbe 9 hónapja nem megy semmi és ha nyugodt és boldog öregkort szeretnék Rodosz szigetén, akkor még kell egy kis tőke😁Szóval az én racionális és realista fejem szerint egy jó vállalkozáshoz valami csúcs jó ötlet kell, ami nagyon sok pénzt hoz és ami minél kevesebb erőforrással működik vagy el sem kell kezdeni. Vagyis, egészen röviden, nem biztos hogy ezt az utat választom.

Ránéztem ma az álláshirdetésekre, hogy nosza, jelentkezzünk ide meg oda. De sajnos ugyanazok futnak, mint az az elmúlt 6-8 hónapban. Egyrészről nem értem, hogy miért nem tudják betölteni ezeket az állásokat, hiszen rengeteg jelentkező van és nem is rosszak (itt vagyok ugye például én😀) és azt sem, hogy ha nem találják a megfelelőt ennyi időn át, akkor miért nem módosítanak a feltételeken vagy a jelentkezők értékelési szempontjain. Úgy tűnik, hogy hiába van hatalmas kereslet és hatalmas kínálat egyszerre, a kettő sehol nem találkozik. Érthetetlen a számomra ez. Most jöhetnék megint azzal a kérdéssel, hogy vajon milyen, az eddigieknél alacsonyabb szintű munka van, amit az én hátteremmel és tudásommal nem tudok ellátni, miért nem lehet engem felvenni akkor is, ha túl sok vagyok. Kapnának egy jó, szorgalmas és nem utolsós sorban végtelenül lojális munkaerőt, aki napi 12 órát is zokszó nélkül dolgozik, este és hétvégén is terhelhető, utazik, ha kell, soha nem hiányzik és a szabadsága alatt is nyugodtan cseszegethető. De nem, én nem vagyok jó, mert túl sok vagyok. Most káromkodnék, de maradok úrinő.....

Mivel túl sok volt a stressz az elmúlt időszakban (állástalanság, család, néhány extra nehéz emberi kapcsolat) a szívem kicsit megkergült (szívritmuszavar), így le kell nyugodnom valahogy. Mivel a körülményeim erre most nem alkalmasak, nekem belül kell ezt megoldani. Ehhez arra kezdtem kondicionálni magam, hogy lehet, hogy többet nem fogok dolgozni és próbálok maximálisan alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Vagyis ki kell találnom, hogy mivel és hogyan teljenek a napok, hogy értelmük is legyen és jól is érezzem magam közben, hogy kivegyem belőlük az ideiglenesség és az ehhez kapcsolódó erős bizonytalanság érzését, ami a stresszt és a kapcsolódó szív problémákat okozza. Még nem jöttem rá a tökéletes megoldásra, nem vagyok olyan háztartásbelinek való, aki el tudja tölteni a napjait a "plázacicák" fodrász-kozmetikus-pillás-körmös-szoláriumos-vásárlásos programjával, na meg erre nincs is pénzem heti rendszerességgel és ha lenne sem érdekelne. Viszont elkezdtem több irányba fejleszteni magam. Tanulok pszichológiát (általános és szervezet pszichológia), coachingot (csak könyvből, nem akarok coach lenni, mert már boldog-boldogtalan így hívja magát, aki nem akar dolgozni), közgazdaságtant, és különféle tudományos dolgokat, minden nap mást. Elővettem a középiskolai orosz könyvet (középhaladó szint) is és nagy boldogságomra úgy csináltam végig az első fejezetet, mintha nem telt volna el 30 év azóta, hogy utoljára letettem a kezemből. Nem tudom, hogy valamelyik hasznomra lesz-e még valaha, de érdekel, kikapcsol és leköt, úgyhogy miért ne foglakozzak vele. 

Persze tudom, hogy az álláskeresést sem szabad abba hagyni, mert a remény hal meg utoljára. Nem is fogom abba hagyni, csak már nem fogok ráizgulni egyik lehetőségre sem annyira, mint eddig, hogy ne essek pofira minden alkalommal. (milyen finoman írtam😊)

A török cég ígérete ellenére nem jött vissza hozzám január 10. után, látom hogy bőszen hirdetik a pozíciót, jelenleg 13 jelentkezőt mutat a LinkedIn, úgyhogy jó lenne, ha már küldenék az elutasító levelet, hogy ezt is le tudjam zárni végre.

Nos, ezek a mostani hírek, remélem a következő bejegyzésben már haladunk valamerre.

Boldog új év? Boldogulj!

Boldog új évet kedves olvasók!

Ismeritek azt az érzést, amikor közeledik valami "rossz" és nektek összeszorul a gyomrotok? Na, nagy meglepetésemre így voltam én január 2-án. Amikor elkezdődött a karácsonyi időszak, akkor elengedtem az aggodalmakat és ellazultam, hogy az ünnepet élvezni tudjam. De ahogy közeledett ennek az ünnepi időszaknak a vége, úgy kúszott be szép lassan a tudatomba, hogy január 3-án egy új munkahét kezdődik és minden kezdődik elölről. Az aggodalom, az idegesség, a feszültség, na meg az álláskeresés. Így is lett. Pedig nincs miért idegesnek lenni vagy aggódni még ezen a ponton, de mégis, tudat alatt a szervezetemnek ez az egész dolog nagyon nem tetszik és bármennyire próbálok nyugodt lenni, nem megy úgy igazán.

Ma olvastam, hogy jelenleg Magyarországon átlagosan 16 hónap alatt lehet állást találni. Ez szerintem igencsak helytálló, de ez már hosszú évek óta így van. Ma, amikor nézegettem a LinkedIn-t azt láttam, hogy riasztóan sok ember neve mellett ott virít az én nevem mellett is ott virító "Open to work" felirat. Ügyvezető igazgatók, pénzügyi felsővezetők, könyvelők, sőt, marketing szakemberek. Elképesztő mennyi és milyen magas kvalitású ember keres állást. Persze ott vannak még azok is, akik nem teszik ki az "Open to work" cimkét, mert még dolgoznak valahol és csak váltani akarnak. Milyen esélyekkel indulunk vajon ebben az évben? Az előrejelzések és jóslatok szerint idén megindul az emberáradat és irgalmatlan lesz mindenhol a fluktuáció. Ez rossz, mert sok ember keres majd állást, de jó, mert sok üres pozíció lesz miattuk. Hogy az én helyzetemet ez könnyíti vagy nehezíti-e, azt majd év végén megmondom...

Nézegettem a friss álláslehetőségeket, de nem tudtam sehová jelentkezni. Ami jó lenne, az mindig nagyon messze van és oda költözni kell. Persze, bérelhetek is egy lakást ott a közelben (ha a fizetésből erre is jut), és csak hétvégén jövök esetleg haza, de nincs se kedvem, sem szívem feladni az otthonomat és heti 5 éjszakát eltölteni egy idegen helyen. Most már megtanultam, hogy nagyjából feleslegesen jelentkezem a HR Business Partner, Senior HR Business Partner vagy Senior HR Generalist pozíciókra, az eddigi visszajelzések alapján a hátterem miatt ezekre sok vagyok. Marad a HR Manager, ahol jelenleg kis kivétellel elég 3-5 év gyakorlat(!!!!), tehát oda is nagyon sok vagyok. Marad tehát a HR igazgató pozíció, viszont ezeket ugye nem igazán hirdetik meg, tehát esélyem sincs, hogy tudjak róluk. Amúgy csak csendben és halkan jegyzem meg, hogy nem is akarok HR Igazgató lenni, meg nem is vagyok rá alkalmas..... Rájöttem, hogy nekem igazából az 1 személyes HR jön be, ott nagyon jól tudok működni és ott jól is érzem magam. Max. 1 fő admin segítséggel kiváló megoldható és azt szeretem. Ilyen volt a GE, ilyen volt a Tredegar. De ilyen sincs túl sok...... és na igen, sajnos sok helyen oda is sok vagyok.....most minden ilyen pozíciónál (ahol 1 fő HR van) 1-3 év gyakorlat kell.... DE MIÉRT????? 

De vajon akkor mi lesz és hova tovább? Lesz vajon olyan cég, aki rájön, hogy az én tapasztalatom és tudásom nem rémisztő, hanem hasznos? Rájön-e valaki, hogy nem attól kell rettegni, hogy nem tudnak motiválni vagy hogy milyen hamar veszem el a HR vezető helyét, hanem azt kell felismerni, hogy milyen hozzáadott értékem van és akár kincs is lehetek? Lesz valaki, aki nem a számokat nézi, hanem engem, az embert? Lesz valaki, aki újra a lehetőséget látja meg bennem, ahogy Marko a Nokia-nál, Chris a GE-nél, Miklós a Tredegar-nál? Hmmm, jó kérdések.

A vállalkozási ötletemet tovább játszottam a fejemben, de drága legjobb barátnőmnek igaza van, a vállalkozás nem való mindenkinek (saját bevallása szerint neki sem), egyszerűen én jobban érzem magam egy vállalati környezetben, ahol tartozom valahová és segíthetek egy céget és az ott dolgozó embereket fejleszteni, előre vinni. Amúgy a vállalkozási ötletem jó és nagyon is piacképes, de az lesz az utolsó szalmaszál valamikor nagyon sokára, remélem persze, hogy soha. Annyit kinyomoztam, hogy milyen költségei vannak egy vállalkozásnak egy hónapban (jó sok), felderítettem a domain és tárhely lehetőségeket a weboldalhoz és csinálok egy vázlatos üzleti tervet is, de minden józan eszem az súgja, hogy nem ez az út vezet a sikerhez.

Álláskereséssel kapcsolatosan nincs még túl sok új ötletem, ezt a hetet még megadom magamnak keresgélés nélkül, de jövő héten már be kell indítani a motorokat és el kell indulni, mert legkésőbb szeptembertől szeretnék dolgozni és érzem, hogy hosszú és kemény út vezet odáig. Jövő héten már részt veszek egy szakmai programon is, szerencsére, ritkán ugyan, de van, ahová még beengednek céges e-mailcím nélkül is😁