2021 - elég volt belőled (Évzáró)

Figyelmeztetés: ez a blogbejegyzés magánéleti utalásokat is tartalmaz. Ne olvasd el, ha ezekre nem vagy kíváncsi. Ám ezekre is szükség van az évzáró bejegyzéshez.

Hát itt vagyunk. 2021 utolsó napján. Ez az év vitathatatlanul az életem eddigi legrosszabb éve (volt). Kicsit vetélkedik 2002-vel, amikor először kerültem a padlóra amiatt, hogy a Nokia létszámleépítésbe én is bele kerültem. Ott és akkor 1,5 kellett ahhoz, hogy állást találjak. Versenyben volt még a legrosszabb év címért 2003, amikor elvesztettem az édesanyámat, egyben a legjobb barátomat és bizalmasomat, de abban az évben kerültem a GE-hez, ami a teljes szakmai életutamat nagymértékben befolyásolta, vagyis ha nem lett volna a GE, akkor nem érek el ennyi mindent és nem futok be ilyen karriert. Szóval 2003 nem is volt olyan rossz év, gyakorlatilag mindent amim most van (tudás és egyebek), a GE-nek köszönhetek. (na és ezem a ponton a kedvesem, aki mellettem ül, gyengéden fejbe csap és azt mondja: meg MAGADNAK drágám!!!!! 😍)

2021 nagyon jól indult. A munkahelyemen túl voltunk egy járványtól sújtott, de mégis szép karácsonyi időszakon. Kiskarácsony és vásár az udvaron, jótékonysági gyűjtés, Mikuláscsomag és szaloncukor, közös karácsonyi ebéd. Az elmúlt 9 hónapban (na jó, 8,5) igyekeztem elkerülni az általam létrehozott céges FB oldalt, de ma "rátévedtem" és nagy boldogsággal láttam, hogy az általam bevezetett dolgok még működnek, volt kiskarácsony az udvaron, volt gyűjtés, szép ajándék a dolgozóknak és Mikulás csomag a gyerekeknek. Nem tudom elmúlik-e ez valaha, de már megint rám tör a sírás, ha rájuk és az ott töltött időre gondolok. Rettenetesen hiányzik minden és mindenki még mindig, a szívem egy darabját hagytam ott és nem csoda, hogy módszeresen kerülök minden lehetőséget, hogy felszakadjon a seb és igyekszem távol maradni mindentől és mindenkitől, aki oda köt. Ez viszont nagyon nem helyes, így 2022-ben felveszem a szálakat, ígérem.

Na, de vissza az évhez. Az év első 4 hónapja minden cégnél a legnehezebb a HR számára, szóval az első 3,5 hónap április 14-ig (az utolsó napom) egy szempillantás alatt repült el. De azért megünnepeltük a nők napját (ezt is én vezettem be), gőzerővel toboroztunk és minden fronton pezsgett az élet. Még előtte 1 héttel komoly dícséretet is kaptam. Aztán április 15-én reggel már nem kellett korán kelnem és nem kellett többet a benti dolgokra gondolni. 8,5 hónap telt el azóta álláskereséssel. Persze nagyjából számítottam erre, én kb. 2 évben lőttem be azt az időt, amit álláskereséssel fogok tölteni, most úgy látom, hogy ennél jóval hosszabb lesz ez az idő és cseppet sem zárom ki azt sem, hogy soha többé nem tudok elhelyezkedni, legalábbis az imádott szakmámban.

Ez az év tehát a lezárások éve. Kevesen tudják, de nem ápolok jó kapcsolatot a családom néhány tagjával. Mindenki, aki jó volt hozzám már elment, legutoljára a keresztmamám tavaly decemberben. Van egy nővérem és egy apám. Meg nem kérdezték az elmúlt 8,5 hónapban, hogy hogy vagyok vagy van-e szükségem valamire (pedig egy kis törődés mindig jól esik az embernek, nemhogy ilyenkor). A nővérem számára én csak egy két lábon járó pénztárca vagyok, csak és kizárólag akkor keres (és csakis üzengetéssel), ha pénz kell neki, ami valljuk be, elég gyakori. Csodák csodája, most így állásnélküliként elzártam a pénz csapot, így már egy karácsonyi üdvözlet sem érkezett tőle. Apámmal (87 éves) 2011-ben vesztem össze (hosszú és bonyolult történet, de a lényeg, hogy különköltöztünk és ő ezt igen sérelmesnek találta). Azóta olvashatom a gyűlölettel teli üzeneteit időről időre. A születésnapomat idén egy az egyben elfelejtette. A mostani karácsony viszont felébresztette benne a "szerető" szülőt és 23-án estétől (ami édesanyám születésnapja volt) 24-én estig küldözgette a szokásos, egyre gonoszabb és kíméletlenebb szösszeneteit (kizárólag SMS-ben kommunikál ő is), amitől persze úgy kiborultam, hogy odaégettem a karácsonyi vacsorát, nem sikerült a bejgli, és azóta sem tudok rendesen aludni, mindent kiejtek a kezemből vagy kiöntök, úgymond teljesen "bennem maradt az ideg". A csúcspont az volt, hogy gyilkos vagyok, bár az üzenetekből sajnos nem derült ki, hogy kit öltem meg. (Igen, sajnos lehet, hogy vele és a fejével a baj.....) Én sem év közben, sem most nem reagáltam egyetlen üzenetre sem, már korábban rájöttem, hogy teljesen felesleges, vagyis a magam részéről próbálom úgy kezelni őket, hogy egyikük sem létezik és egyikük sem fontos. Régebben volt emiatt lelkiismeret furdalásom, de most már nincs, viszont most meg emiatt furdal a lelkiismeret. De én velük már befejeztem. Ahogy kedves barátném mondja, a családunkat nem választhatjuk meg, és nem mindig a vérkötelék jelenti a családot. Ebben tökéletesen igaza van. Azt én is megtapasztaltam, hogy akár vadidegenektől is több odafigyelést, önzetlen szeretetet és törődést kap az ember néha, mint a családtagoktól. Egy közös vezetéknév nem megfelelő indok arra, hogy lelkileg és anyagilag kizsákmányoljunk valakit és addig kínozzuk, amíg a kanapén összegörnyedve a lelki fájdalomtól és tortúrától sírva könyörög, hogy legyen már vége.

Na jó. Ennyit erről. Térjünk át a jó dolgokra. Van egy üvegem, rajta "GOOD" felirat. Még jó pár éve kezdtem el lejegyezni, ha valami jó dolog történt velem. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Az első jól sikerült töltött káposzta éppúgy benne volt, mint amikor hóviharban jeges úton épségben értem haza 2,5 óra után (40 km). Az üveg év végére eddig általában megtelt. Most kb. 10 cetli van benne (jó, pár dolgot elfelejtettem leírni, de még néha ehhez sem volt kedvem), majd holnap "kiértékelem".

De nézzük az igazán jó dolgokat. 2 nagyon jó barátot kaptam ebben az évben, pedig azt hittem, hogy ennyi évesen ez már nehezebben megy. De szerencsére 2 csodás hölgy érkezett "vissza" hozzám, egy gimnáziumi osztálytársam és egy általános iskolai osztálytársam. Csodás helyeken jártunk együtt, szép emlékekkel gazdagított a nyár és az ősz is. Aztán, miután az állással együtt a céges autó is elveszett, hosszas gondolkodás után megérkezett hozzám Rio (Kia Rio, de mivel minden kocsimnak volt neve, ő Rio lett. Először igazából a Ria nevet kapta, de rá kellet jönnöm, hogy ő pasi, vagyis akkor csak Rio lehet😂), egy kék csodaautó, szépséges, megbízható, jó társ. A megnövekedett mennyiségű szabadidőmnek köszönhetően pedig sok eddig várólistás feladatot elvégeztem a házacskámon, így már majdnem készen vagyok, a kertem, a teraszom is szépül folyamatosan.

Nos tehát jöjjön a záró álláskeresési statisztika.

65 megpályázott álláslehetőség, ebből

30 helyen teljes mértékben ignoráltak, vagyis semmilyen válasz nem jött,

6 esetben az első kapcsolatfelvétel után eltűntek,

23 helyen elutasítottak,

4 esetben léptem én vissza (mert határozott idejű volt vagy túl nagy volt a távolság vagy vállalkozói kellett volna),

1 esetben visszautasítottam az ajánlatot,

1 folyamatban van.

64 elvégzett LinkedIn tréning, ebből 4 hosszabb tanfolyam. A tanfolyamokon elsajátított tudás a következő:

1) HR Business Partner

2) Manager as coach

3) Instructional designer (tréning és tréninganyag fejlesztő)

4) Learning and development manager

Plusz eredmény: 3 vállalkozási ötlet. Ebből egy saját, kb. 2 hete már komolyodik a fejemben, de mivel nem akarok vállalkozó lenni, ez csak utolsó szalmaszál lehet, ha egyáltalán. 

Szóval jól vagyok? Azt hiszem igen. Optimista vagyok? Inkább maradok realista. Fogok dolgozni 2022-ben? Hát, nem tudom. Amit tudok, hogy le kell adnom a szakdolgozatomat és szakvizsgáznom kell (munkajog), úgyhogy unatkozni egyelőre még nem fogok.

Köszönöm a szeretet-teli támogatásotokat, hogy azt is elviseltétek, amikor nyavalyogtam, köszönöm a néma olvasóknak hogy követnek, az interaktív olvasóknak a sok kis megerősítő üzenetet és önbizalom növelő visszajelzést és minden pozitív gondolatot irányomban, mert mindez igazán sok erőt ad.

Kívánok nektek és családotoknak békés, sikerekben, szeretetben gazdag nagyon boldog új évet jó erőben és egészségben. Jövőre veletek ugyanitt.

Boldog karácsonyt!

Nos, jöjjön egy gyors beszámoló a heti fejleményekről az ünnepek előtt. Az említett álláslehetőségek közül csak a reptéri állás tartja magát. A többinél vagy túl senior voltam hátterileg és tapasztalatilag, vagy túl öreg (a szuperállásnál 30 évesek a főnökök) vagy el sem indult végül a keresés.

A reptéri munka esetében pénteken sor került az assessment-re. 2 török hölgy vezette le, valóban 4 óra hosszú volt. 3 szituációs feladatot kellett megoldani. A fő vonal szerint én egy üzletfejlesztési igazgató vagyok (miért is?), akinek 3 esetet kell kezelnie. 

1) Kaptam egy 9 oldalas leírást egy fiktív cég jelenlegi helyzetéről, szerkezetéről, tevékenységéről. Ebből kellett egy stratégiát készíteni a következő évre (milyen szervezeti változásokat javaslok, mit kell tenni az egyes vállalati célok elérése érdekében, vegyünk gyárat vagy építsünk, hogyan javítsunk a fluktuáción és sok más hasonló kérdés.) Arra, hogy elolvasd, értelmezd, átgondold, tanulmányozd a számokat és piaci adatokat és elkészíts egy 20 perces prezentációt, amiben részletezed a stratégiát és a szükséges akciókat 1 azaz EGY órád van. Hmmm. Majd ez 20 perc alatt kell prezentálni, illetve a executive team kérdéseire válaszolni. Tehát egy vállalat átvilágítása és egy sikerterv készítése. Nem mondom, hogy nem volt nagyszerű feladat, de egy maximalistának kínszenvedés, mert ez az idő szinte semmire sem volt elég. A prezentációhoz érve a javaslataim felét el sem tudtam mondani, pedig szerintem kiválóan megoldottam a feladatot, és hozzá kell tennem, nagyon élveznék egy ilyen munkát.

2) 2 oldalas leírás alapján fel kell készülnöm egy beszélgetésre az Operations directorral, akit rá kell vennem egy Lean Manufacturing program bevezetésére (amit a management amúgy már eldöntött és azt is hogy hogyan) és el kell érnem, hogy elköteleződjön a program iránt. Emellett el kell neki adni, hogy az általa kért SAP-t viszont még nem vezetjük be, mert ahhoz először minden folyamatot át kell tekintenünk. (mondjuk ezzel egyetértek élőben is) Erre van 20 perc, majd a beszélgetésre 10 perc. Itt félreértettem a feladatot, mert én úgy gondoltam, hogy a program bevezetést végző cég hoz 3 industrial engineert 6 hónapra ehhez, de nem, mert ezeket az embereket a gyártásból kellett volna elvenni. Tudom, hogy létezik ilyen, de mivel a 22 éves gyakorlatom során én csak emberközpontú helyeken dolgoztam és az előző 10 évben egy gyárban, ahol minden ember elvesztése nagy kín, tehát ilyen soha nem történhetett volna,  én úgy oldottam meg, hogy ezek extra erőforrások. De az nem volt jó. Amúgy sikeres volt a beszélgetés, az Ops Director belement a dologba😀 igaz, ajánlottam neki, hogy együtt fogunk dolgozni és segítek, ahol tudok (na ja, a HR-es vénám....).

3) Egy 3 oldalas leírás alapján fel kellett készülnöm egy beszélgetésre az egyik beosztottammal, akinek persze nem jó a teljesítménye, de egy valódi munkamániás, aki delegálni sem tud (lenne kire, csak nem akar) és a csapata fejlesztésével nem foglalkozik, így ott is egyéni problémák vannak. A beszélgetés utána 15 perc. Itt azt a visszajelzést kaptam, hogy pozitív hangulatú volt a beszélgetés, vagyis nem döngöltem bele a földbe. Erre én csak azt mondtam, hogy egy konstruktív, érdemi beszélgetés teljesítményproblémákról nem 15 perc (és ez alatt a 15 perc alatt még akciótervet is kellett volna összerakni a dolgozónak) és jóval több tényre és pontos információkra kell, hogy épüljön. Amúgy a beszélgetés során adtam neki visszajelzést, de ezt úgy tettem, hogy ajánlottam neki segítséget a problémák megoldásához.

Ebből a 3 feladatból, illetve a kapott visszajelzésből azért erősen megéreztem a magyar-török kulturális különbségeket és éreztem, hogy jóval lágyabb és emberibb vagyok, mint az elvárt. Na ja, mivel én egy emberközpontú HR igazgató lennék, nem egy keménykezű üzletfejlesztési diktátor😀

Mivel mindezek alapján sikertelennek ítéltem az assessmentet, el is temettem az állást. Ráadásul hétfőn megjelent a hirdetés a LinkedIn-en (eddig ugye tanácsadós keresés volt), úgyhogy biztos voltam benne, hogy ennyi volt. De nagy meglepetésemre kedden kaptam egy levelet, hogy sajnálják, de január 10-ig most áll a történet a szabadságolások miatt és utána folytatjuk a következő lépésekkel. Hmmm.

Szóval így állunk, 1 állás lehetőség maradt talpon. A netet közben elözönlik a HR manager hirdetések, de a követelmények alapján már nem is próbálkozom (1-3 vagy 3-5 év gyakorlat), ki a fene akar még tucatnyi visszautasítást kapni csak azért "mert túl jó". Bullshit ez az egész. Az eddigi közel 60 sikertelen próbálkozás egyelőre elég volt. Hogy mit hoz 2022 azt nem tudom. Fogok-e még valaha dolgozni, sajnos azt sem tudom. 

Jó most kicsit a karácsonyra hangolódni és megpihenni. Ez vitathatatlanul életem legrosszabb éve. A családomtól való teljes eltávolodás (ami egyébként a legjobb döntésem eddig), a munkám és a 120+ fős második családom elvesztése, a mindennapok értelmének elvesztése, az autóbalesetem, ez mind-mind égető és kínzó emlék marad jó sokáig. De a karácsony az jó. A készülődés, a karácsonyi otthon, finomabbnál finomabb ételek (Wellington-bélszín, töltött káposzta, marhahús leves, mákos guba, mákos bejgli, csoki- és tojáslikőr - ezt mind-mind én készítem), bekuckózni a jó melegben a kandalló mellett a takaró alatt a kanapén és idétlen karácsonyi filmeket nézni ezredszer, ez mind meleg érzéssel és nyugalommal tölt el. 

Éppen ezért nagyon sok szeretettel kívánok nektek békés, boldog karácsonyt, nagyon szépen köszönöm a sok kedvességet és támogatást, a sok segítő szándékot és a sok nevetést, ami határozottan szebbé tette az elmúlt, amúgy nagyon szürke hónapokat. Természetesen azért jövő héten is érkezik új bejegyzés, úgyhogy stay tuned. Puszi mindenkinek!!!!

Gyors update

Nos, hát múlt héten állásügyben a hét végéig sem történt semmi. Gondolatban el is temettem a lehetőségeket, aztán pénteken kaptam egy levelet a tanácsadótól, hogy a reptéri állás folyamatban, a másik - szuper - állás esetében viszont már valaki másnak tettek ajánlatot, de az nem fogadta el, úgyhogy az még tisztázatlan, hogy ott mi lesz. Aztán bejelölt egy újabb tanácsadó a LinkedIn felületen, mondván, hogy van egy HR Business Partner lehetőség. Aztán eltűnt a ködben és csak tegnap írt újra, elkérte a telefonszámom. Ma felhívott egy kollégája, egy viszonylag érdekes állásról van szó, egy 35 céget tartalmazó holding keres HR Business partnert. A fizetés nyomorúságos, már legalábbis ahhoz, hogy akár több ezer ember tartozzon hozzám, vagyis viszonylag súlyos feladat félig ingyen. De persze mondtam, hogy érdekel, mert ugye tudjuk, hogy a semminél a valami az több.

Pénteken lesz az assessment a reptéri cégnél. Már nem a senior HR manager, hanem a Director of HR pozícióért megy, úgy is állítják össze a feladatokat. Nagyon kíváncsi vagyok. 

Közben érkezett egy HR Manager lehetőség Komárom-Esztergom megyéből is, de ugye oda már költözni kéne, viszont kétlem, hogy olyan magas fizetést adnak, hogy 2 otthont fent lehet belőle tartani, a váci házamat meg nem adom😀💗

Hát nagyon gyorsan elmesélve ennyi történt. Legkedvesebb barátnőm is küldött nekem állásajánlatokat, jelentkeztem is, de sajnos már betöltötték a pozíciót (HR Igazgató, jó lett volna).

Tehát várjuk a további fejleményeket, egy biztos, idén már nem dolgozom, legalább egyszerű lesz az adóbevallásom😁

Csiga hét

Amilyen eseménydús volt az elmúlt hét álláskeresési szempontból, olyan unalmas ez a hét. Álláslehetőség 1. és 6. van még "versenyben". Az 1-ről mindjárt bővebben. A 6. esetében már kaptam GDPR tájékoztatót a cégtől, de interjú időpont egyelőre nincs. Tekintve, hogy a cégnél mindenki 30-as vagy alatta van, megelőlegezhető, hogy nem feltétlenül egy 45+-os HR vezetőt keresnek, de persze hadd tévedjek. A 3. és 4. állás esetében sajnos nem lettem kiválasztva első körös interjúkra. Az egyik helyen azért, mert nincs autóipari hátterem. Erről írtam már korábban, hogy ezt az indoklást mennyire hülyeségnek tartjuk sokan, mivel a HR mindenhol ugyanazt csinálja, a céges sajátosságokat (és ide bele lehet érteni az iparági jellemzőket) úgyis fel kell hogy szedje az ember az első pár hétben és az elvégzett munka minőségét semmiféle módon nem befolyásolja az, hogy mennyire ismered az adott iparágat. Na mindegy. Nem tudják mit vesztenek😊

Szóval, álláslehetőség 1. Ugyebár visszaléptem, de pont az történt, amit éreztem is, engem akartak felvenni. Úgyhogy nem hagytak csak úgy lelépni, első körben csak finoman jelezték, hogy ne hagyjam abba, a második körben pedig egy eggyel magasabb pozíciót helyeztek kilátásba (Director of HR), ha végigcsinálom a teljes folyamatot. Mivel ez kevésbé izgat, próbáltam más motivációt is találni, így 2 napig rágódtam a dolgon és minden baráttal megbeszéltem. Végül oda lyukadtam ki, hogy maga a kihívás, hogy egy teljesen megoldhatatlannak látszó feladatot megoldjak viszonylag vonzó (bár nagy a bukás veszélye is), de ugye egyszer azt mondta nekem a Microsoft európai elnöke, hogy azt szereti bennem a legjobban, hogy kockázatvállaló vagyok (és szerinte a magyar vezetők többsége nem ilyen), így belementem, hogy folytatom a kiválasztási folyamatot. Továbbra is egy assessment és egy interjú van hátra, ez utóbbiban partnerem az Executive HR Vice President lesz. Most várom az assessment időpontját. Bár már péntek óta várok, lehet, hogy mégsem így lesz, majd kiderül. Vagy egy pofás svédcsavarral mégis a török HR-es lesz előléptetve. Ezektől bármi kitellik.

Jött ma reggel egy újabb tanácsadói megkeresés a LinkedIn-en. Egy HRBP pozíció kapcsán szeretne velem kapcsolódni egy tanácsadó hölgy. Mivel semmi specifikum nincs az üzetenetben, nyilván ez is csak egy szokásos átverés (a a kapcsolódás reményében), ráadásul a CV-met látva a HRBP pozíciókra sosem találnak alkalmasnak, mert ahhoz állítólag túl sok vagyok. Úgyhogy visszajelzek a hölgynek, de sok reményt nem fűzök a továbbiakhoz. 

Előkerült az egyik elveszettnek hitt barátom, eddig nem ért rám. Tudom, ne kell mondani semmit...., de attól én még szeretem. Amúgy aki ismer, az tudja, hogy engem viszonylag nehéz igazán megbántani, eddig 3 embernek sikerült, ami csaknem 50 évre vetítve nem is olyan rossz. Ebből kettő családtag. De egy nagyon kedves barátom - nem ő, aki nem ér rám - nagyon megbántott a minap. Annyira, hogy teljesen le voltam döbbenve, és úgy voltam vele, hogy na ennyi volt a barátságunk és kész. Aztán persze a jó szívem megint győzött, de a tüske persze marad, jó mélyen.

Szerintem amúgy álláslehetőségek terén most úgy 1,5 hónap szünet következik, mert karácsony, mert évkezdés, mert szabik, de nem is baj. Kinek van kedve ilyen hidegben mászkálni😊 További szép napot mindenkinek!

Mozgásban 2

Csak egy gyors update, hogy el ne felejtsem hol tartok. Álláslehetőség 1: Ma lett volna a reptéri munkához kapcsolódó assessment. A meghívót és a részleteket, valamint a GDPR tájékoztatást (ami felmérés alapján történő profilalkotás esetén mondjuk finoman törvény által előírt) a felmérést megelőző 15 percig nem kaptam meg. Mivel ez az állás már eddig is ezer sebből végzett, ez azért feltette a pontot, így visszaléptem a pályázattól. Indokként a GDPR/non-compliance problémát adtam meg, ami végig fellépett, mert bár a tanácsadócég adatvédelmi gyakorlatát megismerhettem, erről ők tájékoztattak, de a cég erre vonatkozó gyakorlatáról, az adatkezelésről és az adataim sorsáról nem kaptam tájékoztatást annak ellenére, hogy náluk volt az önéletrajzom, ami közel 6 emberen már keresztül ment. Most pedig komplett személyiségprofil készült volna rólam a 4 órás felmérést és az előzetesen kitöltött személyiség tesztet követően, nem szólva az azt követő nemzetbiztonsági vizsgálatról, amiről egy szó sem esett a felvételi folyamat során, viszont én tudok róla, mert már 2 alkalommal dolgoztam a repülőtéren és éppen ezért 2 alkalommal átestem rajta. Nem sajnálom, valószínűleg csak a próbaidőt töltöttem volna ott, meg ez az indok csak a jéghegy csúcsa volt. Amúgy többszöri kérdésre sem sikerült megtudni, hogy mennyi a próbaidő és hogy van-e szakszervezet (aminek esetén kollektív szerződés rendelkezési alapján 6 hónap is lehet), sem azt, hogy milyen munkaidőben kell dolgozni és hogy van-e home office. Amikor az irodájukban voltam, mindenki bent volt, maszk viszont csak rajtam volt, emiatt is érdekes lett volna, no meg a távolság miatt.

Álláslehetőség 2: a 2,5 hete eltűnt tanácsadó ma végre felhívott és elmondta, hogy össze meg vissza voltak lenyűgözve az anyagomtól az adott cégnél, de végül azért nem indították el a kiválasztási folyamatot, mert egy dolgozói ajánlásból érkező embert vettek fel.

Álláslehetőség 3: erről semmi hír, sejtem (de csak sejtem) hogy itt nem voltak lenyűgözve annyira tőlem és nem hívnak be.

Álláslehetőség 4: Itt lesz egy interjú, lehet hogy online, lehet hogy holnap, de az is lehet, hogy személyesen, de erről még várom a tanácsadó visszajelzését. Az előzetes információval tegnap hívott.

ÚJ: Álláslehetőség 6: Nagyon szuper állás, csodás feladat, 1300 fő, Budapest - Szada- Dunakeszi, nagyon jó cég, de nagyon fiatalok a vezetők, félek ide öreg leszek, de azért jeleztem a tanácsadónak, hogy érdekel. Várom a fejleményeket.

Na, végre tényleg álláskeresésről szól a blog😀Egyébként jól vagyok, köszönöm. Nekiállok az államvizsga tételek kidolgozáshoz (munkajog), rengeteg időm van, májusban lesz a záróvizsga, de jó munkához idő kell😊 Közben készülődök a karácsonyra, most éppen a kerti dekorral próbálkozom, eddig soha nem volt, de Csendesrét már lassan úgy néz ki, mint egy amerikai kisváros karácsonykor, fények meg minden, gondoltam hozzáteszem a magamét is.