Tovább, tovább

A végén még eléri a célját a blog, mert már megint állásügyben írok. Az említett 2. interjú után levelet kaptam a lehetséges leendő főnökömtől, hogy - ahogy mondta is - a következő fordulóban egy tesztet kell majd írnom, amit a Korn Ferry for küldeni. Hát várom szeretettel. Ezzel egyidőben a tanácsadó, akivel ezen az álláson kezdtünk dolgozni értesített arról, hogy nem dolgozhat tovább velem, mert az adott cég rendszerében én már előbb regisztrálva voltam jelöltként (valóban jelentkeztem már hozzájuk korábban), így nem jár neki értem sikerdíj, ha engem vesznek fel. Ez teljesen rendben is van, bár erre először én nem gondoltam. 

Időközben megkeresett egy másik tanácsadó is egy nagyon szuper állással kapcsolatban. Global Head of HR. Azért ez mondjuk nagyon jól hangzik. Egyelőre csak röviden beszéltünk, de az alapján (és a LinkedIn profilom alapján) úgy ítélte meg, hogy tökéletesen megfelelek a pozíció elvárásainak. Holnap lesz vele interjúm, hogy bővebben és részletesebben is átbeszéljük, hogy valóban így van-e.

Közben csodák csodája találtam 3 olyan állás lehetőséget is, ami kivételesen az én szintem. Egy HR Igazgató, egy Regionális HR vezető és egy Senior HR vezető. Persze jelentkeztem ezekre, bár iparágilag nem stimmelek, de ki tudja, talán az általam felfedezett logika ebben a témakörben nem mindig működik. Amúgy ez az említett, általam tapasztalati úton felfedezett logika: 

Ha nem akarsz magadnak felesleges köröket, várakozást és újabb és újabb csalódást, akkor ne jelentkezz

- SSC-be, ha még soha nem dolgoztál SSC-ben,

- FMCG-be, ha még soha nem dolgoztál FMCG területen,

- autóipari céghez, ha még soha nem dolgoztál autóipari cégnél,

- bankba, ha még nem dolgoztál bankban,

- gyógyszeripari céghez, ha még sosem dolgoztál gyógyszeripari cégnél,

- szórakoztató iparban működő céghez, ha még sosem dolgoztál szórakoztató iparban működő cégnél,

- szállodába, ha még nem dolgoztál szállodában és a lista végtelennek tűnik.........

A fenti esetekben tudomást sem fognak rólad venni akkor sem, ha az álláshirdetést egy az egyben rólad írták és minden kritériumnak maximálisan megfelelsz. Nem mintha a HR nem mindenhol ugyanazt csinálná......céges sajátosságok pedig mindig vannak és lesznek, amit ott kell megtanulni belépés után...

Közben minden barátom vállalkozni akar, persze velem. Az ötletek között vannak nagyon jók is, de őszintén szólva az egyiknél - talán a legjobbnál - fogalmam sincs hogyan kellene elindulni. Persze finoman megjegyeztem minden esetben, hogy ezt munka mellett kellene elkezdeni, mert valamiből ki kell fizetni addig is a villanyszámlát, amíg be nem robban az üzlet, de vállalkozótársaim úgy tűnik vagányabbak, mint én, mert őket ez nem zavarja😁 Közben persze még mindig kattogok azon, hogy ha erre adom a fejem, akkor mi az, amit én szenvedéllyel és teljes meggyőződéssel tudok csinálni és keresni is lehet vele. De a megoldást még nem tudom.

Az elmúlt másfél hét egyébként a sütés és a gyaloglás ideje volt. 3 nagy gyalogtúra (9-10-11 km) és 3 sütés, ami rekordnak számít ennyi idő alatt, legalábbis eddig. A 3 sütésből 1 lett borzalmasan rossz (de az a recept hibája volt😀), 1 aránylag jó lett, egy pedig varázslatosan jó. A kedvesem mondjuk az aránylag jót kb. 20 perc alatt befalta, még melegen, úgyhogy vagy ő igénytelen vagy a süti jobb volt, mint gondoltam😂

Ezen a héten a kertet és a kerti kis házat kell rendbe tenni a tél előtt. Jó, mert jó idő van, süt a nap, ilyenkor addig szeretek kint lenni, amíg csak lehet. Bár én télen is ki szoktam ülni a teraszra, amikor süt a nap, a hideg annyira nem zavar.

Egyébként általában nagyon jól érzem magam egészen addig, amíg nem kell beszélnem a jelenlegi helyzetről. De ha valaki elkezd kérdezgetni és elkezdjük boncolgatni a témát,  azonnal automatikusan negatívra kapcsolok és a végén már a világvégét is látom. Úgyhogy a mai napnak örülök, mert ma senkivel nem kell beszélnem semmiről. Igen, vannak ilyen napok, amikor teljesen egyedül vagyok egész nap, de fura mód ezeknek néha örülök. Bár nem is annyira fura, ha azt nézzük, hogy alapjaimban introvertált vagyok, még ha mostanra jól álcázom is😁

Legyen szép napotok, szép estétek!

2. interjú - avagy csodák is vannak

A Jane Doe álláskereső blogomnak a 2021-es szakaszában meglehetősen furcsa, amikor ténylegesen álláskereséshez kapcsolható élményről számolhatok be. De, lássatok csodát, ez ma így van. 

A HR Igazgató munkakörre történő első sikeres interjú után tegnap volt egy második sikeres interjú. A leendő egyik főnököm interjúzott (egy horvát hölgy), elsőre nem volt kimondottan szimpatikus, de utána igen jól sikerült beszélgetés lett belőle. Igen, inkább beszélgetés, mint interjú volt, bár megfutottuk a szokásos köröket, minthogy:

- mi a legnagyobb erősségem

- mi a gyengeségem

- mit mondana rólam egy volt kollégám

Nem hiszem el, hogy a 21. században még ezeknél a kérdéseknél tartunk, én legalábbis sokkal jobb és fogósabb kérdéseket tennék fel magamnak az önéletrajzom alapján, de a lényeg, hogy megyünk tovább. A következő körben egy teszt lesz. Aki ott megfelel, az interjúzhat a magyar ügyvezető igazgatóval, és aki ott is megfelelt (az utolsó 2 fő) az interjúzik a regionális HR igazgatóval. Még leírni is hosszú, de ahhoz képest, hogy a GE-nél 11 interjúm volt, ez nem is tűnik annyira soknak😀 Amúgy vegyes érzelmeim vannak a pozíciót illetően, egy ott dolgozó ismerős szerint a HR nem valami jó szakmailag, na de ha engem felvesznek, akkor majd jó lesz😀

Azóta újabb elutasítás nem érkezett, a megpályázott pozíciók esetében néma csend honol. Ma olvastam egy cikket arról, hogy ki kapta meg az egyik olyan pozíciót, amire én is jelentkeztem és figyelemre sem méltattak. Nem állítom, hogy én jobb vagyok az illetőnél,  kb. egy szinten vagyunk, csak ő férfi és úgy 10 évvel fiatalabb. Ezt csak úgy mondom, minden hátsó gondolat nélkül. Vagy mégsem... A munkakör lényegének ő amúgy pont nem felel meg, másban van nagy gyakorlata, ami viszont nem volt alkalmazási feltétel, de a cikk pont azt említi meg előnyként. 

Természetesen rengeteget tépelődöm folyamatosan ezen a jelenlegi helyzetemen. Rettenetesen zavar ez a kilátástalanság és a tétlenség. Szinte érzem, hogy naponta több millió agysejtem pusztul el ettől a nagy semmitől. 1990-től folyamatosan dolgoztam (kivéve a 2x2 év álláskeresést, meg most), lehetetlen ezt most megszokni. Ráadásul most olvastam, hogy min. 32 év munkaviszonyt kell majd igazolni a nyugdíjhoz, nekem viszont kb. csak 22-23 van, mert amíg idegenvezető voltam, illetve amikor Dubaiban dolgoztam, nem voltam bejelentve vagyis nem volt itthon biztosítotti jogviszonyom. Úgyhogy bármilyen kellemes is későn kelni, főzőcskézni meg sütögetni, a kertben a napon üldögélni és jó filmeket nézni, azért nem ártana még legalább egy 10 évet dolgozni. Viszont ez egyre távolabb kerül tőlem, mivel nagyon kevés nekem való munka van, máshol meg hiába próbálkozom és bár szívesen lennék akár bolti eladó vagy HR asszisztens is, úgy tűnik, egyelőre semerre nem mozdul ez a szekér. Vállalkozó a világ minden kincsééért sem lennék, de sajnos figyelembe kell majd venni ezt a lehetőséget is (és gondolkozom is rajta, hogy mit csinálhatnék), bár azt hiszem inkább leszek takarítónő, ott legalább biztos és állandó a havi bér. Rettenetesen szomorú vagyok amiatt, hogy az imádott karrierem így ér véget, már tudom, hogy évekkel ezelőtt mozdulnom kellett volna a cégtől (mondjuk mikor nem engem neveztek ki Global HRD-nek), de utólag mindig okos az ember.

Decemberben lehet, hogy önkéntes leszek a Mikulásgyárban, igazából már bármit vállalok, csak hadd csináljak valami értelmeset!!!!!

Egyébként viszonylag gyorsan telnek a napok, minden napot úgy tervezek, hogy a napi rutinon kívül legalább egy valami történjen. Ez vagy csak a heti bevásárlás (kizárólag Budapesten, hogy fél napos program legyen) vagy valami itthoni szerelni/javítani való, vagy jó esetben találkozás barátokkal (igen, végre eljutottam oda, hogy már van hozzá kedvem). Kár, hogy mire magamhoz tértem elmúlt a nyár és egy csomó mindent nem csináltam meg, ami évek óta a kívánságlistámon volt és leginkább nyáron lehet. Sebaj, azt mondják, hogy lesz nyár jövőre is.

Hobby jósnő ismerősöm szerint valami nagy és kivételes ajánlat fog érkezni, amit alaposan át kell gondolnom majd, mert teljesen megváltoztatja az életem. Hát, várom szeretettel, az életem teljes felforgatásában már nagy gyakorlatom van, ez is menni fog😂

.........

Csak a történeti hűség kedvéért leírom: A blog közzététele után 2 perccel kaptam egy újabb elutasítást (Employee Manager - Lufthansa Systems), természetesen indoklás nélkül. Jóval alacsonyabb pozíció, mint az eddigiek, de azért tökéletesen el tudtam volna látni. Megint egy hely, ahol a sok tapasztalat hátrányt jelent. Ennyike.

Fel vagyok értékelve

Először is egy nagyon fontos dolog: holnap lesz 6 hónapja, hogy elvesztettem az állásomat. Mivel az előzmények alapján kb. 2 éves álláskeresésre számítok, még csak a negyedén vagyok túl. Ez a 6 hónap viszont egy igazi önismereti utazás volt rengeteg rossz időszakkal, főleg az elején. De most, már kb. egy hónapja jobban érzem magam. Elképesztő, hogy 5 hónap kellett ehhez a mostani állapothoz. Egy biztos. A szervezetem mostanra nyugodott meg. Már 1 hete minden egyes éjszakát rendben és teljes nyugalomban, ébredés nélkül átalszom, ilyen eddig nem volt, mert a jó éjszakákat mindig sok rossz követte, sok ébredéssel, meg álom nélkül. Most viszont egy hete intenzíven álmodok, onnantól, hogy leteszem a fejem, odáig, hogy felébredek. Már 1 hete nem ébredek fel kötelezően reggel hétkor, ma például 8:24-kor ébredtem. Persze kipihent is vagyok és ez meglátszik a hangulatomon is. Igaz, múlt héten volt egy 2 napos visszaesés, egészen pontosan 2 teljesen reménytelenségben átsírt nap, de akkor pont kettős front volt, fogjuk arra😀

Közben érkezett egy elutasítás végre a MOL-tól. Azért végre, mert már 3 állást megpályáztam náluk, de mindeddig néma csönd volt. Persze direkt módon most sem tudtam meg, hogy miért nem felelek meg, így nyomoznom kellett, szerencsére hol nincs nekem ismerősöm, hát a MOL-nál is van. Na és végre tudom, hogy miért nem kellek sehol. Mindhárom jelentkezésem eljutott az illetékesekhez, de a hátterem alapján ők úgy gondolták, hogy én - na most kapaszkodjatok meg - csak és kizárólag HR igazgatói, Regionális HR Igazgatói vagy esetleg HR alelnöki pozícióra lennék alkalmas, így hiába jelentkezgetek HR Business Partner nevű meg egyéb hangzatos közép szintű pozíciókra, arra véletlenül sem vesznek figyelembe. Miért? Mert TÚL SOK VAGYOK. NNNNAAA. Ezt az információt hétfőn alátámasztotta egy karrierszakértő és egy recruiter is, amikor elpanaszoltam nekik, hogy 6 hónapja nem találok munkát és az volt a reakciójuk, hogy nem csoda, hiszen ilyen magas szintű pozíciók, amikre én lennék alkalmas, nagyon ritkák, viszont nagyon sok ilyen szintű ember keres állást. Vagyis sok az eszkimó és kevés a fóka. Na de, kérdezem én, és joggal, mi van akkor, ha nekem jó egy Business Partner pozíció és nem akarok "céget" vezetni? Nehéz futam lesz ez......

Volt viszont egy újabb interjúm, ezúttal ténylegesen egy komoly HR igazgató pozícióra, illetve megkerestek egy tatabányai lehetőséggel, ez utóbbi nem igazán izgatott fel, mert nem szeretnék Tatabányára költözni. Lehetne csak hétközben ott lakni (ezt az opciót minden ilyen esetben természetesen végig gondolom, még az albérlet árakat is megnézem), de 2 otthon fenntartására az ottani fizetés nagyon nem lenne elég. Úgyhogy egyelőre várom, hogy lesz-e következő kör a HR igazgató szerep esetén. Úgy érzem sok a jó kapcsolódási pont, de ekkora pozícióban (15 beosztott) még csak 2 évig voltam (Dubai). Viszont a történet azért érdekes, mert kicsit misztikus. Egy volt egyetemi évfolyamtársam küldött linket a cég kínálta pozíciókhoz, 4 szuper jó regionális HR pozíció volt. Annyira jól voltak, hogy nem ismertem jelentkezni, mondván, hogy úgyse lesz ebből semmi. De vissza-vissza mentem a weboldalra minden nap, míg végül rászántam magam és jelentkeztem. Amikor nem sokkal később felhívtak, éppen előtte 1 órával kaptam egy ajánlatot (azt, amit végül nem fogadtam el, mert kiderült a cégről ez meg az), viszont ezeket emiatt akkor kedvesen elutasítottam, mondván, hogy már lesz állásom. Utána vertem a fejem a falba, hogy miért nem indultam el velük is, de pénztártól való távozás után a reklamációnak helye nincs. Aztán megláttam múlt héten egy hirdetést HR igazgató pozícióra, és bár semmi bizalmam nem volt a toborzást végző HR szolgáltatóban, azért valami belső sugallatra mégis jelentkeztem. Hívtak is szinte rögtön. Kiderült, hogy ez ugyanaz a cég, ahol a szuper jó pozíciók voltak, szóval úgy tűnik, hogy nekünk dolgunk van egymással. Vagy nem. Majd kiderül. Az első interjú után a recruiter kifejezettem elégedett volt, remélem lesz második. 

Ma egy volt osztálytársammal találkozom, úgyhogy lassan indulnom kell, mára tehát ennyi.

Legyen mindenkinek további szép hete!

 

Beszélős hét

Az elmúlt hét nagyon eseménydús volt. Ennyi minden nem történt egy hét alatt április óta. Állásügyben is volt mozgás. Na, nem kell semmi jóra gondolni, csak 2 júniusi (!!!) jelentkezésemre érkezett elutasítás. Nem talált megfelelőnek a Deloitte és a Genpact, mondjuk semmi reakció nem volt a CV-mre, úgyhogy igazából esélyt sem kaptam és azonnal elkaszáltak, csak azt nem értem, hogy akkor miért tartott nekik 3 hónapig válaszolni. Én mint HR-es mindig minden jelentkezőnek visszajeleztem, amikor beérkezett a pályázata, azonnal küldtem elutasítást, ha alapból nem felelt meg, tájékoztattam akkor is, ha menet közben interjú után esett ki és legkésőbb a lezáráskor mindenkinek visszajeleztem. Sőt, ha hosszúra nyúlt a kiválasztás, akkor félidőben is küldtem információt arról, hogy hol állunk, kértem türelmet és én ráadásul a 10 évből 7 évig egyedül voltam, sosem volt 10 fős HR osztályunk. 

Viszont egy július 11-i jelentkezésem kapcsán meg felhívtak, jobb később, mint soha. Az NN-be keresnek HRBP-t, bár viszonylag hosszan beszéltünk a hölggyel telefonon, ettől még nem számítok túl sokra, fiatal a csapat, nagyon nem kell bele egy "öreg", szerintem.... Amúgy nem rossz, de túl alacsony bérigényt mondtam véletlenül, bár ezt még lehet korrigálni, ha úgy hozza az élet.

Most láttam egyébként a Facebook-on, hogy egy 15 év tapasztalattal (ebből 6 év vezetői) rendelkező HR-es kimondottan HR Igazgatói állást keres havi bruttó 1,8 millió+kocsi+bónusz csomaggal. Kicsit direkt (mondjuk úgy, hogy fordítva ül a lovon), de ha neki ez a stílusa, akkor OK. Ezt amúgy én is elfogadom, a kocsihoz nem is ragaszkodom😀 Én ugye 22 éve vagyok HR-es, 16 éve vezető..... Hmmm. Biztos kapkodnak érte, bár 2 nap alatt egy like sincs a poszt mellett......

Szeptember 23-án újabb 7 helyre jelentkeztem, persze eddig semmi válasz, semmi reakció, de igazából őszintén nem is várom, hogy legyen. Azért csinálom, hogy magamat is megnyugtassam, hogy én megtettem, amit lehetett, de közben tudom, hogy ez nem vezet sehová és hogy a megoldás máshol van, de hogy hol, azt nem tudom.....

Közben, bár már tényleg nagyon jól vagyok a korábbiakhoz képest, de még mindig hullámokban tör rám a "soha nem lesz állásom" sugallat, mialatt mindenki állandóan és következetesen azt próbálja megmagyarázni nekem, hogy mindez azért történt, mert többre vagyok érdemes, nem voltam jó helyen és én ezt nem ismertem fel, tehát az élet így mutatja meg és jön a nagy lehetőség.... Köszi, de most lesz 6 hónapja, hogy nem dolgozom és végtelenül díjaznám, ha a nagy szuper lehetőség végre beesne. Megy az élet, telnek a hónapok, nem merek semmit csinálni, nem merek utazni, nem merem folytatni a házzal kapcsolatos nagyobb munkákat, hogy ne fogyjon el a pénzem, értelmetlenül peregnek a napok, egy helyben állok és fogy az időm. Már 6 hónap kiment az ablakon, aminek semmi hozadéka nem volt (na jó, volt, 3 kg paradicsom és 3 kg pritamin paprika). 

Na, de hogy jó dolgokról is legyen szó, elmesélem a hétvégét. Szombaton garázsvásár volt a "falunkban" azaz a lakóparkban. 3 nap alatt szedtem össze a sok felesleges kacatot, amit csak a helyet foglalta. Aztán szombat délután kiköltöztem a ház elé árulni. Beszélgettem eddig soha nem látott emberekkel, főleg a helyi gyerekekkel, akik nagyon édesek voltak. Hát kb. 20%-át sikerült eladni a holmiknak, kerestem 12,300 Ft-ot, tehát az október havi és egyben az elmúlt 5,5 havi jövedelmem 12,300 Ft. Ez nagyjából 2 heti bevásárlás vagy egy gázszámla, ami nem is olyan rossz. Viszont itt állok megint a nappalimban az összegyűjtött megmaradt sok cuccal és nem tudok vele mit kezdeni, elpakolni már nem akarom és nem is tudnám, kidobni meg nincs szívem, vadonatúj holmik is vannak benne, amit kaptam, de nekem nem jó vagy nem kell. Tudom, Jófogás, de én nem fogok semmit postán küldözgetni senkinek, úgyhogy ezeket a javaslatokat mellőzzük.

Vasárnap pedig találkoztam egy volt általános iskolai osztálytársammal, akit 1986-ban láttam utoljára. Most hagyom, hogy kiszámoljátok, hogy az hány éve volt😀Vácon találkoztunk, sétáltunk, sütiztünk és persze rengeteget beszélgettünk. Csodálatos időben remek program volt.

Meg kell állapítanom, hogy az elmúlt 6 hónapban nem beszéltem ennyit bárkivel összesen, mint amennyit az elmúlt héten. Nem mondom, hogy rossz volt.

Amúgy van forgalom. Rendszeresen jelölgetnek be az emberek a Facebook-on meg a LinkedIn-en, persze utóbbin sem állás miatt, ettől függetlenül mindig amikor meghallom a telefonom LinkedIn hangját, nagyot dobban a szívem, hogy most, azaz MOST jön a lehetőség, de sajnos nem. Nézegetik a profilomat viszonylag sokan, ismerősök és idegenek, tegnap például másodszor nézett meg valaki egy dániai egyetemről, de hogy miért? 

Annyira hiányzik a munkám, hogy nem tudom szavakba önteni. Az évnek ez a szakasza az egyik legjobb a HR-en, de egyénként is hiányzik mindegyik része, de továbbra is főleg az emberek, akiknek segíteni szeretnék, akarok, tudok. Bár tudom, hogy eljön a pont, viszonylag hamar, amikor meg kell hoznom egy hatalmas döntést ezzel kapcsolatban és el kell köszönnöm tőle végleg, ám egyelőre még nagyon nem vagyok kész feladni az imádott hivatásomat.  Remélem a nagy bölcs élet nem is kényszerít majd rá.