Ez az álláskeresés maga egy nagy tanulási folyamat. Megtanulja az ember, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Megtanulod értékelni azt, amit rossznak gondoltál, ha kiderül róla, hogy van rosszabb. (Kedves Tredegar/Fitesa dolgozók, örüljetek nagyon, hogy ilyen remek munkahelyetek van, mert nincs ilyenből sok a piacon😊) Na meg arra is szép lassan rájössz, hogy mit akarsz és még előbb arra is, hogy mit nem akarsz, ez utóbbira nagyon hangsúlyosan rádöbbensz. Sikeres interjúim voltak az elmúlt 2 hétben. Sikert hoztak (volna, ha akarom). De mint lehetőségek, csak akkor lettek volna igazán ígéretesek, ha nem néz az ember a függöny mögé. Én benéztem és szerencsére időben tettem. A marketing és a valóság nem mindig ugyanaz, ezt most még jobban megtanultam. Azt is megtanultam, hogy ha interjúig egyáltalán eljutok, akkor onnan akár már sima az út a végéig, sőt arra is kaptam megerősítést sok helyről, hogy kivételesen remek hátterem van és kiváló szakember vagyok.
De közben egy újabb nagyobb mélypont után rájöttem, hogy eddig teljesen beszűkült gondolkodással folyamatosan görcsöltem azon, hogy nekem mindenáron dolgoznom kell, mindenképpen munkát kell találnom azonnal, bármit, csak dolgozhassak. De nem biztos, hogy azért kaptam ezt a lehetőséget(?) az élettől, hogy ott folytassam ahol abbahagytam, hanem hogy olyan irányba menjek, ami nekem a legjobb. Úgyhogy újratervezés és újragondolás után - nagyon szépen köszönöm Erika!! - tiszta lappal és tiszta fejjel megyek tovább. A legfontosabb az, hogy már tudom, hogy mit nem akarok és tudom, hogy van időm megvárni azt a lehetőséget, ami tényleg nekem szól és tényleg az enyém. Nem görcsölök rá, nem aggódom szét magam, nem félek attól, hogy mi lesz ha. Élvezem a napsütést, élvezem, hogy nem kell korán kelni és hogy bármikor mehetek bárhová és bármikor csinálhatok bármit.
Természetesen folytatom az álláskeresést, csak már görcs és "muszáj" nélkül. Csak lehetőségek vannak, akadályok nincsenek. Na nézzük ma mit kínál az álláspiac.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése