Munkaerőhiány? Mi vaaan?

Egyre több cikket olvasok arról, hogy beindultak a cégek a toborzással és hogy munkaerőhiány van sok helyen, főleg a fizikai területen, aztán arról is, hogy munkaerőhiány van a vezetői posztokon is, egyre nehezebb jó vezetőket találni és ha el is lehet csábítani őket, akkor sokba kerülnek. Akkor viszont nem értem azt, hogy miért van minden pozíció, amire például én is jelentkeztem és aminek az elvárásainak tűpontosan megfelelek, újra és újra, hónapról hónapra meghirdetve. Az elején még májusban nagyon lelkes voltam, mert amikor felmentem a LinkedIn-re ott rengeteg nekem való álláslehetőség volt. Most ugyanannyi nekem való álláslehetőség van, de többségében UGYANAZOK, már 4 hónapja. Már kimondott boldogságot okoz, ha felfedezek egy újat néha. Nem értem.... Látszik, hogy mikor teszik fel a pozíciókat, az is ha lezárják, tehát néha lezárják és aztán megnyitják újra. Fel nem fogom miért van ez. Jelentkezők vannak szép számmal, ezt is mutatja a LinkedIn minden munkakörnél, akkor vajon hol a hiba? Bár ahogy látom, a jelentkezők szintje a legtöbb esetben jóval magasabb az elvártnál. Amikor egy HR asszisztens állásra Master diplomával meg MBA-val jelentkezik valaki, az már valami. Vagyis nemcsak én körözök itt egy megfelelő állásra várva a "túlképzett" profilommal, hanem sokan mások is. Érdekes. 

Tegnap újra átnéztem az állásokat és mivel 5 hete nem jelentkeztem sehová, itt volt az ideje újra belefogni az álláskeresésbe. Jelentkeztem is 7 helyre. Őszintén szólva egyik sem volt nagyon szimpatikus, de hát annak idején elsőre a Tredegar sem volt az, aztán mi lett belőle..... A jelentkezések előtt azért 3 kemény óra alatt újraalkottam az önéletrajzomat, mert az eddig használt az még egy állandóan frissítgetett és módosítgatott, de amúgy 4 évvel ezelőtt készült verzió volt. A legnagyobb kihívás az volt, hogy beleférjen 2 oldalba, de hagyjak ki semmi fontosat. Sikerült. Igaz, így csak 1999-ben kezdődik, azt meg, hogy előtte mi volt, fedje csak jótékony homály😀

Gyorsan telnek a napok. Mivel hideg van, kipróbáltam a rendelkezésre álló alternatív fűtési lehetőségeket, mert a kazánt előzetes fogadalmam alapján október 1-ig azért se kapcsolom be. Kipróbáltam az emeleti légkondit, de valamiért nem volt a csúcson, óránként 1 fokot nőtt csak a hőmérséklet és persze csak az emeleten, úgyhogy azt feladtam. A tavaly vásárolt fűtőpanel a földszinten pont arra jó csak, hogy saját maga körül felmelegítse a levegőt, így azt is elvetettem és a 19 fokos nappaliban eszkimónak beöltözve 2 takaró alatt néztem a TV-t. Aztán bekapcsoltam a kazánt, de csak hogy ellenőrizzem, hogy a múltkori radiátor javítás után minden rendben van-e, de 2 radiátor egyáltalán nem melegedett fel. Így tehát a heti "szakmunka" feladatom a radiátorok légtelenítése lett. Tudom, nem nagy szám, de elsőre minden feladat nehéznek tűnik. Viszont probléma nélkül sikerült (igen, egy szőke nőnek is) és készen állunk a fűtési szezonra. Lehet, hogy a tetőbeázáshoz is hozzá kéne végre fognom? 😂😂😂😂

Tegnap megint egy kicsit elkeseredtem, ez néha még azért rám jön úgy pár órára, hogy "jaj mi lesz velem" meg ilyenek, de aztán elfoglalom magam valamivel és jobb lesz. Nagyon dolgoznék már. Valamit, bármit, akár napi 2 órában is, ingyen is, csak valamit. Hogy érezzem, hogy értékes vagyok és szükség van rám, meg hogy emberek legyenek körülöttem. 

Érdekesség. Próbáltam háromszor is bejelentkezni a NAV-hoz hogy orvosi ellátás reményében fizessem az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Először túl korán tettem, mert a munkaviszony megszűnése után még 45 napig biztosított az ember. A másik 2 alkalommal már a biztosítási jogviszonyom lejárta után jelentkeztem be. De ettől függetlenül mindháromszor elutasítottak mondván, hogy biztosított vagyok és 5000 Ft-ért fellebbezhetek. No azt már nem!!  Ha viszont lekérdezem a biztosítási jogviszonyom, akkor az azt mutatja, hogy nem vagyok biztosított. Ilyenkor mi van? Mindegy, úgyis magánrendelésre mennék, ha mennék, de egy baleset vagy kórházi ápolás esetén azért mondjuk hasznos lenne, ha ez működne. Sebaj, majd az új munkahelyen biztosítva leszek és addig megspórolok havi 8000 Ft-ot, csak ne legyen semmi bajom.

The only way is up!

Most fejeztem be egy 11 részből álló tréninget "Become an HR Business Partner" címmel szokás szerint a LinkedIn-en. Először el sem akartam kezdeni, mert arra gondoltam, hogy 22 éve vagyok HR-es, nem sok újat fog mondani. Valóban, sok újat nem mondott, de rendszerezte a fejemben az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatot, sok minden új fényben tűnt fel, szóval nagyon hasznos volt elvégezni. Ráadásul annyira élveztem, hogy dolgozni akarok, azonnal, bármit, bárhol, csak HR legyen. HIÁNYZIK és tele vagyok energiával, most hegyeket is tudnék mozgatni. Ma az "Onboarding" rész volt és hatalmas kedvem lett ilyesmivel foglakozni. Persze még nem tudok, mivel nincs hol. Van ugyan egy halvány reménysugár, de nem iszunk előre a medve bőrére.

Nekiálltam természetesen a korábban említett projektnek is. Elővettem az összes névjegyet, amit eddig begyűjtöttem (30 év termése, jó sok) és nekiláttam a LinkedIn-en és az interneten beazonosítani a számomra pillanatnyilag kulcsfontosságú lehetséges segítőket. Szép és tanulságos munka volt. A legtöbben szerencsére már meglévő LinkedIn kapcsolataim is, sok fejvadász már régen vállalati oldalon van, sok vállalati HR-es már fejvadász és sok a pályaelhagyó is. De így is kb. 60 olyan embert találtam, aki recruiter, tanácsadó, fejvadász vagy tulajdonos ilyen cégben. Ezen kívül csaknem 10 külföldi kapcsolatot is találtam, ahová lehet fordulni. A következő lépés az üzenet megírása. Lesz egy bevezető, hogy honnan ismerjük egymást, megdicsérem őket valamiért😊 majd leírom, hogy mi történt velem (egy mondatban) és megkérem őket, hogy ha dolgoznak majd olyan keresésen, ahol én jó jelölt lehetek, akkor jussak az eszükbe, illetve, hogy ajánljanak még egy embert, akihez fordulhatok. Meglátjuk ez hogyan fog működni. Ha ez sem hoz eredményt, akkor nem sok lehetőségem van, legalábbis olyan, ami tetszik. Éppen ezért ebbe egyelőre nem is szeretnék belegondolni.

Abszurd dolgok is történtek. Hőn szeretett családom (a "hőn szeretett" most irónia) kizárólag csak akkor talál meg, ha kell nekik valami vagy ha valakin ki szeretnék tölteni a sorssal szembeni dühüket. Ezért nem lepett meg, hogy apám - amúgy életében először - teljesen elfelejtette a születésnapomat (pedig egész nap harsogta minden TV, hogy szeptember 11. van, na persze nem miattam, hanem a 2001-es World Trade Center ügy miatt...) és azóta sem jutott eszébe, a nővérem meg azon felbuzdulva, hogy kedvesen reagáltam a szülinapi üdvözletére azonnal pénz kért. Válaszomban csak annyit állapítottam meg, hogy fura dolog egy munkanélkülitől kölcsön kérni, főleg ha az előző 200 alkalommal sem adta azt vissza...... Ez nem érintette jól, most utál és szívtelennek tart. De csak addig lesz így, amíg újra nem lesz szüksége valamire. Nálunk így megy ez. De legalább nem kell senkinek karácsonyra ajándékot venni, ami igen praktikus, főleg most.

Közben azon kezdtem el gondolkozni, hogy ha valaki "túl sok" egy munkára, mint általában a visszajelzések alapján én, akkor tulajdonképpen nagyon jól el tudja látni az adott feladatot, csupán többet is tud annál. Nem szűklátókörűség egy munkáltató esetében túlképzettségre hivatkozva elutasítani valakit? Én önként és dalolva jelentkezem az adott állásra (senki nem tart fegyvert a fejemhez), józan eszem és józan ítélőképességem teljes birtokában én is felismerem, hogy szintben nem ugyanaz, mint amit eddig csináltam, de azért jelentkezem, mert így is szeretném csinálni. Akkor mi lehet még a baj? A bérigény? Ha meg sem kérdezik ezt tőlem, akkor honnan tudják, hogy magas? Fura egy játék ez. De még csak 5 hónap telt el, valami csak megtalál majd, reméljük viszonylag hamar.

A túloldalon

Szombaton már hivatalosan is beléptem abba a korba, amikor lehetetlennek tűnik állást találni. Na jó, ilyen negatívan ne kezdjük a bejegyzést. Szóval az elmúlt hét nagyon sűrű volt, bár álláskeresés az nem volt benne. Sokat beszélgettem több kedves régi ismerőssel, ami feltöltött. Volt ehhez még születésnapom, amit most egyedül töltöttem volna, de legnagyobb meglepetésemre egy külföldön élő nagyon kedves barátnőm éppen itthon van, így vele ünnepeltem, volt pezsgő, lufi, gyertya, torta meg minden🎂 Azért persze múlt héten is minden nap végignéztem az álláshirdetéseket, de vagy azokat hirdetik már 3-4 hónapja, amire már jelentkeztem és nem kellettem, vagy ugyanazon cégek hirdetnek újabb munkaköröket, de ha egyszer már elutasítottak és amúgy benne vagyok a rendszerükben, akkor nem megyek elé egy újabb pofonnak, tehát oda már nem jelentkezem. Meghívtak viszont 2 szakmai rendezvényre, úgyhogy valamennyire benne vagyok/maradok a HR vérkeringésben. 

Az álláskeresésre új stratégiát dolgoztam ki. Mivel ez a jelentkezős módszer nem működik és mivel a nekem igazán megfelelő állásokat nem is nagyon hirdetik meg, be kell jutnom a színfalak mögé vagyis a tanácsadókon és fejvadászokon keresztül be kell jutnom a kiváltságosok világába. Ezt fogom elkezdeni ezen a héten. A recept egyszerű, végignézem a 900+ LinkedIn ismerősöm listáját és minden tanácsadónak és fejvadásznak írok, küldök CV-t és aztán meglátjuk, mire lesz ez jó. Ehhez vadonatúj önéletrajz készül, mert az elmúlt időszakban sok önéletrajz mintát tanulmányoztam és itt az ideje a megújulásnak ebben is. Közben ezoterikus irányultságú kedves barátnőm jóslatai következetesen azt mutatják, hogy bizony külföldről jön majd a segítség vagy hamarosan külföldi állást kapok/külföldre költözöm. Eddig nem nagyon jöttek be a jóslatai, de hátha pont ez befog😊

Itt nálam közben beérett a paradicsom - most ettem egyet, nagyon finom édes - és a pritamin paprika - ez utóbbi szerintem világszínvonalú - úgyhogy nem szabad elvetni a kertészeti vonalat sem munkavégzés szempontjából😀Most már rettenetesen élvezem, hogy nem kell dolgozni és minden délután a csodás kertemben üldögélhetek egy sötét iroda helyett ebben a csodás időben és mindig azt csinálok, amit éppen akarok. Továbbra is lelkesen tanulok HR-t és mindenfélét a LinkedIn-en és igyekszem szakirodalmat is olvasni, hogy képben maradjak. Vasárnap színházba megyek, már alig várom, végre valami, ami igazán boldogító, csak azt nem tudom, legyek vagány és legyek maszk nélkül vagy azért legyek óvatos és legyek maszkban (amúgy nem kötelező). Szóval most már határozottan helyrerázódtam és bár napi egyszer úgy fél órára még mindig megvadulok attól, hogy állandóan itthon vagyok, nincs körülöttem a régi társaság és nincs érdemi tennivaló, de ezen azért viszonylag hamar túlteszem magam. Csak nehogy nagyon megszokjam, mert hát ebből viszonylag nehéz megélni😂😎

Na megyek és eszem egy szelet szülinapi tortát (igen, van még belőle)😊

További szép napot!

Újratervezés

Ez az álláskeresés maga egy nagy tanulási folyamat. Megtanulja az ember, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik. Megtanulod értékelni azt, amit rossznak gondoltál, ha kiderül róla, hogy van rosszabb. (Kedves Tredegar/Fitesa dolgozók, örüljetek nagyon, hogy ilyen remek munkahelyetek van, mert nincs ilyenből sok a piacon😊) Na meg arra is szép lassan rájössz, hogy mit akarsz és még előbb arra is, hogy mit nem akarsz, ez utóbbira nagyon hangsúlyosan rádöbbensz. Sikeres interjúim voltak az elmúlt 2 hétben. Sikert hoztak (volna, ha akarom). De mint lehetőségek, csak akkor lettek volna igazán ígéretesek, ha nem néz az ember a függöny mögé. Én benéztem és szerencsére időben tettem. A marketing és a valóság nem mindig ugyanaz, ezt most még jobban megtanultam. Azt is megtanultam, hogy ha interjúig egyáltalán eljutok, akkor onnan akár már sima az út a végéig, sőt arra is kaptam megerősítést sok helyről, hogy kivételesen remek hátterem van és kiváló szakember vagyok. 

De közben egy újabb nagyobb mélypont után rájöttem, hogy eddig teljesen beszűkült gondolkodással folyamatosan görcsöltem azon, hogy nekem mindenáron dolgoznom kell, mindenképpen munkát kell találnom azonnal, bármit, csak dolgozhassak. De nem biztos, hogy azért kaptam ezt a lehetőséget(?) az élettől, hogy ott folytassam ahol abbahagytam, hanem hogy olyan irányba menjek, ami nekem a legjobb. Úgyhogy újratervezés és újragondolás után - nagyon szépen köszönöm Erika!! - tiszta lappal és tiszta fejjel megyek tovább. A legfontosabb az, hogy már tudom, hogy mit nem akarok és tudom, hogy van időm megvárni azt a lehetőséget, ami tényleg nekem szól és tényleg az enyém. Nem görcsölök rá, nem aggódom szét magam, nem félek attól, hogy mi lesz ha. Élvezem a napsütést, élvezem, hogy nem kell korán kelni és hogy bármikor mehetek bárhová és bármikor csinálhatok bármit. 

Természetesen folytatom az álláskeresést, csak már görcs és "muszáj" nélkül. Csak lehetőségek vannak, akadályok nincsenek. Na nézzük ma mit kínál az álláspiac.