Sírós nap

80. blog, 434. nap. Érkezett ma egy elutasító szép üzenet, persze indoklás nélkül. A másik jelölt nyert. Az egyik gyógyszerészeti cég ezáltal kiesett. Persze, ha visszagondolok az interjú kérdésekre, meg is van az indoklás: Mivel korábban nagy szervezeteknél igen komoly pozíciókban dolgozott, motiválni fogja a HR manageri munka egy kis 150 fős cégnél? Lesz itt elég kihívás az Ön számára? Ó, hogy azt a ........... fűzfán fütyülős rézangyalát neki, hogy a mókus rágja le a mogyoróját, hát hadd döntsem el már én, hogy engem mi motivál!!!!!!! Miből gondolja a kedves felvételiztető, hogy olyan jó volt 700 fős cégnél dolgozni?????? Könyörgöm, bármit is mutat a szuper életrajzom, nem vagyok egy szuper HR-es, csak éppen elég jól végzem a dolgomat, már amikor van állásom.... Jelenleg újra azt gondolom, hogy ebben a földi életben többet nem fogok dolgozni. Egyszerűen nem értem és nem hiszem el ami történik velem és rettegek attól a ponttól, amikor már tényleg semmilyen megoldás sem lesz a pénzügyi gondokra.

Még 4 cég/pályázat persze folyamatban, de én már mindenben kételkedem, elsősorban persze önmagamban..... 3 még áprilisban elküldhet, de akár a 4. is, aztán annyi. Annyira nyomorult ez az egész. A legrosszabb az, hogy ha be is jutok a döntőbe, mindig van egy másik, aki nyer, és az ok mindig olyan, amivel nem tudok szembeszállni, amin nem tudok dolgozni, amit nem tudok kijavítani. Csak az dühít, hogy mindig olyasmi alapján döntenek végül, ami alapból nem is volt feltétel. Aaargh, de gyűlölöm ezt!!!!!!

A fizikai dolgokon hamar túlteszi magát az ember, megszokod, hogy nem tudod fizetni a számlákat vagy nincs mit enni, gyalogolnod kell, mert nincs pénzed bérletre meg jegyre, megszokod, hogy nem vehetsz semmit, nem hívhatsz szerelőt ha valami elromlik, vagy nem járhatsz el a barátaiddal, de ezt a hatalmas lelki terhelést egyszerűen nem lehet józan ésszel kibírni. Nem tudom, meddig bírom még. Most ráadásul 2 hete beteg vagyok, ami velem szinte soha nem fordul elő, és ettől is morcos és nyűgös vagyok. Meg persze gyógyszerre sem volt pénzem, így az immunrendszeremre bíztam a dolgot, ami egyelőre még erős.

Bárcsak ebből a jelenlegi 4 lehetőségből 1 bejönne és mondjuk júniustól dolgozhatnék!!! Kevés boldogabb ember lenne nálam:-)