Nézzük a hetet: hétfőről már írtam. Érdekesek a reakciók. Édes, drága apukám persze nagyon büszke rám, de már nagyon türelmetlen, nem érti miért nem vezet semmire ez a sok minden. Drága barátnőm pedig nem rendült meg a remek visszajelzéstől. Nem, ő tudja, ő tisztában van az értékeimmel és a hátteremmel, neki nem is kérdés. Érdekes, hogy csak egy embernek volt ez a hétfői pozitív meglepetés és az én voltam. Ennyit a remek önbecsülésemről......
Kedden interjún voltam a brit szolgáltató cégnél. Női főnök, amitől persze feszültséggel teli várakozással közeledtem a témához. De meg kell mondjam, hogy ilyen rokonszenves igazgatónénivel még nem találkoztam, tökéletesen jó benyomást tett rám és szívesen dolgoznék vele. Neki is tetszettem, de csak a hét elején jelez vissza, hogy tovább jutottam-e.
Csütörtökön, azaz tegnap pedig volt a amerikai gyógyszercég 3. köre a regionális HR Igazgató nénivel. NAGYON JÓ interjú volt, kimondottan élveztem, az igazgató néni egy helyes lengyel nő, de nem neki riportolnék, hanem a magyar vezérigazgatónak, aki szintén nő, de remek egy csaj:-) Itt még lesz 1 kör, de sajnos nem tudni mikor, mert Amerikából jön majd valaki megnézni minket. Jaj, de jó.
A jövő hét már sokkal nyugisabb, csak egy interjúm lesz csütörtök reggel, a vidéki cég jelenlegi HR Managerével. Aztán május 10-én az utolsó kör az amerikai HR Igazgatóval.
Egyéb hír vagy előrelépés kedd óta nem volt.
Tehát, szerény véleményem és helyzetértékelésem szerint, ha valami döntés valahol lesz, az talán május eleje-közepe, vagyis józan emberi számítások szerint, ha és amennyiben valahonnan ajánlatot kapok, akkor mondjuk május közepétől vagy június 1-től dolgozhatok. Ami azért lenne jó, mert lejárna a próbaidő szeptemberre és a nagy kerek születésnapomat már ünnepelhetném a kedvenc városomban a tengeren túl, eredeti terv szerint.
De, mint írtam, félek. Mert hoztam egy döntést és csak remélni tudom, hogy jól gondolkoztam, és bár kockázatot vállaltam, megéri majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése