Rázva, nem keverve

437. nap Húsvét

Ez a hét több volt, mint érdekes. Pedig éppen ezen a héten történt a legkevesebb, mindösszesen 1 darab interjú.

Reggel 9-re mentem, előzetes megbeszélés alapján úgy másfél órára készültem. Aztán olyasmi történt, ami eddig még nem.

Előre bocsátom, hogy az eddigi 436 nap tapasztalatának függvényében a következőkben leírtak után sem vagyok elbizakodva, teljesen józanul, sőt, inkább a rosszabb végkifejletre számítva gondolkodom, de a történteket szeretném pontosan írásban rögzíteni a történeti hűség kedvéért, ezért lelkesebbnek tűnik majd a kép, min amilyen valójában vagyok. Ez azonban ne vezessen félre senkit. Örülök én, csak hát kaszáltak már el így.....na jó, nem így, de majdnem így.

Amikor odaértem, egy rendkívül rokonszenves fiatalember (velem kb. egykorú) fogadott széles mosollyal, ő volt az ügyvezető igazgató. Azt kell mondjam, hogy fél percen belül meg volt az a kémia, ami el is dönti az interjút:-) Aztán ott volt a tanácsadó, aki egy rendkívül érdekes és kedves teremtés (vele volt 3 órás interjúm korábban). Ő az a típus, akivel szintén rögtön kialakult már akkor egy nagyon közeli kapcsolat és teljesen közvetlen, igen jó hangulatú beszélgetésünk volt akkor is. Aztán megérkezett a jelenlegi HR Manager, ő is rendkívül kedves és közvetlen volt. Bár magázódva kezdtünk, hamar áttérünk a tegeződésre, és nagyon jót beszélgettünk 2,5 órán keresztül, amit egyikünk sem vett észre. Nem emlékszem, hogy volt-e már ilyen interjúm valaha. Olyan kémia volt közöttünk az első perctől, hogy rögtön aláírtam volna a szerződést. Ezt az interjú végén meg is beszéltük, mármint hogy nagyon rokonszenvesek vagyunk egymásnak és hogy a beszélgetés remekül sikerült, illetve megdicsértük egymást bizonyos elmondott dolgok kapcsán.

A lényeg később jött. Felhívott a tanácsadó, hogy mit mondtak neki, na és ettől kell(ene) fellelkesülni: nagyon-nagyon tetszettem nekik, ők is érezték a kialakult kapcsolatot. Az ügyvezető azt mondta, hogy oly annyira nem maradt  kérdése, hogy szíve szerint azonnal aláírná a szerződést. Elmondta, hogy az tetszett neki nagyon, hogy ha kérdezett valamit, arra én 2 percben úgy válaszoltam, hogy kiküszöböltem minden további, azonos témából eredő kérést, ami máskor mindig szükséges. Az értékek amiket képviselek, azok ugyanazok, amelyek nekik fontosak. Aztán elszabadult a pokol, persze pozitív értelemben, mert elkezdtek stratégiai terveket gyártani. A HR Manager azt mondta, hogy örülne, ha a gyerekezésből visszatértekor én lennék a global HRD (merthogy ez az egyik terv, ugyanis a global HRD az utódját keresi és talán 3-5 év múlva el lehet foglalni a helyét). Aztán volt egy olyan, hogy eredetileg a global HRD jött volna tréninget tartani, de mi lenne, ha inkább amikor összehívja az amerikai HRM-eket, akkor én is kimennék megtanulni amit kell, majd megtartanám ugyanazon tréningeket az európai telephelyeken. Merthogy a global HRD meg nem bánná, ha valaki átvenni az európai részt (Hollandia, Olaszország, Magyarország) és regionális szerepet (is) vállalna és erre a magyar HR-est nézte ki. Én az interjún elmondtam, hogy nálam ezzel nyitott kapukat döngetnének (a mostani HR-es nem vállalta el). Aztán felpörgették az eseményeket, a május eleji további interjúk helyett már kedden megyek gyárlátogatásra, mert mindent meg akarnak mutatni. Kivisznek, visszahoznak. Majd még a héten pénteken vagy következő hétfőn beszélnék a global HRD hölggyel videokonferencia keretében és aztán.... Aztán azt mondta a tanácsadó, hogy mindent nem mondhat el, de nyugodjak meg, megoldódik az életem. Na, most ennek alapján azt gondolná az ember, hogy.........de szerintem várjuk ki a végét. Izgultak már rám így, aztán van állásom? Nincs. A másik két jelölttel ugyanis még nem is találkoztak, velük szerdán lesz interjú. De azért persze nagyon jól hangzik az egész, már-már gyanúsan jónak. Remek cég, jó fizetés, regionális szerep, majd 5 év múlva költözöm az USA-ba, ez mondjuk kissé álomszerű, nem igaz? Vajon mi lesz belőle? Nem hiszem, hogy ilyen lesz a kapcsolatuk a másik 2 jelölttel, mert ez nagyon ritka kapcsolódás, de ki tudja? Mindenesetre kicsivel több remény költözött belém.

A másik regionális állás kapcsán csütörtökön megyen Párizsba, az is izgalmas lesz:-)

Szóval egyelőre fel a fejjel!

Sírós nap

80. blog, 434. nap. Érkezett ma egy elutasító szép üzenet, persze indoklás nélkül. A másik jelölt nyert. Az egyik gyógyszerészeti cég ezáltal kiesett. Persze, ha visszagondolok az interjú kérdésekre, meg is van az indoklás: Mivel korábban nagy szervezeteknél igen komoly pozíciókban dolgozott, motiválni fogja a HR manageri munka egy kis 150 fős cégnél? Lesz itt elég kihívás az Ön számára? Ó, hogy azt a ........... fűzfán fütyülős rézangyalát neki, hogy a mókus rágja le a mogyoróját, hát hadd döntsem el már én, hogy engem mi motivál!!!!!!! Miből gondolja a kedves felvételiztető, hogy olyan jó volt 700 fős cégnél dolgozni?????? Könyörgöm, bármit is mutat a szuper életrajzom, nem vagyok egy szuper HR-es, csak éppen elég jól végzem a dolgomat, már amikor van állásom.... Jelenleg újra azt gondolom, hogy ebben a földi életben többet nem fogok dolgozni. Egyszerűen nem értem és nem hiszem el ami történik velem és rettegek attól a ponttól, amikor már tényleg semmilyen megoldás sem lesz a pénzügyi gondokra.

Még 4 cég/pályázat persze folyamatban, de én már mindenben kételkedem, elsősorban persze önmagamban..... 3 még áprilisban elküldhet, de akár a 4. is, aztán annyi. Annyira nyomorult ez az egész. A legrosszabb az, hogy ha be is jutok a döntőbe, mindig van egy másik, aki nyer, és az ok mindig olyan, amivel nem tudok szembeszállni, amin nem tudok dolgozni, amit nem tudok kijavítani. Csak az dühít, hogy mindig olyasmi alapján döntenek végül, ami alapból nem is volt feltétel. Aaargh, de gyűlölöm ezt!!!!!!

A fizikai dolgokon hamar túlteszi magát az ember, megszokod, hogy nem tudod fizetni a számlákat vagy nincs mit enni, gyalogolnod kell, mert nincs pénzed bérletre meg jegyre, megszokod, hogy nem vehetsz semmit, nem hívhatsz szerelőt ha valami elromlik, vagy nem járhatsz el a barátaiddal, de ezt a hatalmas lelki terhelést egyszerűen nem lehet józan ésszel kibírni. Nem tudom, meddig bírom még. Most ráadásul 2 hete beteg vagyok, ami velem szinte soha nem fordul elő, és ettől is morcos és nyűgös vagyok. Meg persze gyógyszerre sem volt pénzem, így az immunrendszeremre bíztam a dolgot, ami egyelőre még erős.

Bárcsak ebből a jelenlegi 4 lehetőségből 1 bejönne és mondjuk júniustól dolgozhatnék!!! Kevés boldogabb ember lenne nálam:-)

Megint

Elkezdtem félni. Megint. Benne vagyok 5 (és fél) dologban, mind halad valamennyire, lassan eljutok az utolsó 2-3 jelölt közé. Megint. Aztán majd 5 szék közül pofára esek. Megint. Ettől félek. Hoztam egy döntés és azzal nagy kockázatot vállaltam. Megint. Taktikáztam. Megint. Csak el ne taktikázzam végleg magam.

Nézzük a hetet: hétfőről már írtam. Érdekesek a reakciók. Édes, drága apukám persze nagyon büszke rám, de már nagyon türelmetlen, nem érti miért nem vezet semmire ez a sok minden. Drága barátnőm pedig nem rendült meg a remek visszajelzéstől. Nem, ő tudja, ő tisztában van az értékeimmel és a hátteremmel, neki nem is kérdés. Érdekes, hogy csak egy embernek volt ez a hétfői pozitív meglepetés és az én voltam. Ennyit a remek önbecsülésemről......

Kedden interjún voltam a brit szolgáltató cégnél. Női főnök, amitől persze feszültséggel teli várakozással közeledtem a témához. De meg kell mondjam, hogy ilyen rokonszenves igazgatónénivel még nem találkoztam, tökéletesen jó benyomást tett rám és szívesen dolgoznék vele. Neki is tetszettem, de csak a hét elején jelez vissza, hogy tovább jutottam-e.

Csütörtökön, azaz tegnap pedig volt a amerikai gyógyszercég 3. köre a regionális HR Igazgató nénivel. NAGYON JÓ interjú volt, kimondottan élveztem, az igazgató néni egy helyes lengyel nő, de nem neki riportolnék, hanem a magyar vezérigazgatónak, aki szintén nő, de remek egy csaj:-) Itt még lesz 1 kör, de sajnos nem tudni mikor, mert Amerikából jön majd valaki megnézni minket. Jaj, de jó.

A jövő hét már sokkal nyugisabb, csak egy interjúm lesz csütörtök reggel, a vidéki cég jelenlegi HR Managerével. Aztán május 10-én az utolsó kör az amerikai HR Igazgatóval.

Egyéb hír vagy előrelépés kedd óta nem volt.

Tehát, szerény véleményem és helyzetértékelésem szerint, ha valami döntés valahol lesz, az talán május eleje-közepe, vagyis józan emberi számítások szerint, ha és amennyiben valahonnan ajánlatot kapok, akkor mondjuk május közepétől vagy június 1-től dolgozhatok. Ami azért lenne jó, mert lejárna a próbaidő szeptemberre és a nagy kerek születésnapomat már ünnepelhetném a kedvenc városomban a tengeren túl, eredeti terv szerint.

De, mint írtam, félek. Mert hoztam egy döntést és csak remélni tudom, hogy jól gondolkoztam, és bár kockázatot vállaltam, megéri majd.

Fehér holló

A cím arra utal, hogy ritkán ugyan, de nagyon bele tudok nyúlni valamibe, és ez most is így történtJ 

Ugye azt már írtam, hogy gyakran jelentkezem külföldi állásokra, ám onnan soha semmilyen visszajelzést nem kapok. Ezért számított áttörésnek az, amikor 3 héttel ezelőtt felhívott egy angliai fejvadász és mára interjút beszéltünk meg. Mivel tudtam, hogy nem egy bizonyos állás kapcsán beszélgetünk, hanem általánosan ismerkedünk, ennél többre nem számítottam. De a rövid beszélgetés egészen feltöltött, elmesélem, hogy miért.

Az úriember nagyon kedves és udvarias volt. Elmesélte, hogy ő és a csapata csak és kizárólag nemzetközi kereséseken dolgoznak, vagyis csak és kizárólag regionális vagy globális pozíciókra keresnek jelölteket, melyek esetében a munkavégzés helyszíne a világon szinte bárhol lehet. Megbízóik legtöbbször nagyon specifikus kérésekkel állnak elő, éppen ezért kevés éppen olyan jelölt van a tarsolyukban. Rám annak a kapcsán figyeltek fel, hogy több állást is megpályáztam, amire ők keresnek jelölteket. Látva az önéletrajzomat arra a következtetésre jutottak, hogy rendkívül egyedülálló héttérrel rendelkezem, kiváló pozíciókban, a legnagyobb cégeknél szereztem a gyakorlatom, ami szintén egyedülálló. Emiatt igen értékes és „unique” vagyok, így egészen biztosak benne, hogy a jövőben lesz olyan pozíció, amire sikerrel pályázhatok.

El kellett mesélnem, hogy milyen állásban gondolkodom, illetve hogy milyen országokkal foglalkoztam eddig. Az úr véleménye szerint a legígéretesebbek azok a keresések lehetnek számomra, ahol Kelet-Európa és Közel-Kelet és Afrika regionális pozícióba keresnek jelölteket, ami az szerinte meglehetősen gyakori.  Jelenleg például én vagyok az egyetlen a nyilvántartásukban, aki MEA tapasztalattal Kelet-Európában ül, ami szerintem egy nagyon ígéretes dolog. Természetesen nem ígért semmit, de meg fognak keresni minden olyan lehetőséggel, ami a hátteremnek pontosan megfelel, és nem csak az angliai egységük, de minden egységük (Kelet-Európa, Közel-Kelet, Afrika, stb.) értesül rólam és bárhonnan számíthatok a későbbiekben lehetőségekre. Hírleveleket is fogok tőlük kapni, és tartani akarják velem a kapcsolatot. Hab a tortán: azt mondta, hogy tökéletes az angol nyelvtudásom.

Nagyon nagy szükségem volt erre a pozitív energia bombára, erre a pozitív megerősítésre végre valakitől. Ugyanakkor nagyon szépen megköszöntem neki, hogy válaszra méltattak és megkerestek, és ezt nagyra értékelem, és elmondtam, hogy eddig sehonnan nem jött vissza semmi visszajelzés. Ez meg neki esett jól és ő köszönte meg, majd azt mondta, hogy ne vegyem magamra és ne foglalkozzak vele, mert akik nem látják meg bennem az értéket, azok nem is értenek hozzá, azzal azonban, hogy hozzájuk fordultam, jó irányba kezdtem építeni a hálózatomatJ

Még ha nem is lesz belőle egyhamar semmi, maga a tény, hogy ilyen kaliberű pozíciókra és nemzetközi karrierre valaki alkalmasnak ítél, az nagyon sokat lendített az amúgy mostanra romokban heverő önbecsülésemen.

Holnap interjú a brit szolgáltató cégnél és hamarosan döntés várható a németektől is. Persze meg van már a taktika minden forgatókönyvre (csak arra nincs, hogy mi lesz, ha sehova nem vesznek fel…..)

Reggel felhívtak a tervezett párizsi interjú miatt is, max. 3 embert fognak meghívni, de az még nem tuti, hogy én vagyok az egyik. De hát miért ne? J

Heti update (nem Norbi)

Szerdán volt egy 3 órás interjúm a vidéki céghez toborzó tanácsadóval. 3 óra!!!! Ádám és Évától átbeszéltünk "eseménytelen" kis életemet, aztán beszélt még a cégről. Még mindig azt mondom, hogy ha csak fele igaz, akkor ez nagyon jó hely. Mikor kijöttem az interjúról, akkor láttam, hogy 7 alkalommal vagyis elég kétségbeesetten keresett egy másik tanácsadó a brit szolgáltató céggel kapcsolatosan. Szegény megijedt, amikor nem tudott elérni, mert minden létező hátrányom ellenére behívtak interjúra ők is. Nahát! 

Közben volt 3 házi feladatom. A vidéki céghez kért a tanácsadó egy olyan CV-t, amibe minden eredményemet beleírom, illetve el kellett neki küldenem azon tréningek listáját, amiken részt vettem, vagy amiket kidolgoztam és/vagy tartottam. A német szolgáltató cég (a NEMAKAROM cég) pedig nem tud választani a két jelölt között, ezért kellett íni egy 100 napos akciótervet az első 100 napra. Bár nem fogok odamenni, ha fel is akar venni, de csatát nyerni azért jó lenne:-)

Közben újabb nagy áttörés történt. A külföldi állással kapcsolatban volt előrelépés, pedig már 3 hete csend volt, így én temettem is. Most meg kiderült, hogy Párizsba kell menni interjúra április végén. Nyilván csak kevés jelöltet utaztatnak, tehát ott is elég jól áll a szénám.

Tehát összegezzük ismét:

• német szolgáltató: döntésre várunk, de se a cég, se a kultúrája nem tetszik, és a csomag messze nem áll párhuzamban a felelősséggel és a munkamennyiséggel, azért ez a NEMAKAROM.
• vidéki állás: 3 interjú lesz még, az utolsó a május 9-i héttel bezárólag
• külföldi állás: Április 28. Párizs, meg még elvileg 1 kör és egy case study
• brit szolgáltató: interjú kedden lesz
• Pharma 1: 2 hete nincs hír, elvileg még 2 kör (1 München és egy még valahol)
• Pharma 2: interjú csütörtökön lesz, utána még 1-2 kör
• régi ismerősöm cége: semmi hír 1 hete

Mivel most több lehetőség van és néhány már célközelben, a legjobbak miatt (vastag kék betűvel jelzett) majd kicsit taktikáznom kell, hogy be tudjam várni az eredményt. Nem akarom, hogy az legyen, hogy beleugrom az elsőbe, ami szembe jön és elszalasztom a nagy lehetőségeket. Meg azt sem, hogy belépek valahová, aztán 2 hét múlva megkapom a vágyott állást és akkor dilemma. Mondanom sem kell, hogy a külföldi állásért bármit odaadnék. TEHÁT CSAK OKOSAN és NAGYON ÓVATOSAN!!!!!

Ja, és a lényeg, hogy hétfőn lesz interjúm UK fejvadász céggel, akik kinti állásokra toboroznak. Még abból is lehet valami meglepi:-) 

See you next week.

Amikor megint leáll a motor

Most látom, hogy nem csak 75 interjúm volt, de 75 blog bejegyzésem. Vajon miből lehet még 75? 

Ez a hét nagy és néma csendnek ígérkezik. Csak egy interjúm van, az is ma lett volna, de át kellett tenni szerdára. Ugye az elmúlt 2 hétben el voltam kényeztetve, minden nap volt valami, ezen a héten pedig a hihetetlen csend és unalom elé nézek. Ami a jövő hetet illeti, ott lesz 2 interjúm.

Egy aránylag hosszabb problémamentes szakasz után múlt héten újra kiborultam, szerdán sírógöcsöt kaptam, és tegnap azaz vasárnap is gyakorlatilag mindenen elsírtam magam. Megint meglehetősen sötét gondolatok kavarognak a fejemben, ki kell találnom valamit, hogy elhessegessem őket.

Ennivalóra újfent nincs pénzem, és az elfogadható és álláskeresés szempontjából kritikus fontossággal bíró emberi külsőm fenntartásához is elengedhetetlen lenne néhány kozmetikum megvásárlása. Ezeket azonban csak akkor vehetem meg, ha elfogadom azt a tényt, hogy májusban néhány számla nem lesz kifizetve, vagy a tervezettnél előbb kérek kölcsön. Kellene vennem egy festékpatront is a nyomtatómba, különben nem tudom kinyomtatni az adóbevallásomat. Persze mondanom sem kell, hogy majdnem többe kerül, mint egy új nyomtató........

Szerencsére a svájci frank most elég alacsony árfolyamon van, tehát a lakáslízingem havi összege kevesebb lesz a tervezetnél májusban is. Kapok majd adó-visszatérítést, és végre kiderült az is, hogy mennyi a magánnyugdíjpénztári reálhozamom, amit valamikor augusztusban fizetnek majd ki. Ez a kettő együtt 1,5 hónapot fedez, ha eszem is........bár az felesleges luxus.

Ez a 418. nap és valami azt súgja, hogy a 783. napon sem lesz más a helyzet, leszámítva, hogy addigra már tuti elvesztettem mindenemet. De akkor legalább megkönnyebbülök.....

75

No, ez a hét is eltelt. A 75 a címben azt jelzi, hogy jubiláltam, vagyis megvolt a 75. interjúm (meg a 76. is). De menjünk szépen sorban:

Hétfő: pharma cég, 4. kör. Nagyon kellemes beszélgetés volt. Igazából nem volt éles interjú, mert ugyanezzel az emberrel ezt már megtettük telefonon, de most, hogy itt járt Budapesten, jó volt vele találkozni. Mivel ő lesz a főnököm (férfi, hála az égnek) jó volt tudni, hogy tudnánk együtt dolgozni. A következő kör Németországban lesz, hogy mikor, azt sajnos még nem tudni.

Kedd: ír cég, 3. kör. Az első 20 perces telefoninterjúhoz képest ez most 30 perc volt, de nagyon célirányos, ami tetszett. Aztán nagy meglepetésemre azt mondták, hogy nincs több kör, hanem szerdán ajánlatot adnak valakinek. Szerda este írt a tanácsadó, hogy még várni kell. Én meg tudtam, hogy azért kell várni, mert valakinek adtak ajánlatot, és addig amíg az a személy nem válaszol, a többiek talonban vannak. Azóta viszont semmi hír. Persze nálam még aznap délután bejött a fejembe az a gondolat, hogy áááá, ilyen egyszerű nem lehet, pedig ha valaki végigolvassa az egész történetet, akkor tudja, hogy cseppet sem lett volna olyan egyszerű. De nem is engem vesznek fel, ugye, tehát VALAKI (Isten, Allah, Nagy Manitu, vagy bárki aki rángatja a köteleket, ki miben hisz...) úgy ítélte meg, hogy koránt sem szenvedtem még eleget. KÖSZÖNÖM!

Szerda: ez egy új lehetőség, angol cég és csak tájékozódni mentem a tanácsadóhoz (ez volt a 75.). Jó lehetőségnek tűnik, de speciális terület, ahol nincs gyakorlatom, így alapból hátránnyal indulok sajnos.

Csütörtök: Nemakaromállás, 3. kör. A főnök kellemes, a feladat remek, de a bérezés kiakaszt. Azért a minimum minimuma alatt 200 ezer forinttal már kevésbé tudnék zöld ágra vergődni, azért minimum a minimum. Az a gondom, hogy én most már nem akarok váltogatni, ahová most megyek dolgozni, ott akarok legalább 5 évig maradni. Innen biztos, hogy lelépnék, mert a piacon 50%-al többet érek és egy idő után bizosan kapnék egy olyan állást (meg sajnos keresnék is, mert az általuk ajánlott havi fizetés egyszerűen nem fedezi a havi kiadásaimat). Nemcsak a pénz, de a munkakörnyezet, a cégkultúra is olyan, ami tőlem nagyon távol áll.

Még mindig csütörtök: Megtudtam többet az új lehetőségekről. Az egyik a vidéki állás. Már kétszer is beszélem hosszasan a tanácsadóval telefonon, legutóbb tegnap, és ha csupán  a fele igaz annak amit mond, akkor én azt az állást AKAROM!!!! Jövő héten ülünk le alaposan átbeszélni mindent.

Azt említettem, hogy megkeresett egy nagyon kedves régi tanítványom, aki, hogy-hogy nem, éppen HR-est keres. Tegnap röviden beszéltünk, elküldtem az önéletrajzomat és összehoz majd a vezérigazgató úrral.

Mérleg: 7 aktív lehetőség, miután az íreket lehúztam a listáról + a korábban említett nagy fordulat, vagyis interjú egy angliai fejvadásszal angliai állások reményében április 11-én.

Mivel ma április 1. azaz bolondok napja van, remélem ma nem kapok semmilyen hírt, mert nem tudom, hogy elhihetem-e:-)

Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de ezzel a sebességgel, ha ezekből egyáltalán valami bejön (mert jártam már hasonló cipőben, aztán még mindig ezt a blogot írom), az nem lesz korábban mint június-július..... Május közepéig elég a pénzem:-(