Ennyit a gyors döntésről

Most lett elegem az álláskeresésből és minden azzal kapcsolatos dologból. Az, hogy 4 szuper vezetője egy adott cégnek nem tud eldönteni egy olyan egyszerű kérdést, miszerint A vagy B jelöltet vegyük fel, az már nevetséges. Hogyan hoznak ezek az üzleti döntéseket? Most azt találták ki, hogy mivel nem tudnak dönteni, legyen még egy AC is (gyk.: assessment center) jövő héten. Pontosan ugyanaz történik, mint a csodacéggel, és ettől teljesen eldurran az agyam. Már látom a forgatókönyvet: AC meg teszt, ami rohadt jól sikerül megint, majd nyűglődnek egy kicsit, hogy mi legyen az indok, ha ez se jött be, és végül valami remek mondvacsinált indokkal elküldenek. Nos, nincs kedvem ezt végigjátszani és megint várni. Megkönnyítem neki a döntést, ha ennyi szerencsétlen ül egy helyen mint VEZETŐ, akkor én nem akarok egy ilyen helyen dolgozni. Miért kell mindig új lépcsőt kitalálni, miért kell mindig húzni az időt? Ha, nem felelek meg, az legyen már egyértelmű, az ember manapság nem lehet döntésképtelen és nem mindig kap haladékot, hogy még 5 másik módszer kipróbáljon. Az interjúkon keresztre feszítik az embert, be kell bizonyítani, hogy szakmailag megfelel, de emellett rendelkezik döntéshozó, konfliktusmegoldó, helyzetkezelő, tárgyaló, érdekérvényesítő és 100 egyéb készséggel, de ők nem tudnak tudnak egy egyszerű döntést meghozni. Nekem meg nincs pénzem ennivalóra. Elegem van az egészből. Ez a pont, amikor abbahagyom az álláskeresést és semmi nem érdekel. Reménytelen, kilátástalan, és most már úgyis mindegy, úgyhogy BEFEJEZTEM!!!!

Nekem 60

2011. január 27.

Ma volt a 60. interjúm (persze csak ha jól számoltam). F cég 2 képviselőjével találkoztam ma. Érdekes módon az egyik volt HR-es (European HR Director), de szinte csak a másikkal beszéltem. Az interjú érdekes volt, jól sikerült véleményem szerint, sikerült a végére némi kis gazdasági beszélgetést is belevinni, vagyis részemről pozitív. Drága jó barátnőm sarkallására megnéztem ki ment be utánam, hát ha a fellépés és jó benyomás számít, akkor én vezetek. Persze manapság már nem lehet tudni, olyan furcsa interjúk vannak és olyannyira megváltoztak az elvárások és az interjúk íratlan szabályai, no meg a céges elvárások, hogy nem lehet megállapítani, sikerül-e valami vagy nem. Egyébként azt mondták, hogy ma megnéznek mindenkit (3 fő) és "very soon" döntenek. A "very soon" a toborzó szótárban úgy kb. 1 hét is lehet, tehát idő az vaaaan bőőőőven.....

Közben megkeresett 2 újabb tanácsadó, az egyik nagyon jó "barátom" volt egy időben, csak elvesztettük a kontaktust. Ő volt az aki rábeszélt életem eddigi legcsodásabb állására, szóval nem csoda, hogy most is reménykedem benne. A pozíció vidéki (74 km), kocsi nincs, de szerinte nagyon jó lehetőség. A másik tanácsadó által jelzett lehetőség egy Regionális HR Manager (Magyarország és Románia), amerikai cégnél Budapesten. Ez egyébként a listámon 2011-ben a 13. sorszámot kapta. Holnap, illetve hétfőn lesz az első interjú ennél a kettőnél, akkor majd többet tudok.

Heva nájsz déj.

F, mint fene tudja

2010. január 24.

Ma volt interjúm a vezérigazgató úrral F cégnél. Egy 50 perces, jó hangulatú, kellemes beszélgetés volt, ami véleményem szerint jól sikerült, de a közelmúltban történtek függvényében ezt már maximális bizonyossággal nem tudnám kijelenteni. Az mondta, hogy "so far, so good". Hát jó, egyetértek. Egyébként a megérzéseim, amik soha nem csalnak, most jót jeleznek. Legutóbb a csodacégnél éreztem jót, és ugye röpke 24 óráig úgy is volt, hogy fel is vesznek. Jó lenne. Akkor éppen, de éppen csak, úgy cérnaszállal, elkerülném a teljes csődöt. Februárra apukám kisegít, utána van még 2 barátom, akitől kérhetek pénzt, mert már felajánlották a segítségüket, de ezt lehetőség szerint szeretném elkerülni mindannyiunk érdekében.

Következő interjú csütörtökön.

Egy régi kedves ismerősöm pedig szintén gondolt rám és beajánlott valahová nagyon szép szavakkal, ami nagyon, de nagyon jól esett. 

Hírekkel legközelebb csütörtökön jelentkezem.

Januári kalandok

2010. január 19.

Tegnap volt első interjúm egy új álláslehetőséggel kapcsolatban. A cégről annyit tudni, hogy FMCG és hogy Pharma. 300+ fő, de akkora HR osztálya van, mintha 1000 fős lenne, ami érthetetlen. A HR Igazgató és a többi HR-es közé kerül még egy szint, a HR Manager, erre hajtanék én.

Az interjú 2 órás volt, eddig talán ez volt a leghosszabb. A tanácsadó cég ugyanaz, aki korábban a nagyon flancos céghez nevezett be, ahonnan azóta sem kaptam visszajelzést, pedig 3 körön átmentem. Ez az interjú viszont élvezetes volt, nem szimpla "mondja fel az önéletrajzát", hanem érdemi beszélgetés. Ezt csak azért jegyzem meg, mert nagyon kevés ilyennel találkoztam. Az interjú végén aztán elhangzott, hogy nagyjából megfelelek a pozícióra, DE.... A szenioritásom gondot okozhat. A beszélgetés egyes részleteiből arra gondoltam, hogy ezen azt érti, hogy a főnököm fiatalabb lesz nálam. Aztán este, hosszas tépelődés után esett le, hogy a beszélgetés alapján valószínűsíthető, hogy a szakmai szenioritásomra gondolt, bár ezt így ebben a formában nem mondta ki. Ugyanis mentálisan "visszanézve" az interjút én koránt sem HR Manager voltam, hanem annál sokkal több, főleg a külföldi munkám kapcsán. Jaj!!! Kozmetikázni tudja az ember a CV-jét, de az agyát nem. 

Február elejére ígért fejleményeket, bár nem tartja kizártnak, hogy előbb is lesz valami. Mindegy, már tegnap is túl késő lenne.

Amúgy az állás tetszik, sokrétű feladat. Amíg felsorolta az elemeket, azalatt kicsit olyan érzésem volt, hogy erre az emberre lesz rásózva szinte minden, a többi 4 meg majd lógatja a lábát:-) Nagyon hasonlít az amerikai cégemnél betöltött one-man-showm-ra, de elvileg 3 beosztottal. Úgy legyen!

A hangulatom kicsi javult, bár nem tudom mitől. Már 2 napja nem sírtam, ami manapság igen csak ritka hosszú idő 2 sírás között.  Persze az is igaz, hogy most abban a szakaszban vagyok már, amikor már feladtam és nem érdekel. Kilátástalan az egész. Mire az a sok interjú meg aggódás meg reménykedés, amikor úgyis rám csukják az ajtót azzal a szöveggel, hogy YOU ARE TO SENIOR FOR THIS POSITION. Mégis mit tegyek, hogy ne így legyen? Olyan nagy baj az, hogy valakinek 11 év gyakorlata van valamiben? Manapság már úgy keresnek HR Managereket, hogy legyen 3 éves szakmai gyakorlatuk. 10 éve még vagy 10 év kellett. Kissé mintha felhígult volna a szakma. A barátoktól meg állandóan jön a bátorító szöveg, amitől már nem is bicskát, de gépfegyvert rántanék, hogy "MAJD BIZTOSAN TALÁLSZ ÁLLÁST" meg "KITARTÁS". Kösz, ezt kenhetem a hajamra. Már utálok beszélgetni, mert mindig, mindenkivel erről van szó, és néha 1-2 órára olyan nagyon szívesen megszabadulnék ettől az egész rémálomtól. Legszívesebben elmennék valahová jó messze legalább 1 hétre, mondjuk csak én meg a tengerpart, meg a csönd. Hogy senkivel ne kelljen beszélni, hogy mindenki hagyjon békén. Továbbra is az az érzésem, hogy valami drasztikus váltás kell, más szakma, mert állást kapni a HR szakmában nem fogok. de ebben enm segt senki, még öletelni sem hajlandóak. Marad a HR-ben, az való neked és abban nagyon jó vagy! "/%!/@%=/@€;đ (Ahogy egy barátom fogalmazná káromkodását csendesen!) Egyébként nem hiszem el, hogy csak a top 2 szinten lévő állások lennének jók nekem, meg én azokat nem is akarnám. Hadd legyek HR Manager vagy ami még jobb, Business Partner. Nekem ez tökéletesen megfelelne. Álom, édes álom.

343. nap. 343 nap szociális elszigeteltség, kétségbeesés, reménykedés, önmarcangolás, bizonytalanság, tépelődés és hánykolódás. Why so serious?

gúd nyúz és bed nyúz

2010.01.14.

R cég nem vett fel. Amíg a HR Igazgató engem akart, addig a vezérigazgató nem és hát ki az erősebb......

Igazából az egész el volt szúrva, és nem közvetlenül miattam. Ha nem úgy küldi el a profilomat a fejvadász, ahogy ténylegesen elküldte, már meg lenne az állás. Amikor ezt a hölgynek megemlítettem, azt mondta, hogy ez "érdekes felvetés". 

A lényeg az, hogy most újabb kilátástalanul hosszú időszak telik el munka nélkül, még nagy optimizmussal is minimum 3-4 hónap. Az apróság, hogy már egy fillérem sincs és elvesztek mindent amiért 20 évig dolgoztam, beleértve a függetlenségem is (nem is beszélve az emberi méltóságomról), néha eltörpül a szociális elszigeteltség mellett. Én, aki mindig emberek között voltam, most van, hogy egy hétig csak a pénztárossal beszélek a közértben. A legnehezebb kitölteni a napokat valamivel. Gondoltam, hogy elmegyek egy-két intenzív nyelvtanfolyamra, na de az pénzbe kerül, nem igaz?

Ja, hogy a cím szerint gúd nyúz is van.... Tegnap felhívott egy nagy nevű fejvadász, akivel tavaly ősszel a nagy bemutatkozási projektem kapcsán találkoztam. Engedélyt kért arra, hogy továbbítsa az anyagomat egy cégnek, legyen a cég fedőneve P. Persze megkapta az engedélyt:-)

Tehát röviden:

R cég - nem vett fel

F cég - január 27

T cég - nem tudni semmit (2 hete)

NY cég - nem tudni semmit (4 hete)

P cég - majd meglátjuk

Túlélési esély súlyos (baráti) kölcsönökkel: max. 4-5 hónap. Vagyis a hitelkártya visszafizetésekkel és adósságtörlesztésekkel még majd évekig tart majd rendbe jönni.....persze csak abban a teljességgel valószínűtlen esetben, ha valaha kapok állást.......

Többek tanácsára tegnap megnéztem a Vatera nevű oldalt. Lenne sok eladni valóm (éljen Jane, a felhalmozó!!!), kíváncsi voltam, hogy van-e esély. Hát lesújtó volt. Egy témakörben, mondjuk TV, meg van hirdetve 40 db, abból majdnem mindennek lejárt már az aukciós időszaka, de csak 1 ember licitált 1 termékre semmi áron. Más kategóriákban is így van. Ennél az is jobb, ha márciustól kijárok a Pecsa bolhapiacra árulni. Kicsit több az esély:-)

Egyik percben sírok, a másikban meg nem érdekel.

Szerda

2011.január 12.

Mint ahogy a cím is mutatja, nem történt semmi érdekes, csak a történelmi hűség kedvéért adok egy kis állapotbeszámolót. Ha majd ezt olvasom 10 év múlva, már nem biztos hogy emlékezni fogok mindenre (bár attól tartok, hogy ezeket az élményeket soha nem felejtem el), így jó, ha le van írva.

A hangulatom, a motivációm, és az inspirációm a mínusz nulla alatt van. Körülbelül olyan rosszul vagyok, mint akkor voltam, amikor életem szerelme "eltűnt" az életemből. Elsírom magam bárhol és bármikor, de aztán 2 perc múlva meg nevetek valamin, hirtelen hangulatváltásaimmal jól haladok a depressziónak nevezett állapot felé. A többi tünete még nem jelentkezett, így egyelőre még jó a helyzet.

Naponta ötször zongorázom végig, hogy melyik hónapra honnan szerezzek pénzt és hogy melyik számlákat nem kell feltétlenül befizetni, illetve, hogy mi lenne, ha semmit nem fizetnék ki, úgy gyorsabban vége érne ez a rémálom. Lakást elveszik, ha 90 napig nem fizetem a lízinget, a személyi kölcsönt a bank behajtja lefoglalással, a társasház beperel, mert nem fizetek közös költséget, a TV-t, internetet, telefont felmondja a nagy T, a vizet pár hónap nem fizetés után elzárják, áram viszont lesz, mert az apu számlájáról megy. Onnantól mi lehet még a probléma? Amíg van mi foglalni, addig foglalnak, és nem kell aggódni, azt van mit, egy darabig kitart a készlet. Tehát lehet hogy ez az őrlődés nem is kéne......

2 jóbarátom is nagyon kedvesen kölcsönt ajánlott fel, de azt nem értik, hogy gödröt nem lehet úgy betömni, hogy ásunk egy másikat. Utána évekig ennyivel több kiadásom lenne havonta, már ha egyáltalán egyszer kapok állást....soha nem jövök helyre. Inkább maradjunk az egyenes és direkt megoldásnál, vagyis if we are going down, let's go down in style.

A mai terv (a tegnapi is ez volt, de tegnap a síráson kívül máshoz nem volt erőm) az, hogy írok sokféle profi, de konzerv CV-t és motivációs levelet, legalább 9-12 forgatókönyvre, hogy ne kelljen mindig újat alkotni, csak kicsi igazítani igény szerint. Minden lehetséges pozícióra 1, minden lehetséges földrajzi helyre 1, minden pozíció szinthez 1. Persze ehhez kéne némi motiváció, azt meg még nem tudom, hogy honnan vegyek. Tegnap semmit, azaz SEMMIT nem csináltam, ilyen még nem volt 39 évem alatt.

Nnna, induljunk neki a 336. napnak.

Új év, új élet?

2011.január 10.

Régen nem írtam, de nem is történt sok minden. Eljött végre 2011. Nagyon vártam, hogy véget érjen a tavalyi év, ami azt hiszem, érthető is volt. Az új év szokatlan forgalommal indult. Nézzük:

Január 3: Behívtak  az R céghez, elvileg 2. egyben utolsó körös interjúra, 10-ére vagyis mára.

Január 4: 28 állás gyűjtöttem ki az internetről, de még szűrni kell őket.

Január 5: F cég tanácsadója is hívott, tud az utolsó körös interjúról és aggódik, hogy hamar lesz döntés és őket nem várom meg. Megnyugtattam, hogy az, hogy utolsó körben vagyok, egyáltalán nem jelent sikert, és várok rájuk szeretettel.

Január 6: T cég ügyében hívott a tanácsadó. El volt ámulva, hogy bejutottam a 2. fordulóba, mert eddig ez még senkinek sem sikerült..... Hívott az a tanácsadó is, aki R céghez "közvetít" és segítséget meg ötleteket adott a mai interjúhoz.

Végül ma elmentem az utolsó körre R céghez. De sajnos nem tudom, hogy jól sikerült avagy nem, semmilyen érzésem sincs. Véleményem szerint jól sikerült, de tudom, hogy a vezérigazgató úr aggályai némileg igazoltak (jó párszor váltottam és csak ezek okai érdekelték), bár a múltbeli lépéseimnek nem kell feltétlenül minta szerűen előjelezni a jövőt. Nagyon szeretném azt az állást, de egyre inkább úgy érzem, hogy ez megint egy NEM lesz. Adja az ég, hogy tévedjek. KÉREM!!!!!!!!

Ma felhívott F cég tanácsadója, a legközelebbi kör január 27-én!!!!! lesz. Te jó ég!!!!! Ennyit nem tudok várni!!!!!!  Nekem februárra már egyáltalán nem marad egy fillérem sem, pláne márciusra, és hát ebből március előtt akkor nem lesz kezdés. Mit csináljak? Egyre jobban kétségbeesem, a számlám a hét végére teljesen kiürül.....Jaj ne!!!!!

Az egy hetes teljes összeomlás után már ugyan jobban vagyok, de ma megint sírtam és nem tudtam kontrollálni. Pedig meg kell őriznem a józan eszem és a lélekjelenlétem, különben hogyan járjak interjúkra......

Nem bírom tovább.....és így teljesen egyedül küzdeni ezzel az egésszel iszonyú nehéz.