Update

Holnap, azaz kedden lesz telefonos interjú a Regionális HR Managerrel, aki jelenleg ideiglenesen viszi a CEE országokat. Nő, Genfben ül és a magyar HR manager információja szerint tőle kell majd átvenni a feladatok egy részét. Más megkeresés nem történt, illetve más álláslehetőséget nem sikerült találnom a nap folyamán.

Miután leteltek a 2-3-4 hetek, amiket a korábbi állások esetében mondtak, mint várakozási idő a következő fordulóig, én nyilván nem jutottam tovább, így tehát most megállapítom, hogy joggal zártam le az első Excelt és kezdtem új nyilvántartást.

Közben rájöttem arra is, hogy nem a pénz iránti aggodalmam a legsúlyosabb, hanem az, hogy nagyon nehezen találok elfoglaltságot és nehezen töltöm ki a napokat. Erre kell valami megoldás, hogy kibírjam a hátralévő hónapokat, rossz esetben éveket.

Pénteki események

Pénteken tehát elmentem az interjúra. Pontos voltam, mint mindig. Érkezéskor kezembe nyomtak kettő kétoldalas nyomtatványt, hogy töltsem ki. Az egyiken meg kellett ismételnem az önéletrajzomat - de nagyon utálom az ilyet -, a másik egy ajánlási nyomtatvány volt, amit majd elküldenek azoknak a személyeknek, akiktől referenciát akarnak rólam. A nyomtatvány persze magyarul volt. Hamarosan megérkezett a tanácsadó, akit kissé megleptem azzal, hogy közöltem, egyetlen magyar referenciát sem tudok megadni, így angol nyelvű dokumentum kéne.... Szerencsére ez nem okozott gondot. 

Az interjú során elsődlegesen az én hátteremet, tapasztalatomat vettük át. Aztán elmondta a pozícióval kapcsolatos főbb kívánalmakat, végül gyakorlatilag ezekre reagálva újra kellett mondanom az életrajzom odavágó részeit. Kiderült, hogy nem nagyon találnak embert, a cég a héten várt tőlük több jelöltet, de én voltam az egyetlen és én nagyon is megfelelek. A hölgy nagyon elégedett volt a hátteremmel és azt mondta, hogy elküldi azonnal az anyagomat a megbízónak, akiknek állítólag sürgős a dolog. A folyamat kb. 4 fordulós, interjúztat az, aki most ideiglenesen viszi a pozíciót, aztán a magyarországi HR-es, aztán a leendő főnök, végül valamelyik regionális vezető. Ebből 2-3 csak telefonon.

A többi hír elég lelombozó volt. Bejárás és megközelíthetőség szempontjából nagyon vacak helyen van a cég, kocsi nem jár a pozícióhoz (Regionális HR Manager for God's sake!!!!!), és az elvárt fizetési sávom alsó határa is kissé kiütötte őket. De 10 éves gyakorlat kell, 5-6 országot visz a pozíció, utazni is kell, tehát szerintem ők vannak kicsit eltévedve. Mindenesetre persze azt mondtam, hogy a juttatások fényében a fizetés természetesen tárgyalható lesz. 

Egyébként összességében tetszik a dolog, amerikai cég, jó nevű, jó feladatok, érdekes munka.

2 másik tanácsadó cégnél is hirdetik ugyanezt (ez a megoldás elég ritka), bár megmosolyogtam, mert az egyik helyen EMEA HR Managerként van meghirdetve (majdnem ráugottam és jelentkeztem, de aztán a szöveg ugyanaz) DE, és itt jön a poén, CEE országokra , ami azért, valljuk be, nem egészen ugyanazt a területet fedi. De ezek szerint ide nem tolonganak a jelöltek. Vajon miért? Igaz, hogy 10 év gyakorlat, lehetőleg CEE országokban is, de mindenképpen multikulturális környezetben nem sokaknak van. Meglátjuk itt meddig jutok és ilyen hosszú lesz a folyamat.

Bár a kormány ténykedését látva azt hiszem, sajnos itt az ideje elhagyni az országot. Ezt soha nem akartam, de most egyre inkább így gondolom. Menjen aki teheti. Itt nincs jövő és létbiztonság.

Meglepi

Ma felhívtak egy tanácsadó cégtől egy Regionális HR Manager állás kapcsán. A kedves fiatalember enyhén zöldfülű volt. Az kiderült, hogy valamelyik jobsite-on találta meg a CV-met. Aztán az is kiderült milyen állásról van szó. Én is láttam ezt meghirdetve, de nem jelentkeztem rá. A legviccesebb rész az volt, amikor a fiatalember megkérdezte, hogy az utolsó munkahelyem óta volt-e lehetőségem használni az angolt. Persze mondtam, hogy igen, de a röhögőgörcs kerülgetett, amikor ki is próbálta az angoltudásomat a biztonság kedvéért és neki nem ment valami fényesen:-) Persze ha rendesen elolvasta volna az életrajzom, akkor minden bizonnyal feltűnt volna neki minimum az angoltanári végzettségem, az 5 szezon Görögországban, a 3 multi ahol dolgoztam, végül a 2 utolsó munkában töltött év, amikor a nap 99,9%-ban angolul beszéltem, pláne mikor a párom is külföldi volt. Ez úgy összesen kb. 25 év angol nyelvhasználatot jelez, amiből 5 év egyetemi angol szak volt...... Na mindegy. Remélem meggyőztem, hogy tudok angolul:-) Holnap van interjú. 

Az előző bejegyzésekből nyilván egyértelmű, hogy csak időtöltésként megyek el, azzal is eltelik a nap, egyáltalán nem érdekel, reménykedni már semmiben nem reménykedem, szerintem soha az életben nem kapok állást a szakmámban, no meg máshol sem, ahogy az eddigi példa mutatja. Kérnek referenciát. Azon gondolkodtam, hogy a totális vereség érdekében megadom a 2 utolsó és egyben kedvenc főnökömet, de persze öngyilkos merényletre nem készülök, így inkább megadom továbbra is azokat, akik inkább pozitívan elfogultak:-)

A neten nincsenek állások ma sem, bár egy érdekes weblapot találtam, ahol magyarul tudók részére vannak külföldi állások összemazsolázva, vagyis azon cégek hirdetéseit mutatja, ahol külföldön is kell a magyar nyelvtudás. Érdekes, és elég sok állás van ilyen. Persze a legtöbb SSC meg BSC, meg hasonlók, de attól még lehetnek jók. Hiszen amíg itthon keresik a portugál, holland, héber és egyéb ritka nyelvek ismeretével bíró embereket, külföldön nyilván kellenek ugyanilyen helyekre a magyar nyelvtudásúak. Érdekes, hogy erre nem gondoltam.

Egyébként ma is rossz nap volt, de próbáltam elfoglalni magam, így viszonylag keveset sírtam. Ki kell másznom a gödörből mindenáron, de még nem tudom, hogyan.

Állapot jelentés

Ez a bejegyzés csak a történelmi hűség kedvéért születik, hogy valóban mindent megörökítsek.

Visszajutottam oda, hol februárban voltam. Illetve még nem teljesen. Akkor kiégésről beszéltünk, ez még azért nem ugyanaz. De a reménnyel együtt elvesztettem az érdeklődésemet is, gyakorlatilag minden iránt. Semmi nem érdekel és semmihez nincs kedvem, előfordul, hogy már nehézséget okoznak a napi rutinfeladatok is. Megpróbálok felülkerekedni ezen, de ez emberfeletti erőfeszítést igényel tőlem. 

A vicc az, hogy már 3 ember talált állást a segítségemmel, de magamnak mégsem tudok állást szerezni. Rádöbbentem, hogy ez még hosszú hónapokig, akár egy évig vagy évekig így lehet, de nekem annyi időm nincs. Közeledek a D-tervhez.

Tiszta lap

Ma lezártam az első "Application Log" dokumentumot, amit Január 6. és a mai nap között vezettem. Egyrészt mert az eddig megpályázott állások tekintetében szerintem már semmi új nem fog történni, vagyis elfogytak a lehetőségek. Másrészt, mert rendkívül nyomasztó volt nap mint nap szembesülni a sikertelenséggel és a kilátástalansággal.

Rövid összefoglaló és statisztika:

- aktív álláskeresés: 284 nap

- a log teljes időtartama: 319 nap

- 43 megpályázott pozíció

- 36 interjú

- a legtöbb interjú egy cégnél: 6 (Csodacég)

- leghosszabb kiválasztási folyamat: 6 hónap

- kiválasztott azaz 1. számú jelölt voltam 3 helyen

- tanácsadó cégek ahová többet nem jelentkezem: Grafton és Randstad

- legrosszabb élményem: a Csodacég és a Szupertitkos cég

- legjobb élményem: a Szupercég

Holnaptól új táblázatot kezdek, jelenleg üres. Ezen a héten egy olyan állás sem lett meghirdetve, ami nekem legalább úgy nagyjából megfelel, így szerintem elég sokáig üres is marad. Valamilyen furcsa módon már valóban nem érdekel. Bár az életem múlik rajta, már nem tud izgatni. Elfáradtam. Kiábrándultam, elég volt. Azt hiszem, hogy nem is keresek tovább. 

Visszaszámlálás 1

Hivatalosan is elfogyott az étkezésre, háztartásra meglévő pénzem. Vagyis, lefordítva, mostantól éppen annyi pénzem van, ami fedezi a decemberi és januári számlákat, hiteleket. Ha ebből ennivalót vennék, akkor valamelyik számlára januárban már nem telne, de ez nem fordulhat elő. No, de azért nem kell élelmiszercsomagokat küldeni az éhezőnek. Ugyanis remek szokásom az, hogy az én konyhámban mindig minden van, vagyis ha leszakadna 2 méter hó és nem tudnék kimenni a házból 2-3 hétig, akkor is lenne valami, amit meg lehetne enni. Édesapám nem mindig értette, hogy miért veszek és tárolok dolgokat, ha nem használom fel őket, néha szidott is érte, de ez a szokásom most hirtelen értelmet nyert, és vállon is veregetem magam érte. Tehát most jön a kreatív időszak, vagyis hogyan étkezzünk változatosan az itthoni készletekből.

A szintén sokat szidott rossz szokásom folytán (gyűjtöm a 100 és 200 forintosokat) szintén van még némi anyagi lehetőség alapélelmiszerek vásárlására, mint tej meg kenyér, és ez a végtelen lehetőségek tárházát nyitja meg előttem:-)

Munkaügyben semmi nem történt már pont 1 hete, az utolsó interjú óta. Valami azt súgja, hogy a folyamatban lévő 5 állás kapcsán már nem is fog. Tehát újakat kell keresni, csakhogy jelenleg egy nekem való sincs meghirdetve. Eltöltöttem egy teljes napot angliai állások feltérképezésével, de mindegyiknél, kivétel nélkül, kellene a CIPD qualification. Sajnos a rövidített út ennek eléréshez - professional assessment - csak december végéig él és utána megszüntetik, tehát december 31-ig kellene jelentkezni. Mivel éppen nem vagyok milliomos (ennek díja elég magas plusz a hosszabb londoni tartózkodás, repjegy, kaja, egyebek), ez az út sem járható. Tehát külföldre sem tudok menni, mert csak angol nyelvterület jöhet számításba, hiszen a HR-esnek 100-ból 99-szer beszélnie kell(ene) a helyi nyelvet.

Folytattam a regisztrálgatást céges adatbázisokba, de amikor az önéletrajz feltöltése mellett még minden egyes alkalommal a teljes önéletrajzot kézzel is be kell írogatni, akkor kezdek kiábrándulni.

Ennyi, nincs több ötletem. Teljesen tanácstalan vagyok és már nem is igazán érdekel a dolog. Végül is mi a legrosszabb, ami történhet? Ha februártól kezdek nem fizetni dolgokat, akkor is legalább 2-4 hónap vagy több, mire behajtanak vagy bíróságra mennek, esetleg kilakoltatnak. Napi ezer forintonként (ha nincs mit elvinni) le is lehet ülni az egyes tartozásokat, ez is egy opció, ott legalább adnak enni. Itt viszont azért van mit lefoglalni, tehát csíkos ruhát egy darabig nem kell hordanom, még.....

Elmélkedés a hétvégéről - haladóknak

A dolgozók és a nem dolgozók is nagyon szeretik a hétvégét, de koránt sem ugyanazon okból. A dolgozó egy egész heti robotolás után éli meg megváltásként a hétvégét. Egy állástalan pedig azért, mert hétvégén valahogy ideiglenesen megszűnik a hihetetlen görcsös, nagy nyomás, nem gond hogy nincs munkahelye az embernek, nem szégyenli, nem érzi rosszul magát emiatt, nem nyomasztja az, hogy a többi ember dolgozik és ő nem, hiszen hétvége van. A telefont sem kell figyelni, nem ilyenkor érkeznek a megváltó telefonhívások.

Ugyanígy van a dolog a vasárnappal. Amikor az utolsó (nagyon rossz) munkahelyemen dolgoztam, vasárnap délután már bennem volt a rossz érzés (szó szerint gyomorgörccsel társulva), hogy másnap hétfő és menni kell dolgozni. Most, hogy nem dolgozom, ugyanúgy bennem van a rossz érzés a közelgő hétfő miatt, hiszen újra jön az a tehetetlen érzés, hogy nincs állásom, visszajön az egyre növekvő aggodalom hogy, vajon mi történik a héten, vajon behívnak-e valahová, vajon a folyamatban lévő dolgok hogyan alakulnak és vajon mikor lesz már állásom. Az ember retteg a hétfőtől, mert egy újabb gyötrelmes hét kezdetét jelenti.  Min lehetne még megtakarítani, kivel lehetne még beszélni, merre érdemes még próbálkozni, vajon ez vagy az a cég felvesz-e és hasonló kérdések százai zsonganak az ember fejében.

Mindez olyan, mint egy hihetetlen sebességgel pergő film, minden gondolat, kérdés vagy remény egy tizedmásodpercre villan fel csupán, leállíthatatlanul. Hétvégén azonban mindez lelassul, megnyugszom egészen más érzés, egészen vasárnap estig, amikor kezdődik elölről az egész.

Vasárnap este van. Könyörtelenül közeledik a hétfő. Újra szembe kerülök a tehetetlenséggel, a görcsös, megnyerhetetlennek tűnő csatával. A fejemben már most ezer kérdés és lehetséges végkifejlet. Pedig még csak vasárnap este van.

Megszámoltam

36 interjúm volt eddig ebben az évben, az 50-hez még kellene néhány, de már alakul:-)

Szupercég lelökte a trónról Csodacéget

2010. november 12.

A korábbiakban többször említett csodacég lecsúszott a 2. helyre. Tegnap délelőtt ugyanis egy igazán nagyszerű cégnél voltam interjún, ahol kivétel nélkül minden tetszett, sőt még annál is több. Ebben az évben jelenleg ez a legjobb álláskereső élményem. (A csodacég volt az, amíg össze nem törték a szívem, meg a saját imázsukat). Ez a cég, nevezzük "szupercégnek" mindent kínál, amit keresek. Azt a feladatot, azt a kihívást, az a lehetőséget, ami eddig még egy cégben sem volt meg egyszerre. Ráadásul az elhelyezkedése is tökéletes (30 perc és ott vagyok, a város szívében), a főnököm is csúcs jó lenne, az iroda nagyszerű. Az interjú során 3 emberrel beszéltem, a amerikai HR alelnökkel, egy leendő amerikai kollégával és a budapesti cég igazgatójával. Semmi rosszat nem tudok megemlíteni, ami ritka:-) De, és mindig van egy "DE", ilyen mázlim teljességgel kizárt, hogy legyen. bejutottam 3 olyan csodás céghez az elmúlt 20 év folyamán, ahová sokaknak nem sikerül, 4. esély ritkán van. Mégis, nagyon örülök hogy járhattam ott, megismertem ezeket a remek embereket és reményt kaptam arra, hogy vannak még olyan helyek, amik az elképzeléseimben élnek, tehát a remény hal meg utoljára.

Nagyon jó hír volt az is, hogy egy kedves régi kolléganőm, aki már a végtelenség óta keresett állást, végre elhelyezkedett és ezen a héten már segíthettem is neki a munkájában, aminek őszintén örültem.

Rossz hír az, hogy a héten nem találtam új lehetőségeket, nem keresett meg senki új állással, és nincs is több interjúm kilátásban. 4 olyan helyet tartok jelenleg számon ahol már jártam interjú(ko)n és esetleg lehet valami fejlemény (egy helyen elvileg jön az utolsó kör), de most rémesen nagy a csend mindenütt. Nem tudom mit tegyek, mit csinálhatok még az eddigieken felül, de természetesen tovább próbálkozom, hiszen közeleg a "zéró nap".

2003-ban a emlékeim szerint éppen az 50. interjú hozta el a sikert (az utolsó 11 interjú ugyanannál a cégnél volt:-)) így most egyszerűen babonából össze fogom számolni, most idén hol tartok, hátha már közelítem a mágikus kerek számot;-)

Déja vu

2010. november 8.

Deja vu érzésem van. Duplán is. „Milyen dézsa?” - mondaná drága nagymamámJ Először is a szupertitkos cég és a korábbi csodacég toborzási folyamata igencsak hasonlóan alakul. Először mindegyiknél 3 fordulós kiválasztásról volt szó, aztán annyira kreatívak lettek a folyamat során, hogy kitaláltak még 2 lépcsőt. A jelenlegi szupertitkos cégnél valahogyan bekerült a folyamatba egy strukturált, viselkedésalapú telefoninterjú, illetve egy assessment. Nos, ez utóbbi tényleg próbára tette a türelmem. Először is egy Budapesten kívüli helyszint választottak, ami csak autóval megközelíthető. Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem nincs autóm. („Ez nem igaz!”- sikoltana fel drága barátnőm, de a magyarázat hosszú és bonyolultJ) Ráadásul vasárnap este 6-tól. Na ja, ez teljesen normális időpont, nem igaz? Végül, és ez a hab a tortán, semmi assessment, semmi tesztírás, semmi célzott gyakorlat, csak duma, ugyanarról, amiről az előző 3 fordulóban. 2 órán keresztül. Mindezért 5 órát utaztam. Szóval adott vagyok én, belül háborogva, kifelé pedig a legszebb mosolyommal, a legnyugodtabban csevegve és csacsogva. Amikor aztán elhangzott a kérdés – MINDEZEK UTÁN (mármint 4 forduló és 2,5 hónap)! – hogy ha esetleg a végén nekem ajánlanák fel a pozíciót, akkor mit szólnék, elfogadnám vagy gondolkodnék, majdnem a nő fejéhez vágtam a súlyos üvegpoharat. Csak mellékesen jegyzem meg, később jutott eszembe, hogy ez egy időre megoldotta volna az étkezési gondjaimat, hiszen a börtönben van kaja, de végül csak annyit mondtam, hogy ha nem érdekelne ez az állás, most nem lennék itt, és hogy mit mondok, az majd az ajánlattól függ.

A dupla déja vu meg onnan jön, hogy már nem is akarom ezt az állást ennyi idióta hercehurca után, és mintha lett volna már ilyen ebben az évben. Mert ha ezeknek a lépéseknek még értelme lenne, akkor OK, én bármit kibírok, DE NINCS értelme. Poénként még azt is bevetett a csaj, hogy még ezen a héten meglesz az utolsó kör – HAHAHAHAHAHAHAHA – de ez az ő időszámításuk szerint (az eddigi gyakorlat alapján kb. 3 hét lesz.

Ezen a héten 2 interjúm lesz. Mindkettő nagyon bizalomgerjesztő. Nem fejvadász, nem tanácsadó, hanem végre 2 igazi cég interjúztat. Az egyik a LinkedIn-en nézett ki, és rögtön „Amerikábul” jönnek megnézni engem. A másiknál a HR Igazgató hölgy nagyon lelkes volt a CV-m alapján, és amikor megtudta, hogy nem dolgozom, és bármikor munkába tudok állni, akkor határtalan volt az öröme. Ez alapján az enyém isJ A jó dolgok ugyanis tapasztalatom szerint mindig gyorsan történnek. Eddig minden jó állásomat gyorsan megkaptam, nem 3-4 hónapos huzavona után. Ilyen hosszú ideig 3 kiválasztás tartott ebben az évben, egyiknek sem lett jó vége. Ha így húzzák, vagy nincs headcount, vagy törölték a pozíciót, vagy nem tetszem, de akkor meg minek? Még a 11 interjú után megkapott legjobb állásom esetében is csak 2 hétig tartott a folyamat és ott még Párizsban is voltam interjúkon…

A mai kínálatban megint vannak jó állások, de pont annál a 2 cégnél, akik soha nem jeleznek vissza és soha nem hívnak be (nem mostani tapasztalat, évek óta így van…). Lesz, ami lesz, megemlítem őket név szerint: Randstad és Grafton. Ha ők hirdetnek, már nem jelentkezem, mert teljesen felesleges az erőfeszítés. Biztos tiltólistán vagyokJ

Egyébként lassan elfogadom, hogy idén már nem dolgozom. Pedig nincs olyan, amit ezért ne tennék meg, különösen, hogy riasztóan csökken a bankszámlám egyenlege és már majdnem nullán áll. Happy Christmas!

Gyorsulunk?

2010. november 4.

Az október 20-án megpályázott állásokkal kapcsolatban azóta sincs semmi hír. Viszont most kedden is megpályáztam hármat. Az egyiknél jött egy e-mail, hogy regisztráljak a website-on. Akkor a hirdetésben miért nem ezt írják be és miért e-mail címet adnak? Igaz, ott nem szerepelhetett a cég neve mert nyilván "bizalmas". Ezek szerint én már túljutottam az első rostán, mert elárulták hová is jelentkezem?  Amúgy nem kellett sok intelligencia ahhoz hogy kitaláljam, mert elég kevés azonos profilú cég van...... Na mindegy. Regisztráltam. Ott is. Szerintem tele van velem a web:-)

Tegnap 2 megkeresés is jött, úgy látszik minden héten van 2, ez mondjuk jó. Az egyik egy nagyon távoli vidéki városba, egy amúgy nagyon jó állás egy amúgy nagyon jó cégnél, de a fizetés kevesebb mint a 3 évvel ezelőtti állásomban volt, és nincs autó. 9000 főnél vezetői állásban nincs autó. Vonatozhatnék haza minden hétvégén vagy 2x4 órát, hű de jó lenne. Mondtam a hölgynek, hogy 200 km-es körzetben, autóval bármit elvállalok, de technikai okokból nem tudom feladni a pesti lakóhelyemet.

A másik megkeresés egy banki HR Igazgatói állás, ami véleményem szerint kevésbé esélyes. A bankok ugyanis azt hiszik, hogy ők valami külön kiváltságos faj, és oda csak olyan ember mehet HR-esnek, aki eddig is bankban dolgozott. Ennél nagyobb butaságot ritkán lehet hallani (bár megsúgom, hogy ezzel a másik "kiemelt" csoport, vagyis a szállodások is így vannak, de ez legfeljebb csak toborzási szempontból lényeges....szerintem). Bár van 5 hónap közvetlen és 2 év közvetett banki tapasztalatom, sejtem ez kevés lesz.

Elárulok egy nagy titkot. A HR mindenütt HR, ugyanúgy működik, ugyanazokon az alapokon és elveken. Az iparági, üzletági sajátosságokat pedig amúgy is minden egyes pozíciónál újra és újra meg kell tanulni. Ha mindig telekom céghez megy az ember, ott is mindig minden más, MERT egész egyszerűen CÉGENKÉNT MÁS. De hát ők kerestek meg, látták a CV-met, majd behívtak. Ma megyek interjúra, még csak a tanácsadóhoz, aztán majd kiderül.

Most hogy így megugrott a lehetőségek száma, kicsit jobban vagyok, bár karácsony közeledtével nyilván hamar elmúlik a toborzó kedv a cégeknél. Már nyilvánvaló a számomra, hogy idén nem fogok dolgozni, de a január 3-i kezdésben még azért reménykedem (na jó, még a december-i kezdésben is, egy picit...). Ha "életben" és felszínen akarok maradni, februárban fizetést kell kapnom. Csak már nagyon belefáradtam és bár lelkiekben mindenre fel vagyok készülve, nem tudom meddig bírom még ezt.

A héten tehát 1 interjú és az a bizonyos assessment vasárnap késő délután. Az lesz a legérdekesebb. Főleg az éjszakai vonatozás visszafelé,  na azt már nagyon várom:-( A zsenik a helyszínt egy csak autóval vagy vonattal megközelíthető helyre tették, este 6-ra kell menni, kb. 9-ig tart, csak vonattal jutok oda, mert ugye kocsim nincs, meg sok gyaloglással...mindezt sötétben egy ismeretlen helyen, mondhatom nagyon bizalomgerjesztő. Nem vagyok félős, de az valahogy nem tetszik. Viszont ez a legesélyesebb állás jelenleg, ahol már majdnem az utolsó forduló van (ez az 5.). Vagy eladnak rabszolgának:-)