2010. november 8.
Deja vu érzésem van. Duplán is. „Milyen dézsa?” - mondaná drága nagymamámJ Először is a szupertitkos cég és a korábbi csodacég toborzási folyamata igencsak hasonlóan alakul. Először mindegyiknél 3 fordulós kiválasztásról volt szó, aztán annyira kreatívak lettek a folyamat során, hogy kitaláltak még 2 lépcsőt. A jelenlegi szupertitkos cégnél valahogyan bekerült a folyamatba egy strukturált, viselkedésalapú telefoninterjú, illetve egy assessment. Nos, ez utóbbi tényleg próbára tette a türelmem. Először is egy Budapesten kívüli helyszint választottak, ami csak autóval megközelíthető. Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem nincs autóm. („Ez nem igaz!”- sikoltana fel drága barátnőm, de a magyarázat hosszú és bonyolultJ) Ráadásul vasárnap este 6-tól. Na ja, ez teljesen normális időpont, nem igaz? Végül, és ez a hab a tortán, semmi assessment, semmi tesztírás, semmi célzott gyakorlat, csak duma, ugyanarról, amiről az előző 3 fordulóban. 2 órán keresztül. Mindezért 5 órát utaztam. Szóval adott vagyok én, belül háborogva, kifelé pedig a legszebb mosolyommal, a legnyugodtabban csevegve és csacsogva. Amikor aztán elhangzott a kérdés – MINDEZEK UTÁN (mármint 4 forduló és 2,5 hónap)! – hogy ha esetleg a végén nekem ajánlanák fel a pozíciót, akkor mit szólnék, elfogadnám vagy gondolkodnék, majdnem a nő fejéhez vágtam a súlyos üvegpoharat. Csak mellékesen jegyzem meg, később jutott eszembe, hogy ez egy időre megoldotta volna az étkezési gondjaimat, hiszen a börtönben van kaja, de végül csak annyit mondtam, hogy ha nem érdekelne ez az állás, most nem lennék itt, és hogy mit mondok, az majd az ajánlattól függ.
A dupla déja vu meg onnan jön, hogy már nem is akarom ezt az állást ennyi idióta hercehurca után, és mintha lett volna már ilyen ebben az évben. Mert ha ezeknek a lépéseknek még értelme lenne, akkor OK, én bármit kibírok, DE NINCS értelme. Poénként még azt is bevetett a csaj, hogy még ezen a héten meglesz az utolsó kör – HAHAHAHAHAHAHAHA – de ez az ő időszámításuk szerint (az eddigi gyakorlat alapján kb. 3 hét lesz.
Ezen a héten 2 interjúm lesz. Mindkettő nagyon bizalomgerjesztő. Nem fejvadász, nem tanácsadó, hanem végre 2 igazi cég interjúztat. Az egyik a LinkedIn-en nézett ki, és rögtön „Amerikábul” jönnek megnézni engem. A másiknál a HR Igazgató hölgy nagyon lelkes volt a CV-m alapján, és amikor megtudta, hogy nem dolgozom, és bármikor munkába tudok állni, akkor határtalan volt az öröme. Ez alapján az enyém isJ A jó dolgok ugyanis tapasztalatom szerint mindig gyorsan történnek. Eddig minden jó állásomat gyorsan megkaptam, nem 3-4 hónapos huzavona után. Ilyen hosszú ideig 3 kiválasztás tartott ebben az évben, egyiknek sem lett jó vége. Ha így húzzák, vagy nincs headcount, vagy törölték a pozíciót, vagy nem tetszem, de akkor meg minek? Még a 11 interjú után megkapott legjobb állásom esetében is csak 2 hétig tartott a folyamat és ott még Párizsban is voltam interjúkon…
A mai kínálatban megint vannak jó állások, de pont annál a 2 cégnél, akik soha nem jeleznek vissza és soha nem hívnak be (nem mostani tapasztalat, évek óta így van…). Lesz, ami lesz, megemlítem őket név szerint: Randstad és Grafton. Ha ők hirdetnek, már nem jelentkezem, mert teljesen felesleges az erőfeszítés. Biztos tiltólistán vagyokJ
Egyébként lassan elfogadom, hogy idén már nem dolgozom. Pedig nincs olyan, amit ezért ne tennék meg, különösen, hogy riasztóan csökken a bankszámlám egyenlege és már majdnem nullán áll. Happy Christmas!