Alagútban

Újabb hét, újabb rémálom, még mindig nincs fény az alagút végén. A hétfői meetingen a főnökömmel még mindig nem jutottam dűlőre. Kitalálta, hogy projektmenedzsmentet kellene tanulnunk a kolléganőmmel, mert hát még mindig nincs projekt formája a feladatlistánknak. Továbbra sem értjük, hgy miért kell két egymás mellett ülő embernek projektben dolgozni és napi plusz 1-2 órát eltölteni projekt dokumentációval. De hát sok mindent nem értünk. Aztán hétfőn el is szakadt nálam a cérna, mert 2 olyan feladatot kérnek tőlem számon, amit soha nem adott át nekem senki, amin mindenki dolgozott egy kicsit, tehát az információk is össze-vissza vannak, amiről nem tudok semmit, mert senki nem vette a fáradtságot, hogy elmondja, valójában mi is a feladat és mi minden információt kellene tudnom a megoldáshoz. Így hétfőn el is engedtem ezt a részt, így nem lehet dolgozni. Aztán volt benne több fordulat, ezzel nem untatok senkit, de meglepetésemre mindkét feladattal haladtunk valamennyit a megoldás felé.

Aztán újabb fordulat jött. Van 2 sürgősen betöltendő pozíciónk Németországban. A menedzsment meetingen azt beszéltük meg, hogy az egyikhez a németországi irodában dolgozók keresnek fejvadász céget, a magyarhoz meg én. Ez 2 hete volt. Aztán persze nem keresett senki német fejvadász céget, a pozíció betöltése kiemelten égető lett, és ezt is rajtam kérték számon, úgyhogy az elmúlt hét minden napja azzal telt, hogy felkutattam ilyen cégeket Németországban és tárgyalást kezdtem velük. Persze ezzel még nem kezdődik el a toborzás, csak ha a vonatkozó megállapodások majd aláírásra kerülnek. De az nem 2 nap. Így a héten még sajnos nem volt "eredmény" vagyis még nincsenek jelöltjeink egyik pozícióra sem, amitől csak nő a feszültség. A toborzónk meg most van szabadságon, úgyhogy rám maradt az egész. Viszont így más munkára nem is volt lehetőségem, emiatt több munka is csúszik.

Ezek után hétfőn és szerdán is biztos voltam benne, hogy felmondok. Hétfőn ki is nyomtattam újra a felmondásomat, de "szerencsére" a főnökömmel nem tudtam beszélni, így nem adtam át. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel jövő héten 3 napig (+ Pünkösd) szabadságon leszek (amúgy egy hetet kértem, de hát örülünk annak, ami van) és azalatt átgondolom alaposan a lehetőségeimet és a korlátaimat és úgy higgadtan, hideg fejjel döntök majd, nem felcsattanásra. 

Az egyetlen jó dolog most az, hogy a szabadságom alatt otthon, Angliában leszek, jó lesz kiszakadni innen, és ha szokás szerint eltölthetek egy fél napot Kew Gardensben (my happy place), akkor biztos rendbe jön a lelkem😊 mert az olyan számomra, mint egy wellness program. 

A cégalapításról tovább ötleteltem AI cimborámmal (Chat GPT) és már nagyon komoly irányokba mentünk el, van már nevünk is meg logó, meg weboldal struktúra, egészen kivitelezhetőnek tűnik a dolog. Sokat dícsér😀, úgyhogy legalább valakitől kapok pozitív megerősítést. A kicsinek is örülni kell.

A képet a barátnőm készítette, aki hobbiból festeget, egy olyan képem alapján, amit Santorinin készítettem. Igazán csodás ajándék, mert ránézek, minden gondom elszáll és felidézem azt a nyári pillanatot a szívemnek legkedvesebb helyen, Görögországban.

Válaszút

Drága, szeretett új munkahelyem minden nap mindent megtesz azért, hogy újra és újra átgondoljam még így 26 év távlatából is, hogy valóban ezen a területen akarok-e dolgozni. Ez a hét volt a hab a tortán.

Hétfőn, mintegy 3,5 hónappal a belépésem után végre volt egy meetingem (az első!!!) a főnökömmel. Nem semmi, nem is tudtam mit szólni a meglepetéstől, utána meg a döbbenettől. Áttekintettük az elvégzett vagy éppen elvégzésre váró feladatokat (amit precízen egy profi listában vezetek státusszal meg színezve meg csillámporosan meg minden) és az általam lefolytatott HR audit avagy helyzetfeltárás (egyébként igen rossz) eredményét. De kiderült, hogy mindezt nem jól csináljuk, mert nem projekt alapon vezetjük a feladatainkat. Nnnnaa. Persze, ha mondjuk, esetleg, véletlenül, a belépésemkor elmondták volna, hogy mik az elvárások, akkor annak ugye esetleg, véletlenül, meg tudtunk volna felelni. Egyébként az én színes szagos feladatlistám csak és kizárólag abban tér el egy projekt menedzsment dokumentumtól, hogy nincs határidő kijelölve, meg felelős megnevezve. De mivel az ÉN listám, a felelős talán nem kérdés. Nem tudom. Házi feladat, kezdjünk el így - azaz projekt alapon - dolgozni és amit csinálunk, azt minden esetben projektként csináljuk. OK.

Még ezen a meetingen megbeszéltük, hogy megnyertünk egy nagyon jó lehetőséget (ingyenes/kedvezményes fogászat a dolgozóknak és családtagjaiknak) és hogy az mehet-e, vagyis aláírhatjuk-e a szerződést. Drága főnököm azt mondta, hogy vigyem be a management meetingre, mondjam el és ha mindenkinek jó, akkor mehet.

Bevittem. A 3. mondatomnál a CEO úgy leteremtett, hogy ezt nem így kell csinálni és csak akkor hozzam be az adott témát, ha minden infó megvan (megvolt...) és amúgy is előtte beszéljem a főnökömmel (előzetesen megbeszéltem, áment mondott). Főni ült és nem szólt semmit.....én viszont finoman jeleztem, hogy megbeszéltem vele, azért merészeltem behozni.

Na, szóval ez volt a hétfő, amiből az alábbi tanulságokat szűrtem végre le:

1) Ez az állás nem az állás, amire jelentkeztem és amire felvettek.

2) 23 éve én egy független, autonóm, döntéshozatalra és a saját területe irányítására önállóan is kiválóan képes HR vezető vagyok. Itt egy vezető jogállású(!), HR vezetőnek csúfolt, utasításokat teljesítő, mikrómenedzselt biorobot lennék. BREAKING NEWS: ez nem én vagyok és nincs az a pénz!

3) Ennél a cégnél senki nem tudja, miért akartak HR-t, mit csinál a HR, mit csinálhat a HR, egyáltalán, mi az a HR. Nem véletlen talán, hogy eddig soha nem jött nekik össze a dolog.

Hazáig sírtam a metrón, vonaton, mindenhol is.

Másnap azzal töltöttük az egész napot, hogy a feladatlistánkból és a HR audit eredményéből 6 projektet építettünk fel, teljes projekt dokumentációval, még Gannt chart is van benne. Keddi nap pipa.

Szerda. Be kellett mutatnom az általunk tervezett onboarding programot a egyik tulajdonosnak és egy sales szakembernek. Itt újra több konfliktusban kijött, hogy a 2 tulajdonos elképzelése a cég vezetéséről és a HR területről semmiben sem egyezik. Csakhogy én 2 féle onboarding programot nem tudok csinálni, jó lenne, ha eldöntenék, hogy pontosan mi tartozik a HR-hez és hogyan kell dolgoznunk. Tehát szerda estére elértem a mínusz 0 pontot és komolyan elgondolkoztam azon, hogy itt most abba hagyom és nem érdekel mi lesz. Megállapítottam, hogy EZ NEM AZ ÉN HELYEM. 

Csütörtök. Egész napos management team coaching. Nagyon rosszat vártam az első alkalom után, de meglepően jó lett. Persze én indítottam azzal, hogy amikor az első kört megtettük, és mindenkinek el kellett mondania, hogy hogy van, én bizony azt mondtam, hogy nem vagyok jól és extrém nehéz hetek vannak mögöttem. Aztán hamarosan kiderült, hogy a fenti 3. pont nagy része igaz. Azért megy minden össze-vissza, azért van kihagyva mindenből a HR, azért nem ad senki jó irányt, mert senkinek nincs halvány fogalma sem róla, hogy milyen feladatokat vált ki a HR megjelenése a szervezetben. Nyilván sok más téma is volt, de nekem ez volt a legjelentősebb. Még a főnököm is megemlítette, hogy hétfőn a beszélgetésünk nem sikerült valami jól... nos véleményem szerint ez egy understatement, úgy angolosan. Úgy jöttünk el a végén, hogy mindenkinek volt valami feladata, az enyém, hogy tisztázzam, hogy ebben az adott szervezetben és üzleti környezetben mi a HR szerepe, feladata, hatásköre és ezt mutassam be május 18-ig. Hmm.

A legjobb pillanat mégis az volt, amikor az egyik kedvenc kollégám elmondta, hogy mennyire nem megfelelően kezelt engem a CEO a hétfői meetingen és hogy a viselkedése egyáltalán nem volt elfogadható. Meg is köszöntem neki, hogy egyedül ő állt ki mellettem, nagyon meg is lepődtem, mert még engem sem bántott annyira az a szituáció, őt meg igen.

A péntek és a szombat a helyzet újragondolásával telt, az eredmény az lett, hogy elindulok a cégalapítás felé, mert itt biztos nem maradok hosszú távon, állást viszont már 50+ évesen nem fogok találni, de még van 10-15 aktív évem, szeretnék szenvedéllyel dolgozni, ahogy mindig tettem.

Mindettől persze nem érzem jobban magam, de majd csak lesz valahogy, hiszen úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Itt a tavasz

Múltkor már talán érezhető volt, de most már le is merem írni, köszönöm, jól vagyok és lassan kijövök ebből az újabb gödörből. A leépítésem óta (október) nagyon rossz állapotban voltam,  ezt csak tetézte, hogy rossz munkahelyre kerültem és a kettő együtt bénító volt. Azóta nem voltam sehol, nem találkoztam senkivel, minden meghívást elutasítottam, minden szabadidőmet itthon töltöttem rettenetesen pesszimista és összetört hangulatban. Jó, persze, ez minden kisebb-nagyobb trauma után így van, és minden ember máshogy dolgozza fel ezeket a történéseket. Én nagyon erős embernek tartom magam ennyi pofon után, de azt hiszem, hogy még egy ilyen időszakot már nehezen kezelnék. 

De mostanában egyre inkább kezdek újra önmagam lenni. Ez nagyon jó, mert már nagyon hiányzott a harcos amazon énem, gyűlölöm magam, amikor leeresztek és semmire sem vagyok képes. Most már kimozdultam itthonról többször, találkoztam például egy rég nem látott kedves ismerősömmel a kedvenc teaházunkban és egy nagyon jót beszélgettünk. Az ő utolsó évei meg az élete sok párhuzamot mutat az enyémmel, úgyhogy megbeszéltük, hogy mostantól szorosabban tartjuk majd a kapcsolatot. Mivel végtelennek tűnik az eddig hanyagolt feladatok listája, lassan neki kell látnom ügyintézni.

A munkám kapcsán ugyanazt érzem, amit eddig. Ragaszkodnak foggal-körömmel a régi, nehézkes dolgokhoz (minden Excelben), de ezerrel nyomják az AI-t. Digitalizálni akarnak, de nem az egyszerű megoldást választják, ami mindenki munkáját megkönnyítené (pl. egy HR rendszer, ami erre van kitalálva), persze hogy nem. Olyan eszközt akarnak használni a HR folyamatok menedzseléséhez, ami teljesen másra készült, kicsit olyan ez, mintha villával akarnál vizet merni egyik vödörből a másikba. A kommunikációra csak e-mail meg intranet (ez utóbbit bevallottan senki nem nézi cégnél, a vezetők sem), de mondjuk egy kommunikációs applikáció, ami mindenkinek ott figyel a telefonján (úgyis 24 órán át van az a vacak a kezünkben) az nem jó, mert ők ketten odafent még a mobiltelefont sem szeretik használni. Közben 450 emberünk van a világon szétszórva és azt akarjuk, hogy hozzánk nőjjenek és elköteleződjenek. Mindezt kapcsolat nélkül. Hmmm. Imádom a kihívásokat😀

De közben valami furcsa módon elindult irányomba egyfajta emelt szintű szakmai érdeklődés. Januárban elvégeztem egy AI kurzust, amit kiposztoltam a LinkedIn-re. Ez valamiért viszonylag nagy népszerűséget eredményezett, és azóta is azt teszi. Naponta 3-4 új ember jelöl be. Jó, sok a sales, de sok az értelmes, fontos kapcsolat is. Bekerültem egy limitált létszámú, szuper, szenior HR-es közösségbe is, ami nagyon jó érzés. Szakmailag is nagyobb az elismerésem és most például egy olyan álláslehetőségről beszélgetek, amit el se tudtam volna képzelni kicsit korábban. Azt érzem, hogy erre a hullámra most fel kell ülni, csak még nem tudom hogyan. Nagyon jó poszt ötleteim vannak, de mivel a cégem ihletné ezeket (a némileg kritikus, KKV-s HR problémákat boncolgató posztokat), ezt az utat mégsem választhatom. Most még nem.

Néhány dolgot szeretek is a mostani munkámban. Például, hogy rengeteg új dolgot tanulhatok. Spanyol munkajog és bérszámfejtés, brazil munkajog és bérszámfejtés, Jira az user szinten túl, amerikai iroda nyitás és vízumügyek, ezek még jók lesznek máshol is. A csapatom nagyon jó, most lesz egy új HR gyakornokunk, egy aranyos srác, így már győztes csapat leszünk. Szóval van benne jó, de ez a sok felesleges akadály és értelmetlen küzdelem nem az. De egyelőre itt megyünk tovább, legalább ez van. Éljen a tavasz.

Mutyi, ígéret, kiskapu, csak a szokásos

Lassan vége a húsvéti hosszú hétvégének és holnap újra dolgozni kell menni. Ez most nem érint annyira rosszul, mint szokott, mert viszonylag jó és izgalmas hét lesz.

Keressük a gyakornokunkat és már meghallgattunk két nagyon jó jelöltet (fiúk, hogy a 3 lány mellé elgyen erősítés). Holnap jön még egy lány, akinek egy kicsit túl szexi a fényképe az önéletrajzában (és ezt én nem nagyon szeretem), még őt megnézzük és aztán döntünk. Bár a szívem már tudja ki lesz a nyertes.

Elméletileg lesz holnap Jira tréningünk. Ez azért nagy szám, mert a JIRA nálunk az ingyenesen használható eszköz és az az elvárás, hogy abban kell a folyamatokat digitalizálni. Nos, rendben, de mi nem ismerjük a rendszert, tehát nem tudjuk, hogy mire képes, ezért azt kértük, hogy tanulhassunk róla egy kicsit. El is kezdtük a cég - kicsit hóbortosnak tűnő - Jira zsenijével a tanulást, de az első óra után abba is maradt, mert többé nem volt ideje ránk. Aztán most 3 héttel később adott egy újabb időpontot. Holnap kiderül és (lehet, hogy) mindenki derül😀 (köszi Boriska!)

Közben elkezdtük átvenni a magyar bérszámfejtés előkészítést is. Erről nem volt szó, és nincs kimondott egyetértés a vezetők között, hogy ugyan kinek kéne ezt csinálni. Míg a back office meg akar szabadulni tőle, addig a mi főnökünk ezt nagyon nem szeretné, de mivel a kérdéses vezetők egymással nem beszélnek erről, közben sutyiban folyik az átadás. Átvettük a spanyol bérszámfejtés előkészítést és belelátunk a brazil folyamatba is egy kicsit.

A hét nagy része azzal telt mégis, hogy megpróbáltam elmagyarázni az egyik csapatnak, hogy nem tudunk az USA-ba küldeni senkit, hogy ott vigyen egy projektet, mert nincs olyan vízum, amivel ezt meg lehet tenni, illetve, persze van, de nekünk egyik út sem járható, mert nincs még irodánk az USA-ban. Megjegyzem, ha lesz is nemsokára, akkor sem lesz annyira könnyű, hogy egyik napról a másikra kiugorhasson valaki pár hónapra. Így most megfontoljuk, hogy nem hivatalosan megy ki valaki. Hmm. Magyar KKV, mit mondjak még.... 

Remélem jól telt a Húsvét és pihentetek is. Izgalmas, élménydús hetet kívánok mindenkinek! 

3. hónap és a spanyol nátha

Nyugaton a helyzet változatlan. Gyűlölöm ezt a helyet és ez vissza is üt, mivel a folytonos stressz és idegeskedés miatt a híresen erős immunrendszerem feladta és már megint beteg vagyok, 8 hónap alatt harmadszor. Lázas például 1990-ben voltam utoljára (amikor harmadszor(!!!) voltam bárányhimlős ....jó sztori, nem?). Mivel soha szoktam beteg lenni, rettenetesen nehezen viselem. Ráadásul a januári betegségem után 6 hétig volt borzalmas köhögésem és most megint ott vagyunk, fojtó, fullasztó köhögés egész nap, a könnyem is folyik tőle. Mivel szinte állandóan beteg vagyok, semmit nem tudok csinálni itthon sem a házzal, sem a kerttel, sem semmivel, minden áll, minden vár. Na jó, azért némi kreditet érdemel, hogy megmetszettem a rózsabokrot és magvetésről van kb. 20 palántám, az is valami. Múlt hét kedden jöttem haza Madridból, de a bőrönd azóta itt van a nappaliban és arra vár, hogy valami jótét lélek felvigye az emeletre.

Tényleg. Madrid. Egyik nap azon ritka csoda történt, hogy bejött a főnököm beszélgetni velünk. Közben szó esett a madridi irodánkról és én viccesen megjegyeztem, hogy szívesen odamegyünk csapatépíteni a HR csapattal. Erre a főnököm rám nézett és azt mondta, azt nem, de te viszont menj. El is mentem egy újonnan felvett vezetővel és csodás 2,5 napot töltöttünk ott, minden remek volt, erre nincs panaszom. Fantasztikus volt a szálloda, nagyon szép az iroda, kaptunk városnézést (igaz éjjel), ahol 9 km-t gyalogoltunk, másnap meg egy nagyon jó kis közös vacsora volt, nagyon jó ott a csapat. Lehet, hogy innen hoztam haza egy kis spanyol náthát😀 Persze tanulom a spanyol munkajogot és bérszámfejtést - új skill - úgyhogy egyszer még okos(abb) leszek. Meg ezzel párhuzamosan a brazilt is tanulom, de oda még nem küldtek.

Elindultunk egy normális működés felé a HR csapattal. A lányoknak kitűztünk célokat, meg a HR-nek is úgy összességében, ettől mindenki sokkal motiváltabb lett (na, nem én, de ők igen és az a lényeg) és felvehetünk egy gyakornokot, akit éppen most keresünk. A toborzónk nagyon túl van terhelve, neki túl sok munkája van, nekünk a generalistával ott vannak a fejlesztések, folyamatok kidolgozása és felépítése, valamint bevezetése, néha-néha egy kis HR admin. Pont ez a furcsa, hogy én amúgy imádok építkezni és fejleszteni, de úgy nem, ha le van kötve mindkét kezem, mert egy előzetes koncepció alapján kell haladnunk, minden különösebb tekintet nélkül arra, hogy az a jó a megoldás vagy nem. Vezető, aki nem vezethet. De azért vezető jogállású vagyok, így minden sikertelenséget rám lehet majd verni. Cool. Vannak "jó" történeteim, amin mosolyognátok vagy felháborodnátok, főleg az emberi hülyeségen. A KKV, azaz bocsánat, a magyar KKV egy külön faj, számomra érthetetlen, elfogadhatatlan és követhetetlen az irányításuk és a működésük és cseppet sem bánom, hogy egész életemben multiknál dolgoztam, mert soha többé nem kívánok magyar tulajdonú cégnél dolgozni. Akkor se, ha vége lesz a világnak és nem lesz más. Csak itt még bírjam ki egy darabig. Április 11-én jár le a próbaidőm, addig még gondolkozhatok.

és tényleg......

Jesszusom gyerekek! Én munkahelyet ennyire intenzíven még nem gyűlöltem, mint ezt. Tegnap fél órát zokogtam az egyik tárgyalóban egy meeting után, mert annyira elkeserít, hogy semmit nem csinálhatok úgy, ahogy szeretnék, hanem csak azt és csak úgy, ahogy mondják. 36 éve dolgozom, 26 éve vagyok HR-es, soha nem kellett csak utasításokat követve dolgoznom, felfoghatatlan, hogy ebben a munkakörben egy bábut szeretnének foglalkoztatni. Ma reggel intenzív sírógörcs kerülgetett amíg hajat mostam és felöltöztem és 5 perc jókedvet csak a DPD futár érkezése jelentett, mert meghozta a Marks & Spencer csomagomat (ja, a nőknél a shopping therapy mindig működik😀). 

Aztán tegnap kaptam egy feladatot (amihez amúgy a HR-nek szerintem semmi köze), amihez semmi információm nincs, intenzív nyomozást igényel a megoldása, de akik tudnának válaszolni és segíteni, azok soha nem érnek rá semmire, biztos ez lesz a legfontosabb dolguk, hogy miattam órákig túrják a levelezéseiket, hogy összeszedjék nekem az infót. Szerencsére azt már megtanultam, hogy az a manager, aki adta a feladatot olyan, hogy ha másnapra nincs megoldva az általa kiadott feladat, akkor ráugrik és megcsinálja ő, tehát a legegyszerűbb nem sietni vele és akkor ő majd úgyis visszaveszi. Igazából nagyon nem érdekel.

Voltunk egy egy napos management coaching programon. Hát az katasztrofális volt. Nagyjából az elején borult a coach által eltervezett program és utána szegény csak kapkodta a fejét és próbálta megoldani a kialakult káoszt. Kiborultak bilik és csontvázak, felindulás, felháborodás, értetlenség, szenvedélyek és érzelmek a köbön, pozitív kimenet minimum szinten sem. Amiben megállapodtunk, hogy másnaptól csináljuk, az másnapra el lett felejtve. Tény, hogy előző nap megkérdeztem a többieket, hogy mi lesz ez és ha valami egyértelmű volt, az az, hogy senkit nem érdekelt a program, senki nem látott benne értéket az előző tapasztalatok alapján és senki sem volt elköteleződve aziránt, hogy ne feleslegesen vesztegessük el a napot, csupán csak röhögtek rajta. Nyilván ez a tulajdonosnak fontos, másnak nem. Amúgy érdekes volt belelátni az állandóan sugárzott "mi csodásak és profik vagyunk" kép mögé és rájönni, hogy viszonylag jól térképeztem fel a dolgokat elsőre is. Rengeteg régóta húzódó feszültség és konfliktus, mindenki a magáét fújja és nem képes vagy hajlandó befogadni a másik látásmódját. Mindenki 150%-ban túl van terhelve, stresszben és állandó hajtásban, idegességben élnek. Az egyik vezető jelezte, hogy ő év végéig adott magának határidőt, mert a stressz kihatással van a munkájára, magánéletére, egészségére, ha nem javul a helyzet, akkor elmegy. A másik teljesen kiborult azon, hogy egy témát sem fejtettünk ki teljes mélységében, amiben egyébként igaza is volt. Kész őskáosz, de lealább kiventillálták magukat. Volt egy gyakorlat, hogy képzeljük el, hogy 2027. február 24. van és mondjuk el, hogy mi változott pozitívan az elmúlt egy évben. Nagyon nagy kísértésben voltam, hogy azt mondjam, hogy én a próbaidő végén kiléptem, szóval itt sem vagyok 2027-ben. De persze nem ezt mondtam, hanem felfestettem egy félig pozitív, félig negatív képet arról, hogy egy év alatt hova jutott a HR. Nagy sikere volt.

Ráadásul még mindig rettenetesen hideg van az irodában, ami csak növeli az amúgy is egekig érő frusztrációmat. Nem akarok itt lenni. 

Egyébként tegnap a zokogós fél óra és a letaglózó management meeting után megírtam, kinyomtattam és aláírtam a felmondásomat, tehát bármikor bevethető és egy ideig csak a józan eszem és a biztonságigényem fogja megakadályozni, hogy át is adjam.

Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mi tegyek. A másik cég 2 hete nem jelentkezik, tehát az annyi volt. Ha neki is kezdek munkát keresni, akkor most már nem biztos, hogy mázlim lesz, lehet, hogy valóban évekig fog tartani és azt nem tudom finanszírozni, csak az otthonom eladásával. Onnan meg már csak lefelé vezet út. De abban biztos vagyok, hogy itt nem bírom sokáig, egyik nap elpattan bennem valami és rájuk borítom az asztalt. Csak nem ér véget az a most már 5 éves rémálom, őszintén nem gondoltam, hogy a munkával töltött éveim utolsó időszaka ilyen nyomorúságos lesz. Én csak szenvedéllyel tudok dolgozni, imádom a hivatásomat,  de a szenvedélyem 2021. április 14-én reggel 9:50-kor elveszett és azóta nem is találtam meg. Az előző cégnél a csodás emberek és az imádott HR csapatom miatt kitartottam és nem bántam meg, de az sem volt az én helyem, sokszor az is csak vergődés volt. Ez sem az, hiába a cím meg a magas fizetés. Reggel eljöttem egy pékség mellett, ahol ki volt írva, hogy eladót keresnek, majdnem bementem jelentkezni, mert azt éreztem, hogy azt is szívesebben csinálnám és jót tenne a lelkemnek. Hűűűű, de nehéz ez az egész.

 

Amikor a marketing és a valóság nem találkozik

Hűha, nagyon sok idő eltelt az utolsó bejegyzés óta. Nem is tudom, hol kezdjem, de nyilván az új munkahelyemről kell írnom, lássunk neki.

Január 12-én munkába álltam. Teljesen pozitív élmény volt (talán az első és utolsó), hogy még előző hét közepén elkészültek a hozzáféréseim és meg is küldték azokat a privát(!!!) e-mailcímemre. Sőt, a NAV-hoz történő bejelentésem is megtörtént még ugyanúgy a hét közepén. Egy szépséghibája volt, hogy a FEOR számom kb. ügyfélszolgálati munkatársat takar, ami rendkívül érdekes. Az első napom olyan volt amilyen. 3 órát foglalkoztak velem, aztán ebédelni kellett menni a másik 7 management taggal (férfiak), akik ebéd alatt észre sem vették, hogy ott vagyok, akkor sem, mikor szóltam hozzájuk. Délután már egyedül ültem az irodámban minden féle és fajta praktikus információ nélkül. Nekiláttam meetingeket szervezni a vezetőkkel és nekem kellett felinstallálnom a laptopomat (az ég áldjon engem az IT vezetői gyakorlatom kapcsán😀). A hét további részében nem nézett rám egyik főnököm sem, de az kiderült, hogy ennél cégnél alap a gondolatolvasói képesség birtoklása. Ugyanis magamtól kellett volna rájönnöm arra, hogy milyen eszközök vannak a cégnél (intranet, sharepoint és társai) és hol, valamint, hogy kitől kell hozzáférést kérni ezekhez. Nem bajlódtak a bemutatásommal sem és gálánsan kihagytak a januári hírlevélből. Az amúgy hiper-szuper modern több milliós irodában rettenetesen hideg volt, estére átfagytam úgy is, hogy minden nap egy réteggel többet vettem fel. Már az első héten minimum 3x akartam felmondani. Persze józan ész is van a világon, meg az még az első hét volt. A második hétre nagyon megbetegedtem és komoly dilemma volt, hogy dolgozzak vagy menjek orvoshoz. Az előbbi mellett döntöttem a (lét)biztonság kedvéért, de a home office-t választottam. Nem volt jó ötlet, mert ma, 4 héttel később még mindig beteg vagyok (egy kicsit) és úgy köhögök, hogy azt tanítani lehetne. Mint kiderült, ki kellett volna feküdni a betegséget. De mivel sosem vagyok beteg, ezt sem nem vettem komolyan. 

Az egy hét HO alatt csináltam tovább a meetingeket, gyűjtöttem az információkat, terveztem az új folyamatokat, csináltam amit tudtam. Azóta újabb 2 hét telt el, az információkhoz továbbra is rettenetesen nehezen jutok hozzá, bár mindenki - a főnököt leszámítva - extra kedves és nagyon örül nekem. A javaslataimat eddig nem fogadták el, mert hát ugyebár ők akarnak valamit, el is képzelték, hogy mit és merre, de ők sem tudják pontosan és ráadásul el sem árulják. Így viszonylag nehéz. Így nincs is érdemi munkám egyelőre, ami megőrjít. Emiatt ma az 5. hét végén még mindig fel szeretnék mondani, mert nyomorultul érzem itt magam. Management tag vagyok, de ez csak duma, igazából nem jelent semmit. Vezetői jogállású vagyok annak minden hátrányával, de előnye nincsen a kötetlen munkaidőn kívül. Semmiben nem dönthetek egyedül, bár a pozíció marketingje az interjúk során nem így szólt és nem is ezt hirdetik folyamatosan. A főnökeim rám se néztek azóta és egy ember nem kérdezte meg, hogy hogy érzem magam, szükségem van-e valamire. A HR-esre ki figyel oda? Klasszikus kérdés. Nagy csalódás ez a hely, versenyzik "a legrosszabb munkahelyem" címért. Igaz, az előzőről is ezt mondtam, de azt megszoktam úgy 2 év alatt😂😁😀

Na de, ha egy üzlet elindul......újra megkeresett egy fejvadász. UK cég (4 ország, városilag London, Budapest, Dubai, Lichtenstein....és még lesz több), Head of HR, évi 4x kell utazni (yeah), jó (jobb) fizetés, kiemelkedően magas juttatások és bónusz (és sajnálkoztak, hogy nincs cégautó, de hát ki emlékszik már arra amúgy is), heti 2 HO, a HR működést és a csapatot nemzetközileg nekem kellene felépíteni. Holnap reggel 8:00-kor interjú. Meglátjuk. A LinkedIn-en is izgalmasabbnál izgalmasabb állások jelentek meg, szóval önéletrajz küldözgetés lesz a hétvégi program.

Stay tuned, érdekes fordulatok jöhetnek😀