4. kör?

A bejutottam a 3. körbe! A cég, ahol a tesztet írtam, meghívott egy interjúra a CEO-val és a COO-val (annyi C ember egyszerre😁), ami szerintem viszonylag jól sikerült. Én legalábbis sokkal jobbank éreztem ezt az interjút, mint az elsőt. Voltak szakmai kérdések, megfogta őket pár extrább dolog, amit már csináltam, mint például a kompetencia alapú bérrendszer és a HR rendszer bevezetés. Volt kémiánk is, legalábbi szerintem, ami nagyon fontos, hiszen a gyári munkámnál az első öt percben eldőlt a dolog az ügyvezetővel (love at first sight😁) és itt is hasonlót éreztem. El is mondták, hogy a 4. kör a jövő héten lesz és utána már döntenek. A 4. körben a management tagjaival kell találkoznom.

Persze érdekes volt, hogy a CEO és COO által elmondott információk nincsenek nagyon szinkronban a fejvadász által elmondottakkal. A fejvadász kicsit szebbre festette a képet. Nem azt mondom, hogy nagy az eltérés, de például az, hogy minden nap be kell menni nem egészen hibrid munkavégzés, minthogy a "van valami bónusz" sem biztos, hogy "2 havi bónusz". Persze nem KELL minden nap bejárni, de az nyomatékosan elhangzott, hogy a management tagok és a HR-esek minden nap bent vannak. Napi 4 óra utazás, nos, ha valami negatívat el tudok mondani, akkor ez az. Ráadásul autóval hosszabb, mint vonattal, ami már vicces, de persze viszonylag logikus is. Voltak persze vonzó információk is, mint az Észak-Amerikai terjeszkedés és az elvégzendő feladatok, ami nagyjából a HR újra felépítését jelenti, amit mindig imádtam.

De hát nem én lennék, ha bíznék ebben a lehetőségben, az zakatol a fejemben, hogy túl hamar sikerülne, ilyen szerencsém nem lehet. De általában inkább a rosszat várom, akkor kevésbé sérülök, ha mégsem sikerül.

A héten beszéltem a legkedvesebb kolléganőmmel több, mint egy órát, most először a távozásom óta. Sajnos van élet nélkülem is a cégnél, bár ez tulajdonképpen jó, mert azt jelenti, hogy olyan rendszert építettem ki és hagytam ott, ami támogatja a működést nélkülem is, nem szólva a kolléganőmről, aki igazán okos és ügyes, teljes nyugalommal bíztam rá az egészet, nem véletlenül neveltem az utódomnak. Meg kell állapítanom, hogy mindig nekem vannak a legcsodálatosabb HR-es kollégáim. Mesi, Anita és Emese, Sanyi, Edina, Boriska, és a mostani csapat, azaz Niki, Vivi, és persze Eli és Dorci. Ebben igazán szerencsés vagyok. Rájuk meg nagyon büszke is.

A fönökömmel is volt levélváltásunk, nagyon kedves volt, szegény abban az illúzióban él, hogy gyorsan el fogok helyezkedni. Nem törtem le ezt a reménykedését, csak mosolyogtam magamban. Látszik, hogy ő még nem keresett munkát gazdasági válság idején és 54 évesen. Remélem nem is lesz ilyen helyzetben soha.

Új álláslehetőségek azóta nem voltak, ami esetleg van, az nagyon vidéken van, úgy értem, hogy 3-4 óra autóval, az nem vállalható 10-12 óra munka mellett. Ez van. 

Drága volt iskolatársam küldött nekem egy idegenvezetői álláshirdetést, ami iszonyú jó és egy próbát megér, de legutóljára 1997-ben vittem csoportot, nem hiszem, hogy én vagyok az ideális jelölt. Meg más nyelveken is kéne beszélni az angolon kívül, ami nekem még nem megy. Talán a spanyolt fel lehet hozni, de nem a Duolingóval, hanem élő tanárral, arra viszont most nincs pénzem. 

A pénzügyi tervemet egyébként az első hónapban jól teljesítettem, kevesebbet költöttem, mint terveztem, így tarható lesz talán a terv hosszú távon is, ha nagyobb váratlan kiadások nem jönnek. Talán még 9 hónapra elég a tartalékom, szóval ennyi idő alatt muszáj lesz állást találni. SZÉP NAGY feladat.

Holnap december és sok tennivalóm van itthon, legalább unatkozni nem fogok.

Legyen szép napotok!