Hogy szoktassam magam az ismételt álláskeresés gondolatához, elkezdtem nézegetni az álláshirdetéseket a LinkedIn-en. Azt kell mondjam, hogy sok nagyon jó pozíció van. Van olyan lehetőség, hogy az ember megkérdezze az AI-t, hogy "szerinte" alkalmas-e az adott pozícióra és ha esetleg nem, akkor mi hiányzik a profilból ahhoz. Úgyhogy minden egyes pozíciónál megkérdeztem, hogy alkalmasnak lát-e és még a VP pozíciónál is azt mondta, hogy szerinte az pont nekem való és jelentkezzek bátran. Az AI-tól kapott bíztatáson felbuzdúlva arra is megkértem, hogy írjuk át a CV-met meg a LinkedIn profilomat, és amíg dolgoztunk, addig annyi dícséretet, meg bíztatást, meg megerősítést kaptam, hogy el is hiszem, hogy fogok állást találni, ha rászánom magam, ráadásul nagyon jó változtatásokat javasolt. Ettől persze még nem indultam neki a keresésnek, de határozottan érzem, hogy azzal tennék jót magamnak, ha megtenném. Furcsa módon lojális lettem ehhez a céghez és segíteni akarok, de ez csak addig működik, amíg az életemet ez nem érinti hátrányosan. Ráadásul tudom, hogy tudnék is segíteni, de itt jön be az, hogy itt a HR nem üzleti partner, vagyis semmi ráhatásom nincs a dolgok alakulására. Ennek a cégnek egy dologra van szüksége: ki kell lépni a dobozból és a komfortzónából, meg kell látni azokat a lehetőségeket, amik előre vihetnek, na meg el kell engedni azt a mi nem működik, de ez nekik egyszerűen nem megy.
Emiatt úgy döntöttem, hogy a születésnapi utazásom alatt 2 dolgot fogok mélyen és részleteiben átgondolni. Az egyik az, hogy én (és a HR csapatom) hogyan tudunk úgy változtatni és hatást gyakorolni, hogy mégsincs befolyásunk, milyen eszközökkel jussunk túl a falakon és hogyan tudjuk a megfelelő gondolkozás irányába terelni a vezetőket. A másik a saját helyzetem tisztázása, vagyis hogy akarok-e itt maradni a látszólagos biztonságban és kihozni ebből a helyzetből és magamból is a legtöbbet vagy rugaszkodjak el bátran, higgyek magamban és lépjek teljesen új útra, ami persze bizonytalan és kockázatokkal teli. Mivel egyszer a Microsoft európai elnöke egy állásinterjú során azt mondta nekem, hogy bennem az a legjobb, hogy nő létemre merek kockázatot vállalni (és szerinte Magyarországon a női vezetők között kevés az ilyen típus) és tudom, hogy az életem során ezt többször bátran meg is tettem, mindkét útban látok lehetőséget.
Őszre kismillió tennivaló van a ház körül, most nyernek értelmet számomra olyan szavak, mint lemosó permetezés meg lombtrágya, meg stressz kontrol (a fűnek, nem nekem, bár lehet, hogy nekem is jól jönne😁). Egyébként mindösszesen 1 paradicsom palántát tartottam meg, azon viszont isteni finom a paradicsom. Egészen tegnapig a poloskák sem találták meg (ők tették tönkre tavaly az összes növényt a kertben, mint kiderült), de tegnap rátelepedett az első jövevény. Na, kiképezve zöldségtermesztésből már ment is rá a rovarháló, úgyhogy a többiek már nem férnek majd hozzá. Van még egy életben maradt bazsalikomom, isteni az illata, minden más tönkrement a nagy hőségben (itt nálam (még) nincs árnyék és déli fekvésű a kert). Elromlott az öntőzőrendszer, de egy kis Youtube segítséggel egyedül megjavítottam😀
De persze nem csak a kerttel kell foglalkozni, összeszerelésre vár pár bútor és a padlásszigetelés/feljárócsere még mindig napirenden van, csak ahhoz ez a fizetés nem elég.
Lesz gimnáziumi osztálytalálkozónk (nem mondom meg hány éves, mert belepirultok), de sajnos én pont nem leszek Magyarországon. Tegnap volt a családi nap a cégnél, kíváncsi vagyok, hogy akik visszajeleztek, azok végül elmentek-e és egyáltalán hogyan sikerült, én természetesen nem mentem el, bár a finanszírozásban azért ugye benne voltam.....
Legközelebb a születésnapi utazásom után jelentkezem és akkor lehet, hogy lesz mindenféle breaking news, ki tudja.
