Délibáb

Egy hétig abban a boldog tudatban éltem, hogy talán van kiút a jelenlegi helyzetemből. Azt már írtam, hogy megkerestek egy megtisztelő feladattal Angliából, volt is levélváltás meg interjú időpont, aztán bizony hagyományos ghosting áldozata lettem, a hölgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A fejvadászoknál ez egyre gyakoribb mostanában, állítólag szegényeknek nincs idejük mindenkinek visszajelezni. Ezt most nem kommentelem... Na, de ha elmarad egy interjú, mert a kezdeményező fél részéről már nem áll az alku, akkor azért illene szólni, hogy ne üljön szegény interjúalany kiöltözve, kisminkelve a képernyő előtt mindenre készen, feleslegesen. Persze rákérdeztem arra, hogy mi történt, de választ nem kaptam. Ennyi volt a nagy kaland.

Ezzel egy időben megkerestek egy nagyobb HR szolgáltató cégtől, hogy HR igazgatót szeretnének felvenni és az én hátterem (ez a részlet később fontos lesz) nagyon megfelel a pozíció követelményeinek. 3 év után egy ilyen lehetőség persze megdobogtatta a szívemet. Végre a helyemre kerülhetek, végre valaki meglátta, hogy többre is képes vagyok annál a papírtologatásnál, amit most csinálok. Boldog és büszke voltam egyszerre. Eljött az interjú napja, szerintem jól is sikerült, bár rettenetesen furcsa volt, hogy egyetlen kérdést sem tehettem fel, pedig néhány információ nagyon jól jött volna. Aztán 2 nap múlva elutasítottak, mondván, hogy volt olyan a jelöltek között, aki jobb iparági tapasztalattal rendelkezik és velük folytatja az ismerkedést a vezérigazgatónő (aki egyébként fénykép alapján igencsak ellenszenves volt). Egy HR szolgáltató céghez kerestek, ahová én a 26 éves HR gyakorlatommal mentem volna, amiből az utolsó 3 év mondjuk HR szolgáltató..... persze, biztosan sokan tolonganak hasonló cipőben. Szóval ez volt a kamu rész, teljesen ellentmondásban volt azzal, amit korábban "eladtak" nekem. A másik bibi, ami miatt viszont nem lehet elutasítani, az az életkorom volt. Mert bár a LinkedInről nem lehet kiszámolni, az önéletrajomból sem (na jó, ki lehet, de oda kell figyelni a részletekre), viszont be kellett regisztrálnom a céghez és a második kötelező kérdés a születési idő volt. Amióta megtapasztaltam, hogy a korom mekkora akadály, ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy nem írom be az igazat. De aztán mindig az jut eszembe, hogy ez kideríthető, nehogy gond legyen később, így aztán igazat mondok és bízom abban, hogy nem ez a döntő faktor. Nos, hölgyeim és uraim, ez egy kapitális hiba. Ennyit az előrelépésről és a régi életem visszaszerzéséről.

Szóval maradok itt és napi több millió agysejtem pusztul el a szerződésmódosításokkal meg a szabadságjóváhagyással, meg hogy gofrit süssünk-e a nemzetközi gofri napon vagy sört igyunk-e a nemzetköri sör napon. Kihívó, embert próbáló, igazi challenge minden nap. I love my job😀

Szerencsére nem vettem a lelkemre egyiket sem (annyira). Csak vonakodok elfogadni azt, hogy bár már a B oldalon vagyok, azért még lehetne hasznomat venni és mégsem kell sehol sem a tudásom, sem a tapasztalatom. Mondogatom magamnak, hogy jó dolgom van, kapok fizetést (jóval kevesebbet, mint régen), nem kell minden nap bemenni az irodába, kedvesek a kollégák és az új főnököm szerint nem szabad engem elveszíteniük. Ez is valami. Bár boldoggá nem tesz.

Most éppen fánkot sütök, tegnap magokat vetettem palántázáshoz (koktélparadicsom, pritamin paprika, kaliforniai paprika, görögdinnye, bazsalikom, karalábé, a bőség zavara), az élet megy tovább.

Minden jót kívánok mindenkinek. 

Örülj, hogy nem kapsz (lakhatási támogatást)

A választásra készülve jönnek a jobbnál jobb ötletek, csomagok, kedvezmények, de néhány esetben a megvalósítást nem egészen gondolták át a "szakértők". Vannak olyan esetek, amikor egyenesen keresztbe tesznek egyes cégeknek, például jelen esetben a lakhatási támogatással például nekünk (és sok más cégnek). 

Mit érzékel a dolgozó? Hű de jó, kaphatok lakhatási támogatást, na, menjünk a HR-re és kérjük. Hmmm.

A legtöbb cég, multik, KKV-k és egyéb társulások általában előre (értsd: még a tárgyévet megelőző évben) terveznek költségvetést és sok helyen a béremelések január 1-től valósulnak meg. Ha megvalósultak, akkor nem biztos, hogy további keret áll rendelkezésre bármi másra. Bedobni egy új juttatást januártól isteni ötlet, de sok HR-es és cégvezető beleőszül, ha ezt biztosítani akarja. Tehát a dolgozó kérhet lakhatási támogatást, de 2026. januárig az esetek többségében nem fog kapni, hiszen az csak "új" pénzből, vagyis a következő költségvetésből valósítható meg, az idei meg ugyen már nem áll rendelkezésre, hiszen elköltöttük a béremelésre. Tehát kapunk egy csomó, elégedetlen, csalódott embert, aki úton-útfélen azt olvassa, hogy ezt a cégek adják és csak kérni kell, mert ezzel mindenki jól jár. Hozzá se kell tennem, hogy azok az emberek, akik egyáltalán nem kaptak béremelést ÉS ezt sem vehetik igénybe milyen jókedvűek és motiváltak lesznek. Ilyenkor ránk HR-esekre vár az az igen kreatív, ám annál ördögibb feladat, hogy kitaláljuk, hogy ezt hogyan tudjuk pozitívan és motiválóan eladni a munkavállalóknak. I love my job💗😬

Nyilván vannak cégek, ahol egy kis extra költséget engedélyeztetni nem jelent problémát, őket most kicsit irigyeljük , de ennél többet egyelőre nem tehetünk.

Az új felettesemmel a munka meglepően jól és strukturáltan indult, hasonlóan gondolkozunk és egy irányba tolnánk a szekeret, szóval ígéretes a jelenlegi helyzet. Elindultunk az új HR rendszerrel lassan 2 hete, eddig jól fogadták a dolgozók és jól is működik. Ennek kapcsán rengeteg munkánk van, ami jó. Régen volt olyan, hogy úgy dolgozok végi egy napot, hogy nem kell azon gondolkoznom, hogy mit csináljak, mert egyik feladat jön a másik után.

Ráadásul kaptam egy végtelenül meglepő és megtisztelő megkeresést Angliából. Jövő héten már többet tudok, akkor beszélek ugyanis az illetékessel. Ez annyira motiválóan hatott rám és úgy helyre tette az önbizalmamat, hogy tegnap neki is ültem megtervezni és elkészíteni a hivatalos HR blogomat, hátha abból is bepotyognak majd megbízások és végre nekem való értelmes és tartalmas feladataim is lesznek és esetleg újra visszakapom a régi életemet. Ideje lenne.

Közben tavasz lett, bár csak naptárilag, így lassan foglalkoznom kell a kerttel is, amihez nagy adag motiváció kell majd, mert idén végre rendbe kell azt is tenni, mint minden mást az életemben. Bízzunk benne, hogy az életem 4 legrosszabb éve hamarosan véget ér. Hello március! Hello tavasz!