Két fontos dolgot is tanultam az elmúlt héten. Az egyik, hogy nem minden extrovertált ember szeret előadni és szerepelni. Történt ugyanis, hogy a cégünk immár második évben egy országos informatikai verseny egyik kategóriájának szakmai támogatója. A verseny végén van egy díjátadó, ahol 3 díjat át kell adni a kategóriánk nyerteseinek. Ehhez ki kell menni egy többszáz fős egyetemi előadóterem "katedrájára", mondani kell 3-4 mondatot és kezet kell fogni a díjazottakkal. Ezt tavaly én csináltam, mert senki nem akart részt venni a vezetőségből. Idén is lezajlott ez a beszélgetés, hogy ki menjen és mindenki mereven elzárkózott a lehetőségtől, így azt gondoltam, hogy megint rám marad, bele is nyugodtam a helyzetbe. Aki ismer, tudja, hogy viszonylag zárkózott, visszafogott emberke vagyok, erősen introvertált. Ez és persze a szereplés meglepő módon mégsem okozott soha komolyabb problémát, sem tanárként, sem idegenvezetőként, sem stratégiai HR-esként, mert azt gondolom, hogy ha valamit meg kell csinálni, akkor meg kell csinálni (ezt talán kötelességérzetnek hívják és felül írja az introvertáltságot?). De nálunk a vezetőségben vagány, hangos, belevaló népek dolgoznak, akik úgy bele tudnak másokba gyalogolni, hogy csak na, mégis rettegnek egy 5 perces szerepléstől. Végül egy embert kiválasztottak, én megmenekültem😎, de nem is szívesen utaztam volna 4 órát 5 percért.
A másik dolog kicsit meglepőbb volt. Aki jól ismer, az azt is tudja, hogy őszinte vagyok, nem kamuzok, nem szépítek, ha hibázok, beismerem és vállalom a felelősséget. Most viszont ezért kaptam enyhe letolást, mert ilyen vagyok. Transzparensen felvállaltam, hogy egy feladatot nem csináltam meg és ezt rótták fel hibának, nem azt, hogy a feladat nem készült el. Hát milyen ember már az, aki beismeri az ilyesmit? Ez a munkahely folytonos tanulás😀 Azért persze nem változok meg, csak kevésbé leszek transzparens😊 és megtanulok ködösíteni.
Januárban szerintem amúgy több millió agysejtem pusztult el. Nem tudom mennyi van, de remélem még maradt😕 A januári hónap nem szólt másról, mint:
- béremelés miatti szerződésmódosítások készítéséről
- a 2023-as évben fel nem használt életkor alapján járó pótszabadság 2024-re történő áthozatalának dokumentálásáról (megállapodások készítése).
Mivel az emberek 90%-a nem jár be az irodába, ezeket mind ki kell nyomtatni, a munkáltatókkal (4 cég) alá kell íratni, be kell szkennelni, el kell e-mailen küldeni egyesével, ha visszaküldik a dolgozók is aláírva akkor le kell menteni. Szenior HR vezetői feladat, bizony. Most örülök először, hogy nem 300 fős a cég😜 A kolléganőmnek jutott az év eleji nyilatozatok menedzselése (adókedvezmény, pótszabadság, stb.) és a személyre szóló km elszámoló sablonok elkészítése, ráadásul ő részmunkaidős, úgyhogy nem tudom agyon terhelni, meg persze egyáltalán nem is szeretném. Úgyhogy a január nekem is az adminisztráció hónapja volt és bár még nem téptem ki az összes hajam, már jó úton járok😁
De meg is dícsértek a minap, azt mondták jobban vezetem a recruitment csapatot, mint az elődöm és hosszú távon számítanak rám. Hát nem szuper? Néha jó hír is van. Ma egyébként egy nagyon jó beszélgetésem volt az új toborzónkkal. Remélem ő segít kicsit modernizálni és frissíteni a folyamatainkat és a megközelítésünket, remek lány, nagyon ügyesen dolgozik.
Egyébként a már többször említett korábbi toborzási vezető visszatér a babázásból februárban, de mint azt a fenti dícséretből és más részletekből sejteni lehetett, nem kapja vissza a régi munkakörét, hanem ajánlottak neki mást, amit GYED mellett, vállalkozóként fog végezni. A munkája, már ha el is végzi, nagyon hasznos lesz a cégnek, hiszen új lehetőségek kiaknázásáról, új ügyfelek bevonzásáról, illetve az Akadémiánk hallgatóinak és a kiszervezett kollégáinknak a támogatásáról (coaching) szól. Így nyugodt lehetek én is, mert nincs veszélyben a helyem, az ügyvezetők is, mert a hölgy nem mérgezi tovább a légkört, meg a toborzók is, mert így állandosul a csapat és fejleszthetünk kedvünkre. Ez összességében tehát nagyon jól alakult.
Szép estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése