Olajsejk kerestetik szponzornak

Újabb megkeresések érkeztek, ezúttal Dubai-ból. Sajnos ezek a pozíciók is jóval alacsonyabbak voltak, mint amilyen szintű munkát én szeretnék. Ez önmagában nem lenne baj, de ehhez olyan kevés fizetés társul, hogy legfeljebb csak egy szoba bérlésére elég, lakásra már nem és ezekhez a pozíciókhoz rendszerint nincs lakbértámogatás. Annak idején (2007-2009) az én 1 szobás lakásom lakbére havi 600,000 Ft volt, ennek a cég fizette csaknem a 90%-át, úgy azért rendben volt. Ha 2 fő megy ki és mindkettő dolgozik, akkor már sokkal jobb a helyzet, de én akkor is egyedül mentem és most is úgy lenne, úgyhogy még várok az igazán jó lehetőségre. Persze nem pont ez a cél, hogy visszamenjek oda, de ha ott lesz jó lehetőség, akkor azt sem zárom ki.

Annál is inkább, mert közben "drága" családom kész helyzet elé állított, a megkérdezésem nélkül eldöntötték, hogy én fogom fizetni az intézményi térítési díjat minden hónapban most, hogy apukám beköltözött az idősek otthonába. Kezdetben arról volt szó, hogy a nem kevés nyugdíjából megy egy rész, amit én kiegészítek, mert közben az ő lakásának a rezsijét is fizetni kell, amíg el nem tudjuk adni. De mivel apám a nővéremet havi 100,000 forinttal támogatja (IGEN, jól látod, úgy 20 éve ez megy, minek dolgozzanak ő meg a pasija, ha van más mód is a pénzcsinálásra), nem lesz pénze a térítési díjra, így annak teljes összegét nekem kell fizetni. Ez annyira kedves....és belátó.... Még jó, hogy most emelkedett a fizetésem meg hogy egyáltalán van munkám. Az előző fizetésemből, ha megszakadtam volna se tudtam volna kifizetni havi 160,000 Ft-ot, most sem fog jól esni, igazából hiába kaptam emelést. Sajnos azt is sejtem, hogy a lakás rezsije is nálam fog landolni (most úgy van, hogy apám fogja fizetni, de a számlája feletti rendelkezési jogot és a bankkártyáját átadta a nővéremnek, ez semmi jót nem jelent sajnos, annak a pénznek lőttek). Úgyhogy nemhogy jól jött a béremelés, de kell majd másodállás is. Most még mosolygok ezen, kicsit fanyar mosollyal ugyan, de ez majd elmúlik.....

A héten szabadságon voltam és csodás csodája, csak 2-3 órát dolgoztam, meg ma fogok egy kicsit. Annyira nem hiányoztak, mint én nekik😀 Viszont itthon sok mindent megcsináltam, lehet, hogy ez lesz a másodállásom, egy női ezermester😂 Eddig egyetlen ilyen vállalkozás van Magyarországon, szóval még nyitva a piac😉

Élvezzétek az utolsó nyári hétvégét! Legyen szép napotok!

Minden mozgásban

A munkaerőpiaci helyzet jelenlegi állapotát nagyon jól mutatja, hogy ezen a héten 3 álláslehetőséget is felkínáltak nekem és egyik sem volt nekem való, vagyis nem volt a jelenlegi tudás- és tapasztalati szintemnek megfelelő.  

Az első egy HR vezetői pozíció volt egy IT cégnél, de one-(wo)man-show vagyis egyedül kellene vinni a teljes HR tevékenységet. Nem is lenne ezzel baj, mert nagyon szeretem egyedül is csinálni, de most valljuk be, hogy itt már el vagyok kényeztetve azzal, hogy 4 ember van a csapatomban, visszafelé meg ne menjünk, ha nem muszáj.

A második egy HR Business Partner pozíció volt, ez szintén visszalépés lenne, meg jelenleg én vagyok a HR vezetője, úgy meg lenne felettem egy HR vezető és ez megint le- és bekorlátozná a feladatkört és a lehetőségeket.

A harmadik egy Senior Recruiter pozíció volt. Hát ez egészen biztosan nem én vagyok. Elnézem a toborzó csapatot, ahogy napról napra ugyanazt csinálja, én biztos, hogy 1 hónap után már sikítanék, hogy valamit más akarok csinálni. Én csak a múlt héten foglalkoztam employer branding témákkal, teljesítményértékeléssel, felmondással, átszervezéssel, toborzással, tanácsadással, szabadság nyilvántartással, munkajogi kérdésekkel, munkavédelemmel, tréninggel, céges programokkal és juttatásokkal, és pont ez az, amit szeretek, mindennel is foglalkozni😀

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy sok a nyitott pozíció és kevés a jó jelentkező, így már bárkit megkeresnek bármivel. Kicsit kétségbeesettnek tűnnek.

A múlt hét amúgy viszonylag sikeres volt, beérkezett megbízás 2 új pozícióra, az egyiket elutasítottuk, mert nem vág a szakterületünkbe, de a másikkal elkezdtünk foglalkozni. Jelenleg 7 nyitott megbízásunk van, vagyis a toborzóink 7 pozíción dolgoznak. Ez jónak számít, mivel mind nehéz keresés és mi nem nagyüzemben szeretnénk ezt csinálni.

Most egy hétig szabadságon leszek és megpróbálom az itthon felgyűlt feladatokat megcsinálni a ház körül (50+ feladat van a listán). Apróbb szerelések és javítások, de van benne nagytakarítás (igen, a szekrények belsejét meg a tetejét is) meg nagymosás (ülőgarnitúra és fotel kárpitok, takarók), szóval unatkozni nem lehet. Csodás könyveket rendeltem Angliából, így köztük is tudok tobzódni, nehéz is választani.

A paradicsom végre érik, nagyon finom, édes, lédús, finomabb, mint korábban, a tegnap esti görög salátában maga volt a tökély. A paprika is kezd érni, de neki még kell idő. Viszont a dinnye termesztő szezon sajnos önhibámon kívül idő előtt lezárult. Viszonylag későn, júniusban ültettem el a palántát, 3 dinnyécske lett rajta, de kettőt lepofozott a szomszéd macskája. Az egy szem megmaradt dinnyét őriztem, mint a szemem fényét, végül csupán 1,055 kg lett, viszont tökéletesen mézédes és ropogós. Sajnos azonban valami állat beleköltözött és elkezdett tönkremenni, így tegnap le kellett "szüretelnem" és megmentenem, amit lehet. 1 kg dinnye a pocakba. Nagyon finom volt. Ettől csak több kedvem lett ahhoz, hogy jövőre nagyüzemben termesszek😀

Édesapám kedden végül bekerül egy idősek otthonába. Sajnos, ahogy írtam, 89 éves és most már állandó felügyeletre szorul, így nem volt más választás, hiszen egy ápoló óradíja 3500-6000 Ft lenne. Ő is belátta, hogy ott jó lesz neki, meglepetésemre kétágyas szobát kért, így nem is lesz egyedül. Persze mindezt a nővéremtől tudom, hiszen jó apám 2011 óta csak akkor kommunikál velem, ha bántani, gyalázni és szidni akar. Most viszont ezzel sok feladatom lesz, hiszen ott marad a lakása, amit el kéne adni. Csakhogy ez egy rettenetesen koszos és elhanyagolt, 40 éves, felújítatlan panel lakás és szerintem ezzel mindent elmondtam. Apám éveken át elutasította a segítségemet, ajánlottam neki nyílászáró cserét, redőnyt, légkondicionálót, takarítónőt, de semmi nem kellett neki. Az utóbbi időszakban már semmit nem tudott csinálni, a nővérem meg nem azért ment, ha egyáltalán ment, hogy takarítson, neki egészen más indokai voltak. Szóval először selejtezni kell (meg elhozom az ott maradt cuccaimat), aztán takarítani (brrrr, ezt az ellenségemnek sem kívánom), aztán elhívom az ingatlanos ismerősömet, hogy mondja meg mi az a minimum, amit meg kell csinálni, hogy jó áron eladható legyen, majd mindezt megcsináltatni és akkor mehet eladásra. Jelenleg a piaci ár felét sem kapnánk meg érte sajnos, így muszáj belefektetni egy kicsit. Szerintem alapból minimum ez kellene: nyílászáró csere, festés, valamit kell csinálni a mellékhelyiségekkel, mert azok állapota a "Te jó Isten, de borzalmas" kategória és a kényelmi cuccok, mint redőny és légkondi. Ugye energia tanúsítvány, is kell majd, azt is fel kell boostolni..... Ehhez meg kell egy pénznyomda a pincében😀 

Szóval unatkozásra nincs remény a következő hónapokban, úgyhogy ma még ajándékozok magamnak egy nap gondtalan pihenést😎 Tegyétek ezt ti is! Szép napot!

Most mentem volna végre valahára vissza Rodoszra, de annyira drága, hogy nem fért bele az idei költségvetésbe, úgyhogy képekkel vigasztalódom, például ezzel:

Napsütés

Hű, de régen jutottam el az írásig. Mondjuk nem történt semmi érdekes, mégis sok minden történt. Időközben elérkezett az 1. évfordulóm a cégnél. Furcsa, mert nem tűnik ilyen soknak, de mégis, július 21-én 1 éve volt már, hogy itt vagyok. Látva milyen kilátástalan a helyzet az állás fronton, lassan elfogadom azt, hogy már sosem lesz igazán jó munkám, de legalább van és havi bevételem is van. Továbbra is a képességeim kb. felét sem használják ki, mondják, hogy legyek önálló, de mindenhol van egy fal, tehát látszólagos döntési jogköröm van, de tényleges sajnos nincs. Amúgy persze nem rossz, hiszen magát a munkát és a területet szeretem, néha azon kapom magam, hogy még élvezem is amit csinálok, de az állandó flow elmarad, az előző állásomtól pedig olyan messze van mind scope-ban, mind felhatalmazásban, mind fejlődési lehetőségekben, mint Makó Jeruzsálemtől. Hogy szeretek-e itt lenni? Erre nem tudok válaszolni. Olyan semmilyen érzés. Viszont most, hogy új (kibővített) munkaköröm van, a fizetésem elkezdett közelíteni az előzőhöz és bár még még messze van a korábbi szint, már végre (persze okosan) visszatérhettem a korábbi életmódomhoz. De a 2 év jó lecke volt, hogy nem utazhattam, nem vehettem semmit és mindent meg kellett oldanom abból, amit megkerestem és abból még félre is kellett tenni. De nagyon jól átvészeltem a 2 évet, a tartalékaim nagy része még megvan.

Egyébként már az első hónapban nagyon sok dícséretet kaptam a toborzási oldalon mutatott teljesítményemért és a csapat sikereiért. Júliusban 3 pozíciót töltöttünk be, a keresés is viszonylag rövid ideig tartott, ilyen még állítólag soha nem volt (sem az, hogy 3 pozíciót töltöttünk be 1 hónapon belül, sem olyan, hogy egy pozíciót 26 nap alatt). Persze szerintem ez nem az én érdemem, hanem a remek csapaté, de az is igaz, hogy azzal, hogy az előző vezető "kapuőr" szerepét én megszüntettem, nem kell rajtam keresztül mennie minden információnak minden irányban, hanem a toborzók kommunikálhatnak direktben a vezetőkkel, így gyorsabb minden folyamat és nagyon jól működik. Mindenről tudok, sikeresen viszem most már az egész HR-t, a toborzási kérdésekre is azonnal tudok válaszolni (melyik projekt hogy áll, melyik jelölttel mi van) és nem akadályozom a munkát azzal, hogy nálam elakad minden, mert nincs időm továbbítani. Direktben a vezetőktől és a kedves főnökömtől is jönnek a dicséretek és a pozitív visszajelzések, amit persze rögtön megosztok a csapattal is, amitől ők még boldogabbak. Korábban nem hiszem, hogy kaptak bármilyen pozitív visszajelzést. A régi vezető ezt meg is "hálálta", mert amikor megszült és gratuláltam, mindenkinek megköszönte, csak nekem nem. De hát tudtam, hogy nem vagyok a szíve csücske, ráadásul, ha velem jól működik ez az egész, nem igazán lesz hova visszajönnie....de ez még a jövő zenéje.

Közben bennem is változások történtek. Az elmúlt 2 év egymást követő rosszabbnál rosszabb történései nagyban rányomták a bélyegüket a lelki és pszichés állapotomra vagyis a mostanában nagyon divatos mentális egészségemre. Depresszió, szorongás, indokolatlan félelmek, rengeteg sírás, pesszimista látásmód, siralom. Az utóbbi pár hétben azt veszem észre, hogy jövök ki a gödörből, szépen, lassan, fokozatosan ugyan egyelőre, de elkezdtem újra élni az eddigi szimpla létezés helyett. Most már értem, miért lépett le a 2 legjobb (?) barátnőm mellőlem, biztos nehéz volt engem elviselni, bár persze ez rögtön fel is veti a kérdést, hogy jó barátnők voltak-e, ha így cserben hagytak, amikor már nehéz volt velem..... Persze az, hogy így gyakorlatilag egyedül maradtam, nem segít sokat, egy barátnőm van még Pesten, azon kívül mindenki elhagyta már az országot és a telefon a fő kapcsolati csatorna, ami azért azért nem ugyanaz, mint egy jó séta és csevegés, egy jó mozi vagy színház, vagy egy jó beszélgetés egy kellemes vacsora vagy ital mellett. Hát igen, introvertáltként sosem voltam jó barátkozásban, most itt az eredménye😞 

De hát összességében azt kell nézni, hogy már sokkal jobban vagyok, és ezt majdnem teljesen önerőből értem el, ez pedig nagyon jó, kezdek emlékeztetni saját magamra😀

Ennek része, hogy tegnap készültem el a terasszal, az utolsó simítás a napernyő kihelyezése volt. Eddig nem érdekelt, hogy néz ki, most viszont rettenetesen élvezem, hogy van egy ilyen csodás otthonom, egy gyönyörű teraszom és a fűnyírás is élvezetesebb lett, mert utána jó rá nézni a gyepre. De például én, a megszokás embere, tegnap új vacsorával kísérleteztem, ami remekül sikerült. Szóval látok valami fényt az alagút végén és már biztos, hogy az nem a vonat😀

Voltam egy hetet Londonban, imádtam minden percet. Most majd újra leszek szabin, azon a héten Ausztriába szeretnék menni, meglátjuk összejön-e. Rodoszra készültem visszamenni, de jelenleg még megfizethetetlen, ehhez még nagyobb fizetés kell. Aztán szeptemberben, 4 év után, újra New York. Aki ismer, tudja, hogy ez most akkora boldogságot jelent, mint ha 4 év után végre hazamennék. A legszebb születésnapom lesz💖

Remélem jól vagytok, élvezzétek a jó időt és utazzatok helyettem is, sokat!