Muszáj azzal kezdenem, hogy megkeresett egy tanácsadócég. Már kétszer pályáztam náluk. Az egyik esetben a tanácsadó az első interjú után felszívódott, mint a köd, a második esetben vagy fél évig állt az egész, majd kaptam egy elutasítást, Kicsit úgy éreztem, hogy talonban tartanak mindaddig, amíg kiderül, hogy jó-e az, akit ténylegesen felvettek. Na de.... Most egy HR Igazgatói pozícióról van szó, nagy fizetés, sok juttatás. Az eddigi egyetlen szépséghibája az, hogy Törökbálinton van. Ha még Pesten laknék, a szemem se rebbenne, de így, hogy Vácon lakom, ez 100 km-es út. Még sehol sem tartunk, csak egy rövid ismertetést kaptam, úgyhogy majd meglátjuk, hogy hogyan alakul. De őszintén szólva, és ezt szerintem néhányan már sejtik, nem szívesen váltanék most. Ennek 2 fő oka van. Az egyik az, hogy így 9 hónap után, főleg úgy, hogy kezd érdekes lenni a munka, kezdem megkedvelni ezt a helyet. Szerintem ez az új főnökömnek is köszönhető, meg a tulajdonosnak, aki látja és értékeli bennem a tehetséget és a tudást. Bár nagyon messze van attól, amit szerettem volna, de az emberek nagyon rendesek, és nagyon vonzó, hogy csak heti kétszer kell bemenni. A másik ok, hogy félek, mert váltani most már nagyon kockázatos. Innen nem fognak elküldeni, mert ahhoz túl jó vagyok (nekik, nem magamnak), de egy új helyről úgy kipattintanak a próbaidő alatt, ha nem vagyok elég jó, hogy csak na és akkor megint kezdhetem elölről az egészet 51 évesen 23 év tapasztalattal. Szarul hangzik, egyik sem előny. Hogy miért nem lennék elég jó? Nos, én introvertált vagyok, legtöbbször nehezen illeszkedek be. Ha nem olyan befogadó közegbe kerülök, ahol rászánják az időt, hogy megnyíljak, akkor nagy csalódás leszek. Ismerem magam, csak ott tudtam eddig kiemelkedően jól teljesíteni, ahol az első perctől nem volt ez gond. Utána már átcsapok félig extrovertáltba, ha már megtaláltam a helyem, de az néha 1 hónap, néha 3, néha meg mint itt is, 6-9 hónap is lehet. Szóval nem valószínű, hogy tovább megyek innen, legalábbis nem most. Ha pedig mennék, akkor külföldre mennék, bár arra sok esély nincs.
Na meg itt most érdekesen alakul a helyzet. Ami a mostani munkámat illeti, ugye volt szó arról, hogy amikor a recruitment vezető elmegy szülni, hozzám kerül a csapata. Aztán az ügyvezető meggondolta magát és azt mondta, 40% az esély, hogy én kapom ezt a lehetőséget, és 60% az esély, hogy az egyik cégünk ügyvezetője lesz az. Ezt én el is könyveltem, hogy jó, mégsem lesz nagyobb felelősség meg nagyobb csapat. Aztán a főnököm szerdán adott nekem egy feladatot, miszerint május 15-ig készítsek egy "pályázatot", amibe írjam le, hogyan vezetném én a recruitment területet (is), milyen stratégiát építenék fel, milyen működési mechanizmusokkal dolgoznánk, milyen eszközök és erőforrások kellenek ahhoz, hogy a cég által kitűzött idei célokat (havi 3 betöltött pozíció, de legalább évi 50 elhelyezés, 10+ outsourcing partner) elérjük. Hmmm, köszi, szép feladat, de van rá 2 hetem. Ha sikerrel venném a kanyart, akkor hozzám tartozna az egész HR minden területtel, ami nyilván jár némi haszonnal is (pl. kicsit magasabb fizetés).
Ez utóbbira pedig jelenleg nagy szükség lenne, mert ahogy stabilizálódni látszik az én helyzetem, úgy jönnek elő a családi problémák. Édesapám mellé kellene egy ápolónő. Ez napi 2 órával számítva is 210 ezer forint havonta, de nyilván ez a 2 óra kevés lenne, mert kellene takarítani, ápolni, bevásárolni, esetleg főzni. Erre viszont sajnos a jelenlegi fizetésemből nem fog telni, így vagy másodállás kell vagy másodállások kellenek vagy magasabb fizetés. Kérdés persze, hogy milyen másodállásból lehet mondjuk nettó 300 ezer forintot megkeresni. Jó kis fejtörő. A háziorvosa szerint ők nem tudnak semmit tenni, elméletben képes magát ellátni, gyakorlatban azonban sajnos nem így van. Otthonba semmi áron nem akar menni. 89 éves lesz idén, két gyereke van, ebből egyet 12 éve minden különösebb ok nélkül intenzíven gyűlöl (igen, ez sajnos én vagyok), a másik pedig egész életében rászorult apám segítségére és folyamatosan jelentős pénzügyi támogatást kap tőle, de nem hajlandó viszonozni semmit. Tehát ez patt helyzet.
Mit mondjak, izgalmas az élet mostanában😊 de legalább ma szép idő van. Hello igazi tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése