Értékelés

Meg kell mondjam, az elmúlt hét csúcspontja ez a mondat volt: "Életünk legjobb döntése volt, hogy téged felvettünk". Igen, bizony, ezt nekem mondta a teljesítményértékelésem alkalmával a kedves főnököm. Ilyet már a korábbi helyemen is mondott az ügyvezető, azzal együtt, hogy "Te vagy a legjobb HR vezető, akivel valaha dolgoztam". De akárhányszor hall ilyet az ember, az annyiszor esik (nagyon) jól. Ezen a mostani munkahelyen persze azért ezt objektíven kell nézni, hiszen, ahogy mondtam, itt nem nehéz jót tenni. De tény, hogy haladunk és ezt az emberek is érzik, talán visszakapják idővel a HR-be vetett hitüket.

Rengeteg munka van, néha azt sem tudom, hol vagyok, és néha beesik olyan feladat is, ami élvezhető is. Amúgy a helyzetem a közeljövőben annyit fog változni, hogy végre 40 órás leszek, persze még nem tudni mikor. De ehhez ugye igazodni fog a fizetésem is (kérdés, hogy mennyire), de már előlegben is kaptam pár értékes dolgot. Fizetni fogja a cég a LinkedIn Premium előfizetésemet (amióta elvesztettem az előző állásomat, ezt én fizettem, havi 12e Ft) és a kérdésemre, hogy én miért nem kaptam telefont rögtön az volt a válasz, hogy kapok és választhatok, milyet szeretnék. Szerényen az iPhone 14 Pro-t választottam😉 

Az álláshirdetésekben a héten az HRIS és a Recruitment állások dominálnak, sajnos sem előbbi, sem utóbbi nem vág egybe a profilommal, bár HR rendszerekkel sokat dolgoztam (Oracle, JD Edwards, SAP, Ultipro, Success factors és társaik) és vezettem be párat, de mégsem felelek meg a kívánalmaknak. Most amúgy sem akarok jelentkezni sehová, amíg ki nem derül, hogy alakul a bérem. Megmondom őszintén, ennek a mostani állásnak van egyetlen egy nagyon pozitív része, a home office (heti 2 nap iroda, többi itthon). Ha azt mondják a telefonos interjú során, hogy minden nap be kell menni, azonnal bevillan, hogy az napi 2x1,5 óra utazás, korán kelés és cipekedés (laptop, kábel, jegyzetek, papírok), ami nem annyira vonzó. Persze nem akadály, ha igazán jó az állás, de most ebben a tekintetben el vagyok kényeztetve😊

Lesz mostanában rengeteg szakmai program, mindenre jelentkeztem, IHRM konferencia, Munkajogi konferencia, webinárok és a cég fizeti a DPO képzésemet, mert ugye engem az adatbiztonság nagyon érdekel (éljen a GDPR😁) és szívesen választanám szakterületnek. 

Senior Recruitert még nem sikerült felvennünk viszont, ami nem jó, mert már alig lesz ideje betanulni, mielőtt elmegy a Toborzási vezetőnk. De vagy olyanok jelentkeznek, akik csak előszűrni tudnak, de interjúzni nem, vagy olyan jelentkező van, aki jó, viszont nagyon drága. Volt egy, akit kiválasztottunk, de ő meg meggondolta magát. Szóval nem tudjuk mi esik ránk a toborzó feladatokból július közepén, de érdeklődően várjuk, kell-e segítenünk.

A kép a Ligeti-tónál készült Vácon.

Értelmes feladat

Pénteken prezentálnom kellett a nemrég elvégzett Vállalati Vitalitás Index nevű dolgozói véleményfelmérés eredményét a tulajdonosoknak. Ez volt az a projekt, amit az egyik tulajdonossal közösen csináltunk és ez volt az első olyan szintű munka, ami már nekem való. Persze az eredmény az elvártak szerint annyira rossz lett az előzőhöz képest, hogy 4 ember visszajelzését a tanácsadó ki is vette, mondván nagyon kedvezőtlenül módosítaná a végeredményt. Hát valóban született 4 extra elégedetlen válasz. Én nem vettem volna ki. Az lenne a lényeg, hogy a 2 vezető szembesüljön azzal, hogy rossz felé megyünk és az emberek egyre frusztráltabbak. Sajnos a folytatás már nem az én dolgom (kommunikáció, részletes elemzés, akciótervek, utánkövetés) pedig ezt igazán imádnám. De, ahogy mondtam, itt a HR nem az a funkció, ami befolyásolhat vagy támogathat bármit.

Amúgy pusztító egy hét volt, nagyon sok (unalmas) feladat és a 4 munkanapból 3x be kellett mennem. Jó, persze, régen ez természetes volt, hogy mindennap bementem, de az napi 2x20 perc volt egy kényelmes autóval. Most viszont a 2x1,5 óra vonat+metró utazás engem úgy leszív, mintha bányában dolgoztam volna egész nap és este 8-kor mikor hazaérek, úgy ülök a kanapé szélén, mint egy zombi😁 Lehet, hogy tényleg öregszem?😂

De volt egy sikerélményem is. Újabb projektem győzedelmeskedett, sikerült jóváhagyatni és elindítani a hűségprogramot és máris felköszöntöttük egy már 20 éve itt dolgozó emberkét. Az már a 2. érdemem a juttatás fronton, a SZÉP kártya volt az első. Haladunk, csak naaaaaaagyooooooon lassaaaaan.

Nem találtam olyan állást, amire jelentkezhettem volna, pedig rákészültem, hogy szóról szóra hozzáigazítom az önéletrajzomat, akárhány óráig is tart. De erre nem volt szükség. Ugyanazon cégek, ugyanazon állások (ahová már jelentkeztem) 3-4 havonta ismétlődve, semmi új, semmi izgalmas. Egyik nap sürgető érzésem volt, hogy az európai állásokat is szemlézzem, de ott sem találtam olyat, amire érdemes lett volna jelentkezni vagy a nyelvi probléma miatt (csak angolul tudok) vagy kimondottan helyi embert kerestek.

Újra eszembe jutott a Blue Steps. Ez egy C szintű pozíciókat kínáló fizetős nemzetközi oldal, de 100 ezer forintnyi Euro a beugró. Bár több fejvadász ajánlotta a hátterem alapján, de nincs semmi garancia, hogy ez a befektetés megtérül, így még rágódom rajta egy kicsit.

Csütörtökön lesz az első értékelésem. Mivel én csinálom a teljesítményértékelési folyamatot, már láttam, mi érkezett be rólam írásban, mind pozitív volt, leszámítva a kedves recruitment manager kolléganőét, aki persze talált a munkámban kivetni valót, de legyen úgy. Én róla nem írtam rosszat, sőt, dicsértem, de ez én vagyok, a hozzám gonosz vagy rossz embereket is mindig odafigyeléssel, korrekt módon kezelem és próbálom mindig a jó oldalt nézni. Így terrorizálhatott 10 éven át az előző munkahelyemen a Botsáska (ezt a becenevet én adtam neki), de kb. csak kétszer vettem igazán magamra a mesterkedéseit, akkor a parkolóban sírtam, hogy senki ne lásson. Amúgy pozitív értékelést kapni itt nem nehéz, az előző HR-es olyan mélyre vitte a HR-t és az azzal kapcsolatos elvárásokat, hogy igazán nem nehéz jót tenni. Meg ennél a cégnél mindenki csak a mások háta mögött morog és panaszkodik és acsarkodik, de értékeléskor mindenki dicsér mindenkit és mindenki csúcs szuper. Ja, csak ha valóban így lenne, akkor nem tartana ott a cég, ahol tart, az összeomlás szélén.

A palánta bébik jól vannak. 6 görögdinnye lesz, de csak azért nem kelt ki a 7. mert nem raktam a földbe magot😂 7 palánta paradicsom, 7 palánta pritamin paprika és - TRARA!!!! - bizony előbújtak a kis kaliforniai paprika bébik is. Kellett nekik egy kis noszogatás, meg különleges bánásmód (extra pára, extra meleg, meg meggyőző kommunikáció......igen, beszéltem hozzájuk😃), de négyen már megmutatták magukat, 3 viszont még rejtőzködik.

A kert kicsit szebb lett, mert kicsit kigyomláltam a kavicsos részt, aztán itt voltak a kertészek és nyírtak, meg gyepszellőztettek, meg tápoldatoztak. Most a palánta bébiknek fognak építeni magaságyást, legalábbis remélem, mert különben a dinnyét nem fogom tudni hova elültetni. A japán cseresznyefa bébik gyönyörűek, ha megnőnek, csodaszép lesz a kert velük.

Kalács és palánta

Ma reggel azzal kezdtem a napot, hogy végignéztem, milyen álláslehetőségek vannak jelenleg. Cseppet sem meglepő módon vagy mindenki toborzót keres, vagy azok az állások vannak meghirdetve, amik az elmúlt 2 évben időről időre megjelennek és már jelentkeztem, de ghost-oltak vagyis soha semmi visszajelzés nem érkezett a jelentkezésemre. Nem tudom, hogy az a tény, hogy félévente meg kell egy állást hirdetni mit mond magáról a cégről (főleg ha a HR manager lép ki félévente), de talán lehet, hogy nem is baj, hogy nem kerültem be egyik helyre sem. Egy nagyon jó állást azért találtam, gyártó cég, mindenben passzolok, de a mosolyom először ott hervadt le, hogy kínai cég, de amikor ezen átlendültem (hogy sebaj), akkor meg ott vesztettek el, hogy kínaiul is kell tudni. Nem tudom hány potenciális HR manager szaladgál a budapesti agglomerációban magas szintű mandarin nyelvtudással, de már most sok szerencsét kívánok a pozícióért felelős toborzónak😊 Bár kínaiak sokan vannak már Magyarországon, talán van köztük HR vezető is.

A munkahelyemen egy nagyon sűrű hét volt a múlt hét. Bár folyamatosan próbálom a HR-t betuszkolni abba a kiváltságos körbe, ami máshol normális (a HR üljön annál a bizonyos asztalnál), a stratégiai évtervező megbeszélésen teljesen világossá vált, hogy bár baromi nehéz és fontos feladatokat kap a HR (illetve vállaltam el önként), itt annál többre nem lehet számítani, mint egy jól működő admin funkció fenntartására. Csak az a baj, hogy elmúlt 20 évben én ennél jóval magasabb, stratégiai szinten dolgoztam a CEO partnereként minden esetben és rémesen nehéz, majdhogynem lehetetlen megszokni ezt a lefokozott szerepet. Egyrészt, mert szétvet a tehetetlen düh, mert sokkal, de sokkal többet tudok, mint ami itt elvárt, sokkal többet tudnék tenni, mint amire most lehetőségem van, de az nem kell senkinek. Másrészt, így azt érzem továbbra is, hogy naponta milliónyi agysejtem pusztul el ebben a feladatban, amit egy jól betanított majom is meg tudna csinálni. Persze továbbra is végtelenül hálás vagyok, hogy kaptam ezt a lehetőséget, mert pénteken lesz 2 éve, hogy elvesztettem az állásomat és a mai napig nem lett volna más, ha ezt nem fogadom el. Szóval kettős érzéseim vannak, de leginkább tehetetlennek érzem magam és tudom, hogy nincs kihasználva az, ami bennem van. Közel sem. 

A húsvét nyugodtan telt, nem akartunk semmit csinálni, csak pihenni és ez így is lett😊 Volt kis kerti munka, de olyan hideg volt, hogy nem bírtuk sokáig. A kert amúgy nagyon vacakul néz ki, de jelenleg semmihez nincs motivációm, így nem is csinálok sok mindent. Megsütöttem viszont életem első kalácsát. Nagyon finom, puha, foszlós lett, többen a "gyönyörű" szóval illették, bár a hatos fonást még kell gyakorolnom egy kicsit, de én is büszke vagyok a művemre😄 

A kertész énem is boldog, 7 palánta paradicsom, 6 palánta görögdinnye és 6 palánta pritamin paprika növekszik, 1-1 még nem bújt ki az utóbbiak közül. A kaliforniai paprika viszont idén is, a korábbi évek gyakorlatát követve úgy döntött, hogy nem hajt ki, nem értem mi a baja, minden szabályt betartok és még beszélek is hozzá, de semmi jelét nem adja annak, hogy szeretne kibújni. Ez az utolsó próbálkozásom, már 3 éve nem megy, ideje feladni, bár nem vagyok az a feladós típus, talán jövőre még teszek egy próbát😄

Mivel ma még Húsvét van, kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Az AI és én

Ezen a héten meg kellett hirdetnem egy állást a LinkedIn-en és ebből rengeteget tanultam. Először is egy nagyon furcsa dolog történt. A jelentkezők közül egy embert azonnal "No fit" címkével látott el maga a LinkedIn algoritmusa. Néztem nagyot, hogy vajon miért, mert amúgy a jelentkező önéletrajza teljesen rendben valónak tűnt, leszámítva, hogy Angliában él. Az biztos, hogy nem a lokáció miatt, mert egy indiai és és egy másik országbeli jelöltet meg beengedett. Aztán lassan megvilágosodtam, a hirdetésünk szavait keresi vissza az AI az önéletrajzban és ha pont azokat nem találja, a jelölt "No fit". Oda akarok ezzel kilyukadni, hogy ez is lehet egy ok, amiért én az utolsó 2 évben nem jutottam át ezeken az AI szűrőkön, mert én sem írom minden esetben pont ugyanazokat a szavakat a jelentkezésembe, mint ami a hirdetésben szerepel vagy túl kevés olyan szót írok bele. Még a végén kiderül, hogy nem velem, vagyis a tapasztalatommal van gond, hanem a "lustaságommal", vagyis hogy nem igazítom a CV-met 100%-ra a hirdetés tartalmához. Hiszen ha már a LinkedIn algoritmusa rögtön "No fit" cimkét nyom rám, lehet, hogy a tényleges toborzó meg sem nézi az anyagomat. Ez persze nem válasz az ATS-ek fekete lyukában landoló anyagomra, de mivel ott is az AI dolgozik, lehet ugyanez a probléma. Vagyis ha jelentkezünk egy állásra, ebben az új modern AI környezetben a lehető legnagyobb mértékben át kell írni a CV-t, hogy pont ugyanazokat a szavakat és szókapcsolatokat tartalmazza, amit a hirdetés. Ez persze eddig is világos volt, de nem gondoltam, hogy ilyen hihetetlen mértékben számíthat. Ez egészen elképesztő. 

Nos, a helyzet az, hogy így minden egyes jelentkezés akár egy órát vagy többet is igénybe vehet, ha hosszú az önéletrajzod (vagy megkéred a chatGPT-t, hogy ő írja át😁). Úgyhogy lassan el kell fogadnom, hogy lehet, hogy sohasem lesz már jó állásom, csak ha valami nagy szerencsém lesz és lenéznek rám a olimposzi istenek a hegyről.

Kertésznek menni sem alternatíva. A konyhakerti növények közül semmi nem hajtott ki eddig, sem a tavaszi kerti virágok, úgyhogy vagy valamit rosszul csináltam, vagy kicsit ráérősek. De hát idő van, a jövő hétre még reggel mínuszokat mondanak, maradjanak is bent a jó melegben. Viszont a muskátlimat meggyilkoltam véletlenül, kiraktam a 20 fokban az ablakpárkányra, hogy gyönyörködjek benne, aztán megfagyott éjszaka. Még soha nem volt muskátlim, így nem tudtam, hogy erre figyelni kell. Most viszont visszavágtam és szurkolok, hogy életre kelljen. Jelenleg a meleg szobában belülről néz ki az ablakon a szakadó esőbe😊

A fű tönkrement, megint, már negyedszer, hatalmas foltokban ki van száradva. Tavaly is ez volt. Aztán sok szorgalmas munkával életre keltettem, de már nagyon elegem van belőle, legszívesebben lebetonoztatnám az egész udvart. Vagy kiszárad vagy tele van gyommal, élvezhető hosszabb ideig soha nem volt, pedig automata öntöző rendszer van, évente 2x minőségi trágyát kap, szellőztetjük tavasszal és ősszel, fel nem fogom, mi kell még neki. A kertes ház örömei😀

További szép napot mindenkinek! Ez a kép is Londonban készült.