Haladunk.....de hogy hová?

Volt egy interjúm múlt hét szerdán, az indiai gyártó cég kapcsán. Nagyon jó kis beszélgetés volt. A tanácsadó azt mondta továbbra is, hogy bizalmas a keresés, így a cégről keveset mondhat, a nevét pedig egyáltalán nem, aztán végül csak elkottyantotta a cég nevét véletlenül, persze pont az volt, amelyikre gondoltam. Amúgy ő észre sem vette, hogy elkotyogta ezt a fontos titkos információt😁Azóta persze néma csend, pont úgy, ahogy vártam, de az adott tanácsadó cég pont erről ismeretes, hogy interjú után eltűnnek, mint a kámfor. De még előtte elhitetik veled, hogy te vagy a legjobb jelölt és pont megfelelsz a követelményeknek. Aztán nem. Valaki azt mondta, hogy lehet, hogy nincs is tényleges álláslehetőség az ilyenek mögött, csak az adatbázisba gyűjtenek embereket. Még ez is elképzelhető.

Továbbra is rengeteg álláslehetőség van, de amire én jó eséllyel pályázhatnék, olyan sajnos nincs. Mostanra már megtanultam a mintákat, melyik hirdetés ténylegesen mit jelent, hová nem is érdemes jelentkezni, és persze szinte sehol nem keresnek olyan embereket, akiknek 5 évnél több tapasztalata van. Volt egy hirdetés, amiben 10 év tapasztalat kellett, de oda kellett kínai nyelvtudás is. Na, az éppen nincs. Legutóbb még beküldtem egy regionális HR vezetői állásra is a jelentkezést, ahol tűpontosan megfelelek minden követelménynek, de ott is néma csend volt a válasz, még azt sem igazolták vissza, hogy megkapták a jelentkezésem. Ez az R betűs tanácsadó cég volt, akikről már írtam, hogy náluk minden jelentkezés fekete lyukba megy, így nem is lepődtem meg és nem is csalódtam. Úgyhogy idén eddig 7 jelentkezés és 3 direkt megkeresés történt, eredmény a nagy nulla, meg a nagy hitegetés esetleg.

A korábban szinte nem létező társasági életem is egészen felélénkült, külföldi barátaim közül sokan voltak itt látogatóban, meg az elmúlt 2 évben szerzett 2 új barátnőmmel is sokat mászkáltam. A tegnapi séta 19,000 lépés volt és 12,5 km. Jól esett😁 

Volt egy másfajta interjúm is pénteken. Egy nagyon kedves és szeretett régi GE-s kolléganőm egy olyan applikáció fejlesztésén dolgozik, ami segítheti a munkahelyeken a stressz kezelését és ehhez adtam interjút a saját HR vezetői tapasztalataimról. Érdekes volt, kíváncsian várom, hogy mi lesz a kimenete és megszületik-e egy olyan applikáció, ami hathatós segítséget nyújthat a vezetőknek és dolgozóknak egyaránt.

Elvégeztem a LinkedIn Learning platformon a "Become a Corporate Recruiter" tanfolyam sorozatot. Bár a toborzás az egyetlen rész, amit kevésbé szeretek a HR-ben, nagyon érdekes volt végignézni ezeket a tréningeket és új dolgokat is tanultam belőle. Ehhez kapcsolódóan voltam múltkor egy jelöltkeresés optimalizáló workshop-on is, ahol én többet tudtam a témáról, mint az előadó, de ettől függetlenül az is érdekes volt és tanultam újat is. Így már 6 tanúsítványom/oklevelem van, és 70 tréninget végeztem el az elbocsátásom óta, de ugye minél több mindenhez értesz, annál több ember vagy, vagy valami ilyesmi..... Persze mindezzel semmit nem tudok kezdeni, de legalább telik vele az idő és karbantartom az agyam.

Aztán végre jön a tavasz, vagyis újra lesz munkám, legalábbis a kertben. Az orgona és a rózsa már rügyezik😊 Idén kaliforniai paprika (mégegyszer megpróbálom, mert imádom), pritamin paprika (amiből csodás paprikakrémet készítettem tavaly), görögdinnye,  vaj retek és karalábé termesztésben próbálom ki magam, meg jó lenne még paradicsom is. A kertet át akarom alakítani, mert mostanra a dekor kavics olyan gyomos lett, hogy elvesztette az eredeti funkcióját és nincs kedvem heti 8 órában kigyomolni újra és újra, így felszámolom, persze még nem tudom, hogy mi lesz a helyén, lehet, hogy csak simán befüvesítek mindent.

Na, ebédidő van, megyek alkotok valamit a konyhában. Szép napot mindenkinek! 

Egy örömteli(?) nap

Az idén eddig elkövetett 6 jelentkezésemre a múltkori bejegyzésben említetten kívül nem jött több reakció, igaz elutasítás sem. Aztán a múlt héten volt egy nap, amikor hirtelen sok minden történt. Először kora reggel megkeresett egy hölgy a LinkedIn-en, hogy érdekelne-e engem egy interim lehetőség Nagykátán, gyártó cégnél. Ilyenkor mindig a térképet meg az útvonaltervezőt nézem meg először. Ebben az esetben is így tettem, de láttam, hogy minimum 1,5 óra a bejárás naponta 2x. Majd válaszoltam a hölgynek, hogy érdekes lehet és szeretnék többet tudni a lehetőségről. Arra gondoltam, hogy fontos lenne legalább azt megtudni, hogy mennyire interim, vagyis hogy pár hónapról vagy mondjuk 1 évről van szó. Ez utóbbi esetében ugyanis bérelhetnék a közelben egy lakást (rövidebb időre nem adnak ki) és akkor tudnám vállalni, mivel az interim munkák pont az ideiglenességük miatt viszonylag magas fizetést jelentenek. De persze az történt, ami 10-ből 8 LinkedIn-en történő megkeresés esetén történik, a hölgy eltűnt mint a kámfor. Még egyszer megnézte a profilomat (ahol amúgy látható, hogy Vácon lakom) majd nem jelentkezett többet, de még annyit sem írt vissza, hogy köszöni a választ. LinkedIn ghosting😁 

Aztán felhívott egy tanácsadó egy olyan tanácsadó cégtől, akiket már fekete listára tettem pont pont a ghosting jelenség miatt. Egy indiai gyártó cég keres Head of HR-t, nem mondhatja meg melyik cég és hol, de annyit igen, hogy Budapesttől 70-80 km-re. A fizetésben majdnem ott vannak, ahol az előző munkahelyem meg van céges autó, így a nagy titoktartás ellenére belementem egy interjúba, ami csütörtökön lesz. Mivel ennél a tanácsadó cégnél az a divat, hogy az első interjú után eltűnnek, mint a kámfor, nem számítok sokra. De azért kb. 3 perc kutakodás után találtam egy céget a fenti paraméterekkel Jászfényszarún, ami szintén minimum 1,5 óra bejárást jelent (vagyis 3 óra/nap) így valószínűleg nem is akarnék továbbmenni, de kíváncsi vagyok miért bizalmas a keresés, ha a HR-es eddig a tanácsadó szerint sikeres volt....

Aztán újabb levelet kaptam a LinkedIn-en. Annak a cégnek a CEO-ja keresett meg, akik a GE Healthcare-nél, korábbi imádott munkahelyemen az IT tevékenységet látták el. Mivel rendkívül jó kapcsolatban voltunk és remekül tudtunk együtt dolgozni (akkor ő még nem volt CEO csak IT-s) mikor látta, hogy munkát keresek, gondolta beszéljünk, hátha van közös pontunk. Nagy örömmel visszaírtam neki, hogy persze, nagyon szívesen beszélek vele és persze elmondtam, hogy nagyon szerettem velük dolgozni, jó lenne ha újra lenne erre lehetőség. Nos péntekre meg is beszéltünk egy időpontot és volt egy igazán kellemes beszélgetésünk. Azt tudtam meg hogy a cég (amúgy magyar, családi cég) nagyon sikeres és a növekedést elősegítendően szeretné feljavítani a HR-t egy szenior emberrel. A weblapon tárolt információkból az derül ki, hogy van egy HR Igazgató (a tulaj lánya) és van egy - kapaszkodjatok meg - senior HR manager. Előbbi 15 éve, utóbbi 6 hónapja van a cégnél (és 2 év gyakorlata van), ami kb. 70-80 főt számlál.....ezt itt hagyom egy kicsit csak úgy........ Mindketten 6 órában dolgoznak. Az elmondottakból azt sejtem, hogy nem annyira strukturált ez így és jól jönne nekik a segítség, különösen azért, mert igen ambíciózus terveik vannak, amit minden bizonnyal meg is tudnak majd valósítani. A beszélgetés nagyon jó volt, aztán amikor feljött a munkabér kérdése - tudván, hogy magyar családi cég - én az alsó sávomat adtam meg. De így is azonnal megfagyott a levegő, és jöttek a kérdések, hogy vállalnám-e esetleg részmunkaidőben vagy határozott időre akár. Mondtam, hogy esetleg mehet a részmunkaidő, de a teljes munkaidőt jobban szeretném, illetve lehet határozott időre is, de akkor fizetésben több lesz, mert arra már végképp nincs semmi garancia, hogy 1-2-3 múlva el tudok helyezkedni, ha most sem megy. Ezután már csak az jött, hogy kell neki pár hét gondolkodási idő és majd jelentkezik. Szóval azt gondolom, hogy nagyon rövid lesz majd a visszajelzés és nem fogok neki örülni. Amúgy ők Pesten vannak, ami nagyon jó lett volna.

Ha már a GE Healthcare-ről volt szó, éppen 5. hónapja keresik a HR Managert vagyis kb. az én régi pozíciómat szeretnék betölteni, de a jelentkezésemre (csak 1x jelentkeztem) még az se jött vissza, hogy kopj le. Viszont a hirdetés újra és újra megjelenik. Mivel a GE-s múltam ellenére a GE egyik üzletágától sem kapok soha semmilyen visszajelzést (még az automata jelöltkezelő rendszertől sem), bárhová jelentkezem, azt hiszem, hogy a volt főnököm keze messze elér és ő rakott engem tiltólistára. A pasi a GE-nél töltött utolsó évemben érkezett (addig is GEs volt, de más üzletágban) és első perctől kezdve zsigerből utált engem (amúgy cégpénzen és munkaidőben utazgatott a privát autóversenyeire), de amikor én állást kaptam Dubajban, amire ő évek óta vágyott sikertelenül, akkor szerintem végleg elcsattant az agya és onnantól nekem kasza-kapa. De mindegy, már nem jelentkezem GE-s állásokra, az ember tanul az indirekt visszajelzésekből is😁

Ma is átfutottam a LinkedIn és a Profession.hu hirdetéseket, semmi új, vannak állások, és ez nem túlzás, amik 6 hónapja újra és újra megjelennek. Elkaptam egy érdekes beszélgetést minap a Facebook-on, ahol arról volt szó, hogy rengeteg a jelentkező, de nagyon kevés a jó jelentkező. Na de akkor én a hátteremmel nem vagyok jó jelentkező? Mert én sem kellek sehol. Nem értem. Nagyon nem értem mi folyik itt.

A legjobb pedig a ma reggeli LinkedIn-es levél, amiben egy Fülöp-szigeteki tanácsadó cég keres magyarországi üzleti partnert az én személyemben Fülöp-szigeteki munkaerő Magyarországra történő behozatala kapcsán. Hát azt hiszem, nem én vagyok az ő emberük, bár teljes mértékben megtisztel a lehetőség.

A jelenleg rendelkezésre álló pénzem még 1,5-2 hónapig tart ki, szűken (ha nem javíttatom meg a kazánt, az állandóan magától lenyíló padlásajtót, meg a beázó tetőt és a elromlott redőnyt, ez utóbbi persze nem létkérdés). Ami azért nem jó, mert legközelebb június elején lesz újra pénzem. Tehát lesz 1-1,5 hónap, amit valahogy át kell majd hidalni a semmiből. Már alig várom. Bár a kamra és a mélyhűtő fel van töltve, szóval éhen nem halok, sajnos azonban a mosolyommal nem tudom kifizetni majd a lakáshitelt és a számlákat, de azért majd megpróbálom, hátha😁

Nos, szerintem mára ennyi elég is belőlem. Szép napot mindenkinek!

HR néni és a tavasz

A múlt heti jelentkezéseimre egy reakció érkezett. Az egyik cég egyik tulajdonosa, egyben HR vezetője hívott fel. Hát, hogy is mondjam, nem tűnt túl profinak. Egyrészt feltett egy csomó kérdést, amit tilos feltenni (életkor, családi állapot és egyebek), másrészt nem látta az önéletrajzomból, hogy már nem dolgozom (pedig kis logikával könnyen ki lehet belőle következtetni, mert az utolsó munkahelyem 2011-2021....) Harmadrészt ezek után 3 percig csodálkozott azon, hogy nem vesznek fel sehová, így el kellett neki magyaráznom, hogy a magyar munkaerőpiacon nincs szükség tapasztalt és "öreg" emberekre, amin egészen elképedt. Hogy nem ezen a bolygón él, az biztos. De azért lesz velük egy online interjúm holnap (Teams). Magyar családi vállalkozás, úgyhogy sok mindenre nem lehet számítani. A bér extra alacsony, juttatások nincsenek, a munkahely a vonattól 2,3 km gyaloglásra van Dunakeszin és bár a hirdetésben szerepel céges autó, a valóságban nincs. Jó kezdet. Mivel magyar cég, nem kell az angol, nem lesz utazás, nem lesz corporate HR, akikkel együtt lehet dolgozni és nem lesz előrelépési lehetőség sem. Egyre vonzóbb😖

Azóta amúgy jelentkeztem még 3 másik állásra is, nekem valókra, de most már mindezt minden különösebb remény nélkül tettem. Tudom, hogy ez a jelentkezősdi nem segít, még lebutított önéletrajzzal sem, talán akkor meg pont azért nem. Rengeteg HR-es keres jelenleg munkát, sokan váltanak, sokan munkanélküliek, szenior ember meg nem kell sehol, a fiatal HR-esekből álló HR osztályokon mi már öregnek számítunk.

Csapásokban annyira intenzív volt a múlt év, hogy egész egyszerűen eljutottam arra a pontra, hogy minden erőfeszítésem ellenére megint egyre mélyebb gödörbe kerülök és egyre rosszabbul érzem magam. Fogalmam sincs mit akarok, mi legyen, mivel próbálkozzak, merre menjek. Kifelé mutatom, hogy minden OK, kurva erős vagyok és jól kezelem ezt az egészet, de a fejemben expressz vonatokként rohannak a gondolatok és néha legyűr a kétségbeesés. Az motoszkál most legtöbbször a fejemben, hogy hagyom a fenébe az egészet, nem is fogok dolgozni, hiszen dolgoztam én már eleget, hanem elutazok mindenhová, ahová valaha akartam, amíg tart a pénzem, aztán hogy utána mi lesz az már nem érdekel. Majd ülök egy takarón a Blahán az aluljáróban és talán dobtok nekem egy százast, ha szépen mosolygok. Nos, ez, azért valljuk be, nem egy jó forgatókönyv. 

De igazából minden nap mást gondolok. Most már pár napja nagyon nem találom a helyem. Apró dolgok tűnnek megoldhatatlannak. Például egy hét alatt sikerült kazánszerelőt találni, aki kijött és csinált egy karbantartást. DE nem javította meg a kazánt, így az továbbra is csak akkor ad melegvizet, amikor akar és persze például fürdéskor csak néha működik, hajmosáskor viszont soha (honnan tudja vajon?). A készülék amúgy továbbra is rémisztő hangokat ad ki magából, de a szerelő szerint minden rendben van, csak lejjebb kellett venni a víz hőmérsékletét és kisebb sugárban kell folyatni. Nekem ne mondja senki, hogy ez a normális, hogy tanuljunk meg együtt élni egy problémával úgy, hogy nem javítjuk ki. Ráadásul csöpög a fali bekötésnél, amire a kazánszerelő azt mondja, hogy hívjak fűtésszerelőt, a fűtésszerelő meg azt mondja, hogy az a kazános dolga. Most akkor mi van?  Aztán tegnap éjjel megint hatalmas robajjal kinyílt a padlásajtó, megteszi elég gyakran, ömlött be a hideg és negyed órán át nem tudtam becsukni (rossz a zárja). Ezt is megnézik a "szakemberek", hümmögnek, hogy jó ez így, mert hát végül is néha be lehet csukni. Ez sem normális, miért nem lehet rendesen megjavítani? Mi van, ha akkor nyílik ki, amikor nem vagyok itthon?  És van még tucatnyi ilyen dolog, ami tök egyszerű (lenne), de mégis képtelen vagyok megoldani. Pedig már viszonylag jól voltam karácsony előtt és könnyen vettem az akadályokat, és azt hittem, hogy onnan már csak felfelé van. Tévedtem. Lehet, hogy ez periodikus és ez a szakasz is elmúlik, nem tudom, de most nagyon nem látok fényt az alagút végén.

Amúgy tegnap kint jártam a kertben és - most figyeljetek - rügyezik az orgona és a rózsa. Ez szerintem elég gáz, mivel még csak február eleje, de úgy látszik, hogy már a természet sem tudja, hogy mi merre mennyi (akárcsak én). A tavaly ültetett két fenyőfám - Szilvi (kék ezüstfenyő) és Norman (normand fenyő) gyönyörűek és szépen nőnek. Szilvi életét én mentettem meg, mert nyáron kiszáradt, nagy küzdelem volt, de megérte. A novemberben (!!!!) életre kelt (egy évig halott volt) japán mirtuszom a melegházban pihenget és készül a tavaszra, ezt sem értem, de ő tudja, neki mi a jó. Érdekes a természet. 

Na, irogatás közben befutott végre egy jó hír. Rendeltem Angliából a kedvenc áruházamból és hétfőn érkezik a csomag. Amióta elvesztettem a munkámat, nem engedem meg magamnak, hogy olyasmire költsek, ami nem alapszükséglet (ez nagy dolog tőlem, mert imádom a szép ruhákat és cipőket és a könyveket és eddig ezt megengedhettem magamnak), de egyik nap azt mondtam, hogy miért ne, valami örömöm csak lehet néha napján..... Lesz névnapom, majd arra fogom rá😁 Így legalább pozitív felhanggal zárom a mai irományt. 

Ugye, ha tudtok bármilyen 4-6-8 órás állást, amire alkalmas vagyok, szóltok? Köszönöm szépen.

A 10. hónap

Jelentem, még nem hasadtam meg, vagyis eddig még nem használtam a többi személyiségemet. Olyan gyorsan telt el a múlt hét, hogy esélyem sem volt rá. Hiába, amióta munkanélküli vagyok, nincs időm semmire😁😂 Viszont tegnap jelentkeztem (az alapszemélyiségemmel, aki olyan nagyon jó, hogy nem kell sehol) 4 állásra is. Ez viszont 3 órámba telt. Még mondja valaki, hogy az álláskeresés nem munka..... Két viszonylag magas pozíciót sikerült találni meg 2 általános HR manager munkakört. Mindhez a Workday-be kellett felvinni az összes adatomat. Beemeli ugyan a csatolt önéletrajzot, de nem jól, vagyis végig kell javítani és néha újra kell írni az egészet. Plusz a négyből kettőnél rengeteg egyéb kérdés is volt, meg regisztrálnom kellett (teljes önéletrajz újra beír) egy Smart nevű felületre is az egyik jelentkezés részeként. Viszont cserébe mind a 4 helyről jött automatikus visszaigazolás meg GDPR infó, úgyhogy nem gagyi helyek, legalábbis úgy tűnik.

A 10. hónapban vagyok. Na nem túlhordom a terhességet, csak ennyi ideje nincs munkám. Míg néha azt gondolom, hogy az elmúlt 9,5 hónapban semmi jó nem történt, azért néha mégis érnek örömök. Nagy boldogságomra ugyanis az egyik hosszabb ideje külföldön élő, nagyon kedves magyar barátnőm állást kapott itthon és hamarosan hazajön, ez volt a múlt hét legjobb híre. Mert jó-jó, lehet virtuálisan kapcsolatot tartani (én ebben sajnos nem vagyok valami jó, de szinte csak ilyen barátaim vannak) akár évtizedeken keresztül, de élőben mégis más. A másik jó élménye a múlt hétnek egy hosszú séta volt a Margit-szigeten, ami ilyenkor is gyönyörű. Itt került sor egy másik barátnőm vállalkozási ötletének átbeszélésére, megpróbáltuk kitalálni, hogy hogyan induljon el a jó úton.

Egyébként most nem vagyok igazán jól. Bár most már általában pozitívra tudom hangolni magam minden reggel és nagy lelkesedéssel csinálok mindent reggeltől estig, de néha azért elkap ez a letargikus állapot, amikor arra sincs erőm, hogy rendesen működjek. Tegnap este leterített a szomorúság, végigfutottam magamban az elmúlt hónapok megrázó történésein az állásom elvesztésétől apám karácsonyi terrorjáig, majd megint megállapítottam, hogy nem értem miért érdemlem mindezt, végül hosszú idő után tegnap újra sírtam és nem is tudtam, hogy miért teszem. Igaz, elég sok rossz dolog történik mostanában is, minden napra jut valami, de már kezdem megszokni. Amúgy élettanilag jó hatású ez az időszak, ugyanis a vérnyomásom normális lett, már végig tudok aludni egy éjszakát és elkezdtem visszanyerni a régi alakomat (végre!).A szívem időnként még mindig össze-vissza kalapál a stressz miatt, de összességében azt kell mondjam, hogy jó ez a hosszú pihenés😀

Majdnem volt egy lehetőségem, hogy a korábbi munkahelyem szomszédságában dolgozzak, de sajnos a tanácsadóm nem kapta meg azt a megbízást és egyik másik tanácsadó cég  segítségével már betöltötték a pozíciót. Pedig nagyon jó lett volna, jó munka, jó cég, és legalább néha összefuthattam volna ebédidőben a szeretett "régi családommal".

A kazán újra feladta ma reggel, bár a fűtés tökéletes, de meleg víz viszont nincs, ja meg szerelő sincs, télen ez ugye olyan reménytelen, mint nyáron kertészt találni, így 5 fokos vízben fogok ma fürdeni és az elkövetkező hetekben, mert az jön a csapból. Isteni lesz😁 Majd utána ráülök a radiátorra😂 amíg az működik. 

Szép estét mindenkinek!