Egy frissen megjelent statisztika szerint ma Magyarországon átlagosan 14,6 hónap alatt tud egy ember elhelyezkedni. Persze a mögöttes adat nem látszik, de amíg a hiányszakmákban (informatikus, ipari szakmunkák - pl. villanyszerelő -, gyártósori dolgozók, karbantartók, targoncavezetők) nagyon hamar, akár 1 hónapon belül is el lehet helyezkedni, néhány szakterületen viszont nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen állást találni. Emellett az 50-55 éven felettiek esetében már 3-4 vagy akár több év is eltelhet munka nélkül, ha egyáltalán sikerül elhelyezkedniük. Ez egy nagyon szomorú statisztika, hiszen közben folyamatosan munkaerőhiányról hallunk. Több HR szakértő szerint az a baj, amiről én is mindig írok, hogy 40 éve felettiek aránylag kevés eséllyel indulnak az álláspiacon, pedig pont ez a 40-55 éves korosztály az, akikkel a munkaerőhiányt kiválóan meg lehetne oldani, hiszen jellemzően ők vannak állás nélkül, sok tapasztalatuk van és remekül használhatóak lennének. Bonyolult dolog ez, ne is menjünk bele mélyebben. Viszont a 14,6 hónaphoz képest én még csak alig 4 hónapnál tartok, tehát hosszú még az út.
Ma meghallgattam egy amerikai tanácsadást HR üzlet indítása témában. Nem mondott olyat a hölgy, amit nem tudtam, kivéve, hogy ő 13 éve HR-es, de van vagy 6 féle coach végzettsége, közben írt 3 könyvet (bestseller), végzett MBA-t, 2 éve van saját tanácsadó business-e, meg van 3 gyereke. Valószínűleg van egy klónozó gépe is a pincében.... Én ugyanis ezt 22 év alatt sem tudtam volna létrehozni a napi 10-12 óra munkám mellett (csak 2,5 diplomát sikerült), tehát vagy rossz helyeken dolgoztam vagy reménytelenül rosszul kezelem az időmet, tulajdonképpen mindkettő igaz lehet. A program végén a hölgy persze felajánlotta, hogy aranyáron mindenkinek segít ugyanezt megcsinálni (mármint vállalkozást indítani), de én inkább a villanyszámlát szeretném még jó sokáig befizetni, úgyhogy nem kértem a segítséget.
Kértem viszont segítséget néhány nagyon jónak hitt ismerőstől. Nem állást, csak hogy segítsenek összekapcsolódni külföldi fejvadász ismerőseikkel, hogy feltérképezzem, melyik országba lehetne tovább menni, ha itt minden remény elszáll. Mindenki ígért fűt-fát, aztán elfelejtettek mint a szél. Erről ennyit. Én hülye meg mindig mindenkinek azonnal segítek. Erről le kellene szoknom.
Újabb állásokra nem jelentkeztem, egyszerűen nem láttam értelmét, mert nem vezet sehová. Nyilván majd fogok, de most elvesztettem minden eddig létező motivációmat és valahogy vissza kell szerezni, kéne valami sikerélmény. Ezen felbuzdulva megyek is füvet trágyázni és locsolni, ennek a tevékenységnek inkább van értelme, mint az álláskeresésnek, legalábbis pillanatnyilag úgy néz ki.
Legyen szép estétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése