Interjúm volt (nem is egy)!

Breaking news: most, hogy abbahagytam az álláskeresést és helyette 3 éjszakán át a hullócsillagokat bámultam, hogy kívánhassak ("legyen gyorsan munkahelyem") felpörögtek az események és 2 fejvadász megkeresés érkezett, voltak interjúk, pszichológiai teszt és az egyiknél ma máris megvolt az utolsó interjú is. 3 jelölt van velem együtt, a döntésre várunk. 

Az angliai kapcsolat is létrejött, jövő héten beszélek hosszabban a hölggyel arról, hogy milyen esélyeim vannak a brit álláspiacon jelenleg így Brexit után. 

Jövő héten majd beszámolok részletesen, addig is kellemes hosszú hétvégét mindenkinek!

Tanulni, tanulni, tanulni

Ma kaptam egy elutasító levelet egy július 11-i jelentkezésemre.  Szép hosszú levelet írtak, de a lényeg az volt, hogy túl sok voltam a Senior HR Generalist pozícióra. Hmmm. Akkor mire vagyok én jó? Elnöknek? 😂😂 Na mindegy. Augusztus 2. óta nem jelentkeztem sehová, mert nincs értelme. Visszajelzés máshonnan nem jött, 39 jelentkezésből 27-re nem érkezett semmilyen válasz vagy elutasítás (van ahová május 6-án jelentkeztem). Volt viszont egy megkeresés egy kedves egyetemi évfolyamtársam ajánlására (nagyon köszönöm!!!), bár oda is sok vagyok, de miután mondtam a tanácsadónak, hogy ennek ellenére érdekel a dolog, a hölgy megígérte, hogy továbbküldi az anyagomat és ajánlani fog a pozícióra. Sajnos itt van egy lehetséges probléma, ugyanis sörgyár, én pedig nem iszom, sört sem, mást sem, így remélem nem fognak pont erre rákérdezni, már ha egyáltalán eljutunk egy olyan pontig. Ezzel amúgy megszegném azt a hitvallásomat, hogy csak olyan céghez megyek dolgozni, aminek a céljaival azonosulni tudok, de hát a szükség törvényt bont. Amúgy a tanácsadó mondta, hogy most szabadságon vannak, úgyhogy előrelépés mostanában még nem lesz.

Közben elég sokat nézegetem az edx nevű oktatási platformot (van mobil applikáció is), ahol többek között a leghíresebb egyetemek (Harvard, Princeton, Columbia, Yale, sőt az MIT, bár ez utóbbinak van külön saját oktató felülete, ami szintén kiváló) kurzusait lehet ingyen vagy tandíj fejében elvégezni. Ha az ingyenes megoldást választod, akkor nem kapsz oklevelet. Ha fizetsz, akkor kapsz oklevelet és a képzés után is hozzáférsz a kurzus teljes anyagához. Szinte bármit tanulhatsz az angol irodalomtól a kínai történelmen túl az informatikán keresztül a szálloda menedzsmentig, nagyon érdekes témák vannak. Az árak elfogadhatóak amúgy, egy általános kurzus mondjuk leadership témakörben 139-160 USD, 4-6 hét alatt elvégezhető. De van MBA is 24,000 dollárért, az mondjuk már kicsit húzós. Viszont megfizethetetlen pedigré lehet a végzettségek között mondjuk egy Harvard egyetemi oklevél😀 Találtam pár érdekes témát, lehet, hogy benevezek egyre. Ha már nem is dolgozom többé soha, azért a tanulást nem kell abbahagyni, igaz? Jó szívvel ajánlom mindenkinek, akiből nem veszett még ki a tanulás igénye.

Egyébként a folyamatos tanulásom nyomai (LinkedIn-en szerzett oklevelek) már felkeltették egyesek érdeklődését a learning & development területen, de egyelőre még nem állásokat ajánlgatnak, hanem elvégezhető programokat. (Certificate in L&D). Emellett közelről áttanulmányoztam az amerikai SHRM tanúsítás lehetőségeket, mert egyes országokban, sőt meglepve láttam, hogy egyes helyeken már itthon is előny egy SHRM-CP vagy SHRM-SCP HR tanúsítás. A SHRM-SCP (senior certified professional) próbateszten átmentem csont nélkül, lehet hogy érdemes lenne megpróbálni, bár egy vagyonba kerül. Csak úgy, mint a CIPD, ami Angliába kéne (5 millió HUF - 2 év). 

Az állapotom napi szinten változik, most 3 napja sírok mindenen, de ok nélkül is, előtte meg teljesen világmegváltó hangulatban voltam pár napig. Furcsa ez a hullámvasút. Egy valamire viszont jó ez az időszak, letisztulnak körülötted az emberek és tisztán látod ki tényleg a barátod és ki nagyon nem az. Sajnos egy 30+ éves barátságot úgy érzem el kell engednem, egy olyan barátot, akire egész életemben felnéztem és hallgattam, de most látom igazán mennyire egyoldalú volt ez a barátság és mennyire nem veszi komolyan, ami most velem történik és továbbra is pont olyan önző és diktatórikus, mint eddig mindig. Hiányozni fog, de az embernek el kell engednie az életéből a mérgező embereket, bármennyire is fáj. Viszont vannak emberek, akikben nem hittem vagy nem vártam tőlük semmit és megleptek folyamatos támogatásukkal, ami határtalanul jólesik. Szóval azt hiszem, hogy ez az időszak minden szempontból átalakít és rámutat az összes (külső, belső) problémára, amit eddig nem vettem észre. Ez valahol hasznos, mert magamról is sok mindent tanultam, sajnos nem feltétlenül jókat és félek, most már ebben a korban nem változik az ember, de a remény hal meg utoljára. 

Hihetetlen, de lassan vége a nyárnak, nekem úgy tűnik, mintha nem is lett volna, annyira elmerültem ebben a helyzetben, hogy nekem a nyár szinte kimaradt. Remélem nektek azonban jól telt, nyaraltatok, pihentetek, jól vagytok. Élvezzétek még az utolsó heteket, jó pihenést és nyaralást kívánok annak, aki most indul útnak. 

14,6 hónap?

Egy frissen megjelent statisztika szerint ma Magyarországon átlagosan 14,6 hónap alatt tud egy ember elhelyezkedni. Persze a mögöttes adat nem látszik, de amíg a hiányszakmákban (informatikus, ipari szakmunkák - pl. villanyszerelő -, gyártósori dolgozók, karbantartók, targoncavezetők) nagyon hamar, akár 1 hónapon belül is el lehet helyezkedni, néhány szakterületen viszont nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen állást találni. Emellett az 50-55 éven felettiek esetében már 3-4 vagy akár több év is eltelhet munka nélkül, ha egyáltalán sikerül elhelyezkedniük. Ez egy nagyon szomorú statisztika, hiszen közben folyamatosan munkaerőhiányról hallunk. Több HR szakértő szerint az a baj, amiről én is mindig írok, hogy 40 éve felettiek aránylag kevés eséllyel indulnak az álláspiacon, pedig pont ez a 40-55 éves korosztály az, akikkel a munkaerőhiányt kiválóan meg lehetne oldani, hiszen jellemzően ők vannak állás nélkül, sok tapasztalatuk van és remekül használhatóak lennének. Bonyolult dolog ez, ne is menjünk bele mélyebben. Viszont a 14,6 hónaphoz képest én még csak alig 4 hónapnál tartok, tehát hosszú még az út. 

Ma meghallgattam egy amerikai tanácsadást HR üzlet indítása témában. Nem mondott olyat a hölgy, amit nem tudtam, kivéve, hogy ő 13 éve HR-es, de van vagy 6 féle coach végzettsége, közben írt 3 könyvet (bestseller), végzett MBA-t, 2 éve van saját tanácsadó business-e, meg van 3 gyereke. Valószínűleg van egy klónozó gépe is a pincében.... Én ugyanis ezt 22 év alatt sem tudtam volna létrehozni a napi 10-12 óra munkám mellett (csak 2,5 diplomát sikerült), tehát vagy rossz helyeken dolgoztam vagy reménytelenül rosszul kezelem az időmet, tulajdonképpen mindkettő igaz lehet. A program végén a hölgy persze felajánlotta, hogy aranyáron mindenkinek segít ugyanezt megcsinálni (mármint vállalkozást indítani), de én inkább a villanyszámlát szeretném még jó sokáig befizetni, úgyhogy nem kértem a segítséget.

Kértem viszont segítséget néhány nagyon jónak hitt ismerőstől. Nem állást, csak hogy segítsenek összekapcsolódni külföldi fejvadász ismerőseikkel, hogy feltérképezzem, melyik országba lehetne tovább menni, ha itt minden remény elszáll. Mindenki ígért fűt-fát, aztán elfelejtettek mint a szél. Erről ennyit. Én hülye meg mindig mindenkinek azonnal segítek. Erről le kellene szoknom.

Újabb állásokra nem jelentkeztem, egyszerűen nem láttam értelmét, mert nem vezet sehová. Nyilván majd fogok, de most elvesztettem minden eddig létező motivációmat és valahogy vissza kell szerezni, kéne valami sikerélmény. Ezen felbuzdulva megyek is füvet trágyázni és locsolni, ennek a tevékenységnek inkább van értelme, mint az álláskeresésnek, legalábbis pillanatnyilag úgy néz ki.

Legyen szép estétek!

Lépjünk ki a dobozból

Újabb 4 pozícióra jelentkeztem az elmúlt napokban. Az egyiket a Profession.hu-n találtam csodák csodájára és viszonylag szenior pozíció. Egyet egy nagyon kedves volt évfolyamtársam javasolt, ez egy regionális pozíció, szeniornak tűnik és nagyon jól hangzik. A többit a LinkedIn-en találtam, azok is ígéretesek a leírás alapján. Egy másik kedves egyetemi évfolyamtársamon keresztül pedig egy tanácsadó is megkeresett egy álláslehetőséggel. Azt mondta, hogy szeniorabb embert keresnek, elsődlegesen FMCG területen szerzett gyakorlattal. Na az az a terület, ahol egyáltalán nincs tapasztalatom (csak a 7 hónap Tesco tolmácsolás a Pólus Tesco megnyitásakor az imádnivaló Dave Robinson szárazárú igazgató úr mellett, de az nincs benne az önéletrajzomban, mert akkor még öregebb lennék....). 

A többi helyről továbbra sincs semmi hír, bár még csak 2 hét telt el az utolsó jelentkezések óta, azokat nem temetjük még, nyári szabadságolás van, meg minden. 

Ma reggel viszont hatalmas energiával odaültem a Profession.hu elé, elengedtem a berögzült keresési szokásaimat, megnyitottam az elmém😎 és kitágítottam a keresést minden olyan irányba, amivel szívesen foglalkoznék, hogy lássam, milyen alternatív lehetőségeim vannak. Nos, aránylag sok lehetőség van az ugyan csak középfokú végzettséget igénylő, de számomra kedves munkáknál, mint a repülőtéri check-in agent, az oktatásszervező vagy az utazási irodai értékesítő, van sok angoltanári állás is, de sajnos a kedvencem, a könyvesbolti eladó most nem volt😀 Egyelőre persze továbbra is csak HR területen keresek, legalább 2022. június 12-ig, amikor is 23 éve leszek a HR pályán. Ezt lőttem be ugyanis lélektani határnak, ha nem sikerül elhelyezkedni, addig akkor ott zárjuk le egy nem-kerek, de évfordulóval ezt a csodás és felejthetetlen életszakaszt. Utána az ígéretem szerint háztartásbeli leszek (ami a kedvesemet határtalanul boldoggá tenné, így jelenleg a kisujját sem mozgatja, hogy segítsen abban, hogy legyen állásom), én viszont igyekezném ezt elkerülni, mert már most 3,5 hónap után szép lassan becsavarodom az egyedülléttől és az agyi tevékenységet nélkülöző itthoni feladatoktól😀 Na jó, vannak itt is kihívások, például tegnap trágyáztam, most meg összeszereltem például 2 db új kukát (igen, ehhez is értek😀), de azért ennél kicsit többre is futná tőlem, azt hiszem. Bár a kertész és zöldségtermelői képességeimre tegnap 3 dícséretet is kaptam. Lehetséges karrier út?

Most már inkább úgy fogom fel, hogy hosszabb szabadságon vagyok (azt is újra kiveszem, amit a 10 év alatt végigdolgoztam) és lecsúsztatom az összes túlórámat (úgy pár ezret) és így nem olyan nyomasztó ez az egész. Egy kedves barátnőm, aki szintén szenior HR-es és 2,5 éve keres munkát (nem vicc), most döntött úgy, hogy elég és bolti eladónak megy a Zara-ba (nagyon sok a dolgozói kedvezmény). Hát, nem tudom, hogy erre mit mondjak. Erről viszont eszembe jutott, hogy akkor én is dolgozhatnék Rodoszon, Iallissos-ban Kim barátom boltjában (szupermarket), ami nem is olyan elvetendő ötlet, különösen abból a szempontból, hogy amúgy is egy rodoszi házra gyűjtök, mert minden álmom, hogy odaköltözzem öreg napjaimra. Ez a gyűjtő projekt most ugyan kicsit megtorpanni látszik, sőt, de azért álmokat nem adunk fel csak úgy, igaz? 

Ami rossz ebben a nem dolgozásban, hogy összefolynak a napok, sosem tudom milyen nap van éppen, tegnap este megesküdtem volna, hogy szombat van. Még jó hogy a naptárban beállítottam a lényeges információkat (mikor van szelektív meg zöld hulladék szállítás), így feljönnek az emlékeztetők. Na, ilyen és ehhez hasonló nagy horderejű dolgokkal és mérföldkövekkel foglalkozom mostanában😀

Szép napot! Aki nyaral, annak jó pihenést!