Itt a vége, fuss el véle?

Hát a hétfői délután nem volt semmi. Kimentem a céghez, ahol először csak a HR-essel meg az igazgató úrral beszélgettem, majd jött a Skype-os interjú a leendő főnökömmel. Mindössze 40 perces volt és én nem éreztem különösen sikeresnek. Utána át kellett mennem a másik irodába, mert a HR-es meg az igazgató úr meg akarta vele beszélni a dolgokat. Majd kisvártatva nyílt az ajtó és az igazgató úr azt mondta, hogy "írjuk alá a szerződést". Rögtön nyomtatták is, én átolvastam, majd aláírtam.Állítólag a főnököm is nagyon boldog volt és nagyon tetszettem neki. Nagy meglepetésemre szerdai, vagyis nagyjából azonnali kezdést szavaztak meg. Így aztán kedden elkezdődött az eddigi legnehezebb hetem. 

Kedd délután: háziorvos, mert már régen lejárt a jogsim, de mivel céges autóval kell dolgozni járni, ugyebár van rá némi szükség. A doki nem volt kispályás, elküldött teljes laborvizsgálatra. 

Szerda reggel: laborvizsgálatok (számhúzás, sorban állás, izgulás, stb.) Majd értem jött a HR-es és bevitt az első munkanapomra.

Csütörtök reggel: üzemorvos (szemvizsgálat, EKG, vérnyomás, stb.) majd a 2. munkanap.

Péntek reggel: háziorvos és leletek. Talált ezt azt, további vizsgálatok özönét kérte, de azért megadta a jogsit. Majd 3. munkanap.

Az átadás-átvétel nem volt egyszerű, mert a HR-es hölgy strukturált is, meg nem is. A lényeg péntekre maradt, amikor is már csak összecsapta, mert nem volt rá idő a búcsúvacsorája miatt, amire engem nem hívtak meg.....hmmmm........no comment.

Szombat reggel: okmányiroda. Eredmény: Vezethetek!!!!!!

Szombat délután: gépkocsiátvétel, majd szemvizsgálat és szemüveg készítés (drága apukám fizette ki).

Vasárnap: próbavezetés. Még nem felejtettem el hogy kell, de azért be vagyok tojva a holnapi első kiutazásomtól.

Május 21-én irány Amerika, megismerkedem a főnökömmel meg sok minden mást is csinálok.

A munkatársak rokonszenvesek és rendesek így első látásra, a munka nagyon sok (mert a hölgy, hmmm, kissé el maradt néhány dologgal.....)

A párizsiaknál is tovább jutottam, nagy meglepetésemre, és most fogalmam sincs mit csináljak. Most már olyan szintekkel kéne interjúzni, hogy az valami szenzáció. Még gondolkodnom kell ezen. Igazából csak azt akarom tudni, hogy felvennének-e, mert az igencsak megdobná az önbecsülésemet és az önbizalmamat, de nem mennék oda dolgozni.

Folyt. köv. (BTW: lehet, hogy módosítanom kéne a címet, vagy új blogot kezdeni:-))