Amikor van állásod, de nincs munkád

Valakinek valamikor az életben nagyon keresztbe tehettem, ha így elátkozott, jó lenne tudni, hogy ki volt az, hátha még helyrehozható…..

Állást kaptam, ugyebár, 489 reménytelennek tűnő keresgéléssel töltött nap után. Most van egy pozícióm, egy kocsim, remek fizetésem, csak éppen munkám nincs. Vicces, nem? Deja vu érzésem van, több okból is. De kezdjük az elején.

Már a szerződés aláírásának napján közölték, hogy az Egyesült Államokban kell hamarosan utaznom. Én örültem neki, mert utazni szeretek, Amerikába meg pláne. Nagyjából a cél is ismert volt, nosza menjünk. Előzőleg 2 hetet már egyedül töltöttem a cégnél (mármint az elődöm nélkül). Jelek voltak, de hát az elején még azért ez előfordulhat, hogy nincs mit csinálni, bár szerintem ilyennek nem szabad előfordulnia. 21-én elrepültem az USA-ba. Már otthon furcsa volt, hogy miért kell ilyen korán jönnöm, ha csak 24-26-i napokon van programom, de egyrészt mondták, hogy ne aggódjak emiatt, mert majd kialakul, másrészt meg úgy voltam vele, hogy ha menni kell, akkor menni kell. Azért próbáltam kapcsolatba kerülni a főnökömmel, hogy megkérdezzem, tényleg ennyivel előbb jöjjek-e, de válasz nem volt. Tehát szombaton megérkeztem. Vasárnapra azt terveztem, hogy barangolok a városban meg hasonlók. Azt nem vettem bele a tervbe, hogy a város messze van, bejutni csak taxival lehetne, de hogyan jövök vissza (ugyanis ez pár éve már Milwaukeeban is majdnem probléma volt). Így maradtam, gyalog felderítettem a terepet. Ez teljesen megdöbbentette az amerikaiakat, számos autó megállt mellettem, hogy segítsen, azt hitték valami baj ért, hogy gyalogolok az út szélén. Persze errefelé semmi látnivaló, a semmi közepén vagyunk. 1 órás barangolás után leültem a medence mellé olvasni, majd ebéd, végül pedig TV nézés estig. Ma, azaz hétfőn azzal keltem fel, hogy biztos vár egy e-mail a főnökömtől, hogy menjek be, vagy majd hív telefonon, de már dél van és semmi nem történt. Egy darab e-mailem érkezett, tennivalóm egyáltalán nincs. Így a mai munkanapom a hírek olvasásából és a Facebook farmomon végzett munkából állt eddig a pillanatig, most meg ezt írom… 

Mivel az előző, igen rövid, próbálkozásom ugyanezen csúszott el (nem volt semmi munkám a cégnél, napi 2 órát sem tudtam értelmesen eltölteni, ezért lett vége) megfogalmazódott bennem egy kérdés. 

Túl nagy kérés az, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol ténylegesen dolgozni is kell? 

Elsőre persze nyilván jól hangzik, hogy jól fizetnek, dolgozni meg nem kell. Nem tudom, próbálták-e már milyen az csak ülni és várni, hogy teljen az idő. Persze, az ember kitalál magának tennivalókat, egy darabig, de utána? Én ahhoz vagyok szokva, hogy rengeteg munka van, azt sem tudja az ember, mihez kezdjen előbb, de ez a jelen állapot, hát ez rettenetes. Ez meg tud őrjíteni. Mentségemre szóljon, hogy már amikor ajánlgatták ezt a pozíciót, az volt az első észrevételem, hogy kicsi a cég, vajon ad ez elég munkát nekem? Ráadásul ez még utána is többször szóba került, mert ez nagyon aggasztott, pont az előző fiaskó miatt. Mindig az volt a válasz, hogy rengeteg munka van, ne féljek. Persze, értem, de én nem olyasmire gondoltam, hogy ajándék utalványt venni, szervizbe vinni a kocsit vagy csak adminisztrálni. Az elődömnek az ilyen munkák bejöttek, nekem meg olyannyira nem. Hogy is mondjam, én egy magasabb szinten voltam mindig, és ott is szeretnék lenni. Ha asszisztens akartam volna lenni, akkor annak jelentkezem. Ha összességében nézem az erre az évre látható feladatokat, bár szépek, de akkor is nyomorúságos a helyzet, kb. a munkaidő 25%-át fogja kitölteni. Amit még én extrában kitaláltam hozzá, az talán még úgy 15-20%. Ehhez egy 4 órás HR-es is elég. Az aggályom egyébként az, hogy határozott idejű szerződést írtam alá 3 évre. Normál esetben egy határozatlan idejű szerződésnél azt mondanám, hogy persze maradok, amíg nem lesz jobb, de itt augusztus 3. azaz a próbaidő letelte után már nincs menekvés, vagy végig viszem, vagy gáz van. Kilépni őrültség lenne. Maradni meg öngyilkosság. Melyik kezemet harapjam le? Utálom, hogy igazam volt. Miért gondoltam, hogy ez a kis cég más lesz, mint a másik? Mert ez szerelem volt első látásra, minden téren. De most rettenetesen kiábrándult vagyok, és tudom, hogy ahhoz, hogy erről a pontról összeszedjem magam és visszahozzam magam a megfelelő szintre, nagyon sok erő kell majd. Csak abban bízhatok, hogy augusztus 3-ig történik valami. Erre mondjuk, van egy aprócska esély, de nem biztos, hogy az lesz a megfelelő mentőöv. Nem tudom, mit csináljak. Tanácstalan vagyok. Remélem megoldódik valahogy ez a dolog.

Itt a vége, fuss el véle?

Hát a hétfői délután nem volt semmi. Kimentem a céghez, ahol először csak a HR-essel meg az igazgató úrral beszélgettem, majd jött a Skype-os interjú a leendő főnökömmel. Mindössze 40 perces volt és én nem éreztem különösen sikeresnek. Utána át kellett mennem a másik irodába, mert a HR-es meg az igazgató úr meg akarta vele beszélni a dolgokat. Majd kisvártatva nyílt az ajtó és az igazgató úr azt mondta, hogy "írjuk alá a szerződést". Rögtön nyomtatták is, én átolvastam, majd aláírtam.Állítólag a főnököm is nagyon boldog volt és nagyon tetszettem neki. Nagy meglepetésemre szerdai, vagyis nagyjából azonnali kezdést szavaztak meg. Így aztán kedden elkezdődött az eddigi legnehezebb hetem. 

Kedd délután: háziorvos, mert már régen lejárt a jogsim, de mivel céges autóval kell dolgozni járni, ugyebár van rá némi szükség. A doki nem volt kispályás, elküldött teljes laborvizsgálatra. 

Szerda reggel: laborvizsgálatok (számhúzás, sorban állás, izgulás, stb.) Majd értem jött a HR-es és bevitt az első munkanapomra.

Csütörtök reggel: üzemorvos (szemvizsgálat, EKG, vérnyomás, stb.) majd a 2. munkanap.

Péntek reggel: háziorvos és leletek. Talált ezt azt, további vizsgálatok özönét kérte, de azért megadta a jogsit. Majd 3. munkanap.

Az átadás-átvétel nem volt egyszerű, mert a HR-es hölgy strukturált is, meg nem is. A lényeg péntekre maradt, amikor is már csak összecsapta, mert nem volt rá idő a búcsúvacsorája miatt, amire engem nem hívtak meg.....hmmmm........no comment.

Szombat reggel: okmányiroda. Eredmény: Vezethetek!!!!!!

Szombat délután: gépkocsiátvétel, majd szemvizsgálat és szemüveg készítés (drága apukám fizette ki).

Vasárnap: próbavezetés. Még nem felejtettem el hogy kell, de azért be vagyok tojva a holnapi első kiutazásomtól.

Május 21-én irány Amerika, megismerkedem a főnökömmel meg sok minden mást is csinálok.

A munkatársak rokonszenvesek és rendesek így első látásra, a munka nagyon sok (mert a hölgy, hmmm, kissé el maradt néhány dologgal.....)

A párizsiaknál is tovább jutottam, nagy meglepetésemre, és most fogalmam sincs mit csináljak. Most már olyan szintekkel kéne interjúzni, hogy az valami szenzáció. Még gondolkodnom kell ezen. Igazából csak azt akarom tudni, hogy felvennének-e, mert az igencsak megdobná az önbecsülésemet és az önbizalmamat, de nem mennék oda dolgozni.

Folyt. köv. (BTW: lehet, hogy módosítanom kéne a címet, vagy új blogot kezdeni:-))

Májusi eső aranyat ér?

Nézzük, hogy mi történt a múlt héten. Először is az egész hetet végig kísérte az állandó párbeszéd köztem, a tanácsadó és a vidéki cég között. Kedden délután kivittek a céghez, egyrészt hogy körülnézzek, másrészt, hogy tovább ismerkedjünk. Nyomatékosították, hogy engem szeretnének felvenni - bár akkor még 2 jelölt hátra volt - és ezt ők is meg a tanácsadó is csaknem 100% bizonyossággal mondták. Azért nem volt 100%, mert ugye volt még 2 jelölt az első interjúra várva, meg ott van még a GHRD hölgy, akivel interjúznom kell. Ettől függetlenül én nem vettem és veszem biztosra a dolgot, amíg előttem nincs a szerződés. Meg is jegyeztem a tanácsadónak, hogy ez nem helyes így beetetni valakit, mert innen lehet jó nagyot arcocskára esni. Azt mondta, hogy persze, ő megérti az aggodalmamat, de ez már tuti biztos, nyugodjak meg (????).

Szerdán megvolt a másik 2 jelölt interjúja, egyikük kiesett, a másik pedig állítólag tartalék arra az esetre, ha én mégsem mondok igent. Közben ugyanis aggódtak a párizsi interjúim miatt, attól féltek, hogy ott rögtön majd felvesznek:-) Egyébként a párizsi interjúk aránylag jól sikerültek. A lehetséges leendő főnököm nem tetszett ugyan igazán, de a VP igen, vele tudnék dolgozni. De sehol közel nem alakult ki az a kapcsolat, mint a másik céggel. Az kiderült, hogy Párizsban élnék és dolgoznék, ha ezek vennének fel, de még van 3 interjú ki tudja mikor, azokhoz is majd utazni kell.

Ma újra megyek a vidéki céghez, ma lesz az interjú a GHRD hölggyel és az ügyvezető igazgató tervei szerint utána alá is írjuk a szerződést, mi több, szerdán kezdek is. Csak egy aprócska dolgot nem kalkulálnak bele....mi van ha nem tetszem a leendő főnökömnek (GHRD). Bár az igazgató úr már beszélt vele rólam és fel van lelkesítve, így elvileg rendben van a dolog és a mai csak egy kis csevegés lesz, csupán formalitás. Hát legyen így.

Ennek kapcsán azonban igen érdekes felfedezést tettem. 8 évvel ezelőtt már átestem egy ilyen időszakon, kísértetiesen hasonló dátumokkal és ami még megdöbbentőbb, csaknem azonos időtartamban. Akkor 2002.02.20-tól 2003.05.15-ig 449 nap telt el, most 2010.02.16-tól 2011.05.04-ig 448 nap! Továbbá azt is felfedeztem, hogy minden állásomat hétfőn 18.00 és 20.00 óra között, vagy csütörtökön 16.00 és 18.00 óra között ajánlották fel. Ha ma is megtörténik, akkor az hétfő 19.00 óra körül lesz:-) Ez már kicsit ijesztő:-)

Szóval ma este még írok. Mert ha IGEN, akkor örömömben, ha meg NEM, akkor meg összeroppanva.

Szép napot!