Utolsó

2010. december 30.

Az utolsó interjú 2010-ben a mai napon megtörtént. T cégnél voltam, annál a hölgynél, aki jelenleg betölti azt a pozíciót, amire elvileg én vagyok az egyik jelölt. Másfél órán át beszélgettünk és azt mondta, hogy még sok kérdése lenne. Egyébként ugyanolyan kemény interjú volt, mint az előző, látszik, hogy az emberek a főnökük nyomában járnak. A kemény interjú persze nem rossz, legalábbis sokkal jobb annál, amikor a CV-met kell felmondani és senki nem szól közbe. Elgondolkodtató kérdésekre válaszolni élvezetesebb, gyakran utólag ezeken a kérdéseken keresztül világosodik meg az ember egy múltbeli történést illetően. Egyébként nem tudom, hogy csak szófordulat volt úgy megszokásból, vagy tényleges utalás, de azt mondta, hogy január első hetének vége felé jelentkeznek újból, hogy hogyan tovább. Ezek szerint lesz még tovább?????

Egy másik cég, ahová még októberben hívtak be direkt kereséssel, éppen ma hirdette meg az interneten ugyanazt a pozíciót. Akkor 3 emberrel beszéltem, de ezek szerint nemcsak én nem feleltem meg az elképzeléseknek valamilyen okból, de senki más sem. Nagyon szuper cég lett volna, amolyan kis Google.

Ez a hét egyébként a teljes összeomlás jegyében telt, 3 napig sírtam a teljes reménytelenség miatt. Már csomókban állnak az idegeim, és az érzéseim percről percre változnak. Ha tehetem, akkor kerülöm az embereket, mert már nem akarok erről beszélni és a buta frázisokat hallgatni. A megérzéseim még soha nem csaltak meg, és most azt érzem, hogy vége és nem lesz többé munkám, legalábbis még hosszú hónapokig, de éveket sem zárok ki. Nem tudom, mit tehetnék még, amit nem próbáltam. Egyedül pedig ezt nagyon kemény végig csinálni. Ha van az ember mellett egy támogató család vagy társ, akkor az ember nem egyedül viszi a vállán az egészet, de ha egyedül vagy..... na ezt nem kívánom a legádázabb ellenségemnek sem, őszintén. Emiatt már olyan gondolataim is támadnak, amitől őszintén megrémülök. Azt hiszem, hogy kb.1 centire vagyok a teljes összeomlástól és megijeszt a végletekig hullámzó kedély állapotom. A testemen kiütések vannak a stressztől, és minden szervem, de főleg a gyomrom, lázad a jelenlegi állapotok ellen.

Holnap szilveszter és én nem akarok mást csak összekuporodni és sírni. Remélem, hogy így vagy úgy, de ennek az egésznek most már hamarosan vége lesz.

Ez az év utolsó bejegyzése.

Szeretet teljes üdvözlettel kíván nagyon boldog új évet mindenkinek,

Jane Doe, a 324 napja állást kereső szuper HR-es.

T-bomba

2010. december 22.

Ma bomba meglepetés ért. T cégtől behívtak egy újabb körre. Ez csak azért hatalmas meglepetés, mert ugye ennél a cégnél éreztem, hogy tuti nem jutok tovább (meg ugye az évnek eme szakaszában már nem számítottam új hírekre). Egyrészt, mert kemény interjú volt, másrészt, meg mert nem láttam a hölgyön, hogy le lett volna nyűgözve becses személyemtől. De hát lőn, mindig tanul az ember:-)

Az F cég is visszajelzett, hogy a legjobbak között vagyok és szeretnék velem folytatni. A tanácsadó pedig kimondottan aggódott, hogy nehogy a többi állás esetében előbb szülessen pozitív döntés.

Az elmúlt 10 hónap történéseinek fényében nincsenek kimondottan nagy reményeim. De minthogy valósággá válik, amitől rettegtem, vagyis hogy elfogy az utolsó fillérem is, most hihetetlenül nagy a tét, MEG KELL SZEREZNEM valamelyiket a 3 közül (az NY céget már leírtam, tőlük semmi hír). Most már így is nehéz helyzetbe kerülök, de 1 hónapot könnyebb átvészelni, mint még egy évet..... Már ennivalóra sem volt ma pénzem (hogy mit eszünk karácsonykor, az még kérdés), bár még van 3600 forintnyi étkezési jegyem, aztán vége. Na, meg rettenetesen fáraszt a színészkedés, mindenki (nem mindenki, de szomszédok, ismerősök, távoli család) felé mutatni, hogy minden rendben és minden happy, amikor egyáltalán nem ez a helyzet. Mondjuk ebben jó vagyok, hiszen 20 éve adom elő a boldog, kiegyensúlyozott nő világszámomat, elég meggyőzően. Most pedig, így karácsonykor, nagyon nehéz.... Na de elég a nyavajgásból.

Hát akkor még egyszer mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt!

Heti follow-up

2010. december 19.

A T cégnél lezajlott interjúval szemben nagyon vegyes érzelmeim vannak. A HR Igazgató hölgy vérprofi, nagy tudású, az embereitől is ezt várja és ez az interjú kérdésekben egy az egyben átjött. Vagyis az interjú elég kemény volt. Mivel a tanácsadó már erősen megrémített előtte a hölgyről szóló mendemondákkal, fel voltam mindenre vértezve, így jóformán pozitív csalódás volt, mert nem is látszott a hölgy annyira vérszívónak:-) A kérdések zömére azt hiszem jól válaszoltam, de cseppet sem a szokásos interjú kérdések volta, hanem teljesen gyakorlati szintre mentünk. Pl: Mitől fog hatékonyan működni az a 3 terület amit átvennék? Hogyan magyarázom el egy line managernek, hogy.....? Volt egyetlen egy kérdés, ahol meglepően buta voltam, nincs rá mentségem sajnos. A tanácsadó, aki bent űlt az interjú nagy részén támogató volt és úgy tűnt, neki tetszettem. Persze ez nem elég. Véleményem szerint itt biztosan nem jutok tovább, mert egyszerűen nem vittem át az egyébként nagyon magas lécet (de azért jócskán megközelítettem).

Az R cégnél kicsit jobb volt a helyzet. A tesztírással kezdtük. 25 kérdés, 45 perc alatt, minimum 15-re kell helyesen válaszolni. Nagyjából a GMAT tesztekhez tudom hasonlítani. Az első 12 kérdést egy táblázat alapján kellett megválaszolni. Százalékok, adatok, ha valaki tud számolni, akkor hibátlanul megcsinálja. A 2. rész egy szövegértéses feladat volt, na ez volt a legnehezebb. Ugyanis volt olyan, hogy egy válasz sem volt igazán jó, de mégis dönteni kellett. Az utolsó 6 kérdés pedig egyszerű matematika volt megint, no meg némi kis logika. Szerintem tuti volt 22-23 helyes válaszom, ugyanezt olvastam le az igazgató úr arcáról, amikor széles mosollyal közölte, hogy sikerült a teszt. Utána beszélgettünk bő 1 órát. Egy ponton nagyon csalódott és dühös lettem, persze csak magamban. A tanácsadó olyan anyagot küldött át, amiben benne voltak a rövid, ámde sikertelen próbálkozásaim is. Ezeket én sosem reklámozom. Egyszerű útkeresés, de lehet rosszul értelmezni. Én pedig magyarázhattam a bizonyítványom. Úgy éreztem, maga a tanácsadó hagyott cserben és  fúrt meg és soha nem kapom meg ezt az állást. Innentől a vesztesek nyugalmával csináltam végig, igyekeztem érthető és elfogadható indokokkal alátámasztani a döntéseimet és kifejezni az egyértelmű szándékomat arra, hogy ezt az állást nagyon szeretném, ezt keresem 2002 óta és itt hosszú távra terveznék. Nem voltam benne biztos, hogy meggyőztem az igazgató urat. Este 8 körül hívott a tanácsadó. Itt nyugodtam meg. Azt mondta, az igazgató úr nagyon boldog és elégedett volt. A tanácsadó pedig elmondta neki, hogy 5000 féle okból én vagyok a legjobb erre a pozícióra, ők régen ismernek és teljes mértékben ajánlanak és támogatnak. Vagyis még van esélyem. Kiderült, beletaláltam a mondandómmal az igazgató úr rejtett elképzeléseibe is, ez egy plusz.

De most, legalábbis erre az évre, vége a keresésnek, az interjúzásnak, marad a csendes kétségbeesés és az elkeserítő tehetetlenség érzése az ünnepek alatt, hiszen fejem felett most már tényleg Damoklész kardja és most már tényleg bekövetkezik, amitől rettegtem. Eljön a nap, amikor 0 azaz nulla forintom lesz, nem vicc, szó szerint minden számla üres lesz, és független életem 22 éve alatt először nem fogom tudni teljesíteni a kötelezettségeimet, vagyis nem tudom fizetni a számláimat. Hogy nincs mit enni, az a legkevésbé zavar, de nagyon nagy a tét, elveszthetek mindent amiért éveken át dolgoztam. Minden más munkára irányuló erőfeszítésem kudarcba fulladtak, nem kellettem eladónak, takarítónőnek, gyorséttermi dolgozónak sem, és angol tanárt sehol nem keresnek főállásban. Szóval ennyi volt. Ahhoz, hogy megússzam, januárban már dolgoznom kellene hogy február elején fizetést kapjak, de hát nem úgy néz ki a dolog, cseppet sem. A leépítésem után 2003-ban volt már ilyen, akkor az utolsó másodpercben kaptam állást, de ilyen mázlija nem lehet mindig az embernek. Az egyetlen büszkeségem ez, hogy 18 hónapon át kitartottam és minden kötelezettségemet teljesítettem, sőt, a semmiből még a családomat is támogattam.

Ha már nem írnék idén, akkor boldog karácsonyt mindenkinek.

Update (de nem Norbi)

2010. december 15.

Nos, azt hiszem, elég távol vagyok attól a lehetőségtől, hogy januárban dolgozzam. Tekintsük át a történéseket. A cégekre való utalásnál egy-két betűs elnevezéseket fogok használni (amik vagy utalnak a névre vagy nemJ).

NY cég: Az első 3 interjún könnyedén átjutottam, a 4. erősen kérdéses. Pozitív: a feladat remek, a cég nagyon jó. Negatív: a regionális HR vezető hölgy (a főnök) kissé túl laza volt nekem (kapucnis jogging felső, farmer) és sajnos rendkívül ellenszenves volt. Szerintem ő sem imádott engem, no meg az interjú is elég furcsa volt. Hét közepére ígérték, hogy visszajeleznek, ma hét közepe van.

F cég: 2 interjú volt eddig, a tanácsadóval egy, majd a jelenlegi HR vezetővel és annak főnökével, a regionális HR vezetővel volt még egy. Ez utóbbi 2 órás volt, és nagyon tetszett, amit mondtak a cégről. Pozitív: Nagyon jó cég, remek feladat. Itt férfi főnököm lenne (regionális HR vezető), ami nagyon jó lenne, amúgy egy kopasz, kerek olaszJ Itt január 10-e után lesz újabb lépés, ha lesz, minimum 2, maximum 3 körben, lehet, hogy utazni is kell (Svájc v. Lengyelország v. Olaszország, vagyis ahol az illető ül), de lehet, hogy video konferencia lesz. Negatív: az egyelőre nincs.

R cég: 3 forduló, ebből egy már megvolt, a második pénteken lesz. Pozitív: nagyszerű pozíció, nagyszerű cég, nagyon jó fizetés.  Döntés talán még karácsony előtt. Negatív: van egy teszt, ami nagyon nehéz, mert időre megy. Nem szokványos, vagyis nem annyira pszichológiai, állítólag nem sokan viszik át. Ezekben viszont én általában jó vagyok, minden tesztet idő előtt fejezek be nagyon jó eredménnyel, meglátjuk. Ja, és nincsenek juttatások, még mobiltelefon sincs. De cserébe lehet jó magas fizetést kérni, hogy minden beleférjen….

T cég: állati jó pozíció, nagyon jó cég, imádnám. Pozitív: azt csinálnám, amit a legeslegjobban szeretek. Jó fizetés. Negatív: a leendő főnöknek (persze nő….) nagyon rossz híre van, sokan, ha meghallják a nevét, visítva menekülnek (mondjuk ez ritkítja a jelentkezőket:-). Hozzá megyek interjúra.

Holnap interjú: T cég

Pénteken interjú: R cég

Aztán még 2 dolog. Rájöttem, hogy talán rossz képem van magamról. Az egyik tanácsadó azt mondta, hogy erős és gerinces vagyok, míg apám szerint túlzottan kedves és jóindulatú. Hmmm. Gerinces igen, az OK, de jó hogy ezt valaki kimondta. Én meg azt gondolom, hogy kedvesnek látszom és lágynak esetenként, de kemény vagyok és határozott. Mindenesetre lehet, hogy ezen elmélkednem kellene egy kicsit.

És a napi vicc (tudom, és-sel nem kezdünk mondatot): tegnap kaptam visszajelzést egy olyan állással kapcsolatban, ahová május 24-én jelentkeztem. Hmmm….. Az interjú augusztusban volt, azóta néma csönd. Azt tudtam, hogy 99 jelentkező volt, én bekerültem a 12 elődöntős közé (6 férfi és 6 nő), és hogy a HR igazgató férfit akart felvenni (ezt mondta is, amin csodálkoztam, mert ugye ez diszkrimináció). Na persze férfit vett fel, egy volt tanácsadót, aki egy ideje már „self-employed” volt… Mindezt tegnap közölte kedves levélkében. 7 hónapos procedúra, ez eddig a rekord.

Új lendület

Tegnap voltam egy újabb tanácsadónál annál a tanácsadó cégnél, amelyik a szupercéghez ajánlott be. Megrökönyödésemre, avagy megkönnyebbülésemre(?) a mai napig ők sem tudják mi történt akkor és ajánlattétel előtt 1 másodperccel miért döntöttek úgy, hogy mégsem engem vesznek fel. Ahogy kivettem a hölgy szavaiból és nem-verbális kommunikációjából, nekik is egy rossz emlék az a dolog, hát még nekem........

Most egy olasz céghez keresnek 1. számú HR vezetőt. Ez is úgymond regionális pozíció, 3 ország, de kevés ember. Ami a jó hír, hogy remek helyen van, vagyis nem kellene órákat utazni, de például ők autó is adnak. 1,5 órás, nagyon jó hangulatú interjú volt, ha tovább jutok, akkor jövő kedden kell újra menni, akkor már a céghez és karácsony előtt lesz döntés.

Holnap RHRM ügyben újabb (4.) forduló. Érdekes, hogy hosszú hetek teljes csendje után most újra van 2 lehetőség és egyenlőre mindkettő biztató. Persze jártam már erre és tudom, hogy ez még semmit nem jelent, de mégis javítja az amúgy siralmas állapotomat és rájöttem ma reggel, hogy már napok óta nem sírtam és a fájdalmak is eltűntek. Jó lenne januártól dolgozni........

Imádom a száguldást! - mondta a csiga és .....

Voltam interjún a magyar HR menedzsernél. Az élmény több, mint érdekes volt. 1 óra 10 perc volt az út, ami nem rossz. Poénként a tanácsadó szerinti épület - ahol a cég szerinte van - még nincs kész, most épül. De sikerült megtalálni a céget a mellette lévő, már kész épületben. Az épület recepciósa (férfi) előtt le a kalappal, de a cég recepciósa nem vette jól az akadályt. "Írja be magát a könyvbe!" Bár lehet hogy a "kérem", vagy "legyen szíves" már nem divat. Ki tudja. Ezek a modern idők! A hely gyönyörű, az én mércémet messze átvitte. Az interjú jó volt, kb. 30 perc. Nem kellett újra mondani az önéletrajzomat, imádom azokat az embereket akik tudnak olvasni és az olvasottakat értelmezni. Csak azokra a dolgokra kérdezett rá, amik az új pozíció szempontjából fontosak, szóval profi volt. Az egyik volt munkahelyem,  úgy vettem észre, sokat nyom a latban. Azt mondta, sok ember van onnan és akik ott túléltek, itt is remekül be tudnak illeszkedni, és még jobban fogják érezni magukat. Ő is onnan jött:-) Nekem az a hely volt a top, lehet azt még fokozni? Juhé!!!  Rögtön tovább is engedett a következő körre, ahol a leendő főnökkel, az európai HR igazgatóval kell majd beszélnem csütörtökön, az időpontot is megbeszéltük még ott helyben. Ez lenne a száguldás, 1 hét alatt 4 . kör, nem is rossz:-) Ja, közben bővült a feladatkör, BP-ként támogatni kell az egyik vezérigazgatót, majd vele is kell interjúzni, persze csak ha eljutok odáig. 

Holnap interjú egy tanácsadóval aktuális állás reményében. Olasz cég, első számú HR vezető keresnek. We'll see. Szerda szünnap, csütörtökön a 4. kör a mai céggel. Hát nem tudom elmondani mennyire boldog lennék, ha januárban már dolgozhatnék........ Persze dolgozik bennem a kis ördög, hogy jót ne reméljek. De talán eleget vártam már, nem igaz?

Következő

Meg is van a következő interjú időpontja, valóban hétfőn lesz, ez alkalommal a magyarországi HR menedzserrel.

Emellett csodák csodája visszajelzést kaptam az egyik "negatívan emlegetett" tanácsadó cégtől az egyik megpályázott állással kapcsolatban. Az derül ki belőle, hogy behívtak volna, de a pozícióra a toborzást felfüggesztették. Ez nem meglepő, év vége felé sok helyen van hiring freeze, hallom itt is, ott is. Ha újraindítják a keresést, akkor majd behívnak interjúra, legalábbis ez van a levélben.

A hangulatom valamennyit javult, ma nem is sírtam és semmin nem borultam ki. Persze, ha rágondolok a karácsonyra, illetve arra, hogy idén nálam semmi ünneplés nem lesz, akkor az rettenetesen elszomorít, mert nem tudom elképzelni a karácsonyt karácsonyfa nélkül. De mivel már ennivalóra sincs pénzem, nyilván nem kérdés, hogy amit nem lehet, azt nem lehet. Majd jövőre.....talán....bár ki tudja..... 

Micsoda sebesség!

Kedden meg is volt a telefoninterjú, kb. 40 perc volt. Az interjú előtt negyed órával derült ki, hogy a telefon amit használni akartam nem jó, így gyorsan üzembe kellett helyezni egy másikat. Szerencsére van egy pár tartalékJ

Az interjú véleményem szerint jól sikerült, és talán nem csak az én véleményem szerint, mert alig 3 óra múlva felhívtak, hogy nagyon jók a visszajelzések és jövő héten lesz még biztosan 2 interjú. Ha ott is helytállok, akkor lesz még egy utolsó a vezérrel. Csodás lenne január 3-tól dolgozni……. Kimondhatatlanul csodás……

Más egyenlőre nincs, tehát egyetlen szalmaszálba lehet kapaszkodni. Odakint szakad a hó, így ebben a pillanatban nem is bánom olyan nagyon, hogy most nem dolgozomJ