Nem egészen 3 év kellett, hogy ezen a munkahelyen is utólérjen az esti meg a hétvégi munka. Az elmúlt 2 hétben rendszeres volt, hogy késő este, illetve vasárnap dolgoznom kelljen. Pont az előző bejegyzésben írtam, hogy most ehhez nincs motivációm. De persze ez nem motiváció kérdése. Csupán egész más úgy dolgozni, hogy szenvedéllyel és flowban teszed, mint ha muszáj, hiszen az előbbinél nem éled meg ezt negatívumként vagy teherként, az utóbbinál meg nehéz felkelni a kanapéról és este 9-kor nekiülni dolgozni. Ez persze cseppet sem panasz. Az, hogy sok munka van, azt is jelenti, hogy jó feladatok vannak és ezzel együtt itt a remény, hogy egyszer itt is végre a helyemen fognak kezelni.
Kedves barátom(?) a NAV most jött rá, hogy volt egy időszak, amikor nem munkám (2021-ben) és most találták ki, hogy amit akkor nem fizettem be, azt legyek szíves most befizetni. Ugyanis, amikor nem dolgozol, egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetned és így biztosítási jogviszony nélkül így vehetesz igénybe orvosi ellátást. Én utoljára 2002-ben vettem igénybe orvosi ellátást, de ettől persze ez rám is vonatkozik. A hiba ott van, hogy egy elmarasztaló levelet küldtek, miközben én dokumentumokkal tudom igazolni, hogy a munkám elvesztése után három alkalommal is megkíséreltem bejelentkezni az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére, de mindháromszor elutasítottak azzal, hogy van biztosítotti státuszom, így esetemben ez teljesen felesleges. Negyedszer már nem próbálkoztam. Most viszont felébredtek, jó gyorsak az ellenőrzésben...... De jó gyerek vagyok, befizettem természetesen visszamenőleg. Persze vicces a levél, mert jelenidőben fogalmaz - Önnek nincs aktív biztosítotti státusza - és még csekket is küldtek, hogy fizessem havonta a meghatározott összeget. Itt egy pillanatra megállt volna a szívem (te jó ég, lehet hogy 3 éve nem vagyok bejelentve?) ha nem vagyok HR-es, de persze tudom hol lehet ellenőrizni és ott megnyugodva tapasztaltam, hogy nincs ilyen jellegű probléma.
Mivel az elmúlt négy évben a sok negatív történés miatt szinte csak léteztem, de nem éltem, úgy döntöttem, hogy idén ez máshogy kell, hogy legyen. 4 utazást terveztem az évre és kacérkodom egy ötödik gondolatával, ebből 3 bakancslistás. Az első már ki is van fizetve és júniusban lesz, de nem iszok előre a medve bőrére, hiszen tavaly vagy három utazásom hiusúlt meg ilyen-olyan okból. Úgyhogy majd akkor mesélek róla, ha már hazajöttem😀 De ha minden úgy megy, ahogy el van tervezve, akkor ebben az évben 8 országban is megfordulok (ebből 2 lesz új). Ebben nincs benne persze Anglia, hiszen ott havonta (többször) járok-kelek.
Ezen a nyáron azt hiszem nem fogok gyümölcskertészként tündökölni, a palántáim minden erőfeszítés ellenére kicsik maradtak, nem tudom lesz-e belőlük valami. Viszont a kertet végre átépítem, én, sajátkezűleg, egyedül, mindent megvettem hozzá, csak időm nincs rá, de hát majd legfeljebb jó sokáig készül. Őszre meglesz😄 Most nyílnak a bazsarózsák és a nosztalgia rózsabokromon vagy 200 bimbó van. Termés viszont még egyik bébi gyümölcsfán sem lesz. Egy elfagyott, egyet megettek a kártevők, a többi meg szép, virágzott is, de nincs jele annak, hogy termés is lesz rajta, bár a cseresznyefán van 1 szem cseresznye. Sebaj majd jövőre, várok türelemmel. Silvi és Normi (az ezüst és normand fenyőim) - talán ezt kompenzálva - gyönyörűen nőnek.
A fenyőfákról jut eszembe, hogy korábban a szomszéd kölykök folyton átrúgták a labdát hozzám. Én általában visszadobtam, de volt hogy nem, mert már feldühítettek. Erre a megoldás született, hogy átmásznak a kerítésen és elviszik. De nem csak a labdát. Elvittek cserepes növényeket, meg a 2 fenyőfáról az égősorokat. Anyukájuk csak nézett, mikor szóltunk neki, de azóta a gyerekeket nem engedi ki a kertbe. Mindenki üdvözölte ezt a döntést a környéken, mert kiderült, hogy minden szomszédos kertben jártak már és elcsentek ezt-azt, meg kárt okoztak itt-ott. De az viszont nem jó érzés, hogy lakattal kell zárnom a kisházat és kamerát kell felszerelnem, ez nem ilyen környék volt ezelőtt.
