Hűha, eltelt egy egész hónap és nem írtam. Ez szokatlan. De úgy voltam vele, hogy panaszkodni nem szeretnék, mást meg nem nagyon tudtam volna írni. Nem is voltam jól.
Ebben a hónapban volt 3 éve, hogy megszűnt a pozícióm életem legkedvesebb munkahelyén. Az eddigi legnagyobb csapás volt ez a számomra édesanyám elvesztésén kívül. Azóta még nagyon sok dolog történt, 3 haláleset, két autóbaleset, a két legjobb barátom hátat fordított nekem, amikor a legmélyebben voltam, és a családom folyamatos lelki terrorja is jelen van. Így meg kell állapítanom, hogy a 3 év alatt mindeddig nem sikerült összeraknom magam, holott ez a korábbi hasonló bukkanóknál sokkal hamarabb sikerült. De ebben nagy szerepe van annak, hogy annak ellenére, hogy egész életemben a hobbimból éltem és imádom a hivatásomat (azaz csupaszív, elkötelezett HR-es vagyok már 25 éve) sajnos 50 évesen már nem tudtam újra elhelyezkedni (ja, igen, ez Magyarország és az itt honos ageism). Azaz el tudtam, de ez a munka nagyon messze van attól, ami igazán nekem való. Úgyhogy én is beálltam azoknak az embereknek a táborába, akik azért dolgoznak, mert hónap végén kapnak fizetést. De ezt nagyon nem élvezem és így még nehezebb kijönni a gödörből. Itt tartunk most.
Áprilisban megint új dolgokra csodálkoztam rá a munkahelyemen. Azon már túl vagyok, hogy gyakorlatilag mindenki képtelen az értékesítésre, van ilyen. De arra is rácsodálkoztam, hogy senior IT szakemberek nem tudják használni az Outlook-ot. Egy meeting leszervezése számukra 5 levélváltás ahelyett, hogy az ütemezőt használnák. Egészen elképesztő. Az egyik kolléganőm úgy akar béremelést (nem akar, hanem követeli), hogy azért dolgozni annyira nem szeretne, holott most sem viszi túlzásba. A másik közölte korábban, hogy nem akar ebben a munkakörben maradni, mert más tervei vannak, és csodálkozik, hogy ezt nem díjazza kiemelt béremeléssel a vezetőség. A legjobb kollégám is cserben hagyott egy kicsit, számtalan feladatát nekem kellett végül megoldani, mert ő nem csinálta meg. A munka egy pillanatig sem jelent kihívást, nem motivál és sem a fejlődésemet, sem a növekedésemet nem szolgálja. Kicsit kilátástalan a helyzet. Na, te jó ég, panaszkodom, már megint. Elnézést kérek.
Ezen gondolkodva viszont arra jutottam, hogy talán az amúgy is rossz lelki állapotommal is összefügg ez, így elkezdtem coach-ot keresni magamnak, hátha megtalálom a választ pár kérdésre, amit nem tudok rendezni a fejemben. Ha itt lesz valami előrelépés, arról majd írok.
Itthon ért pár meglepetés, mert néhány növény amiről azt hittem, már menthetetlen, hirtelen életre kelt, szerintem nekem üzennek ezzel, hogy lesz ez még jobb is, csak várjak türelemmel. A törpe barackfámon termés is van (2 éves), alig várom, mi lesz belőle. A rózsabokrom egészen elképesztő megint, már most hatalmasra nőtt, tele van bimbókkal és nemsokára nyílnak a rózsák, pedig csak júniusban szoktak. Tücsi, a tücsök visszaköltözött a kertbe és egész nap zenél, de imádom a hangját. A kertészek rendbe hozták a füvet is valamennyire, még messzire vagyunk a tökéletes gyeptől, de már rá lehet nézni. Nőnek a palánták (paradicsom, pritamin paprika, kaliforniai paprika, görögdinnye), szóval a kertész énem legalább sikeresen működik és további világmegváltó kertészeti terveim vannak😀
A legjobb pedig, hogy elkezdtem spanyolul tanulni. Tanultam már korábban, de rövid ideig és most újra kedvem támadt hozzá. A Duolingó segítségével tanulok, 57 napja megszakítás nélkül és nagyon élvezem.
A lehetséges saját cégem, ha nem is élesben, de elkezd majd így-úgy működni, elsőként HR posztokat fogok írni, mert a mostani munkahelyemnek is szüksége lenne ezekre, így két legyet üthetek egy csapásra. De továbbra sem szeretnék vállalkozó lenni, inkább a kereső tevékenységem mellett csinálnék valamit, ami értéket ad, tényleg örömet okoz és visz előre.
Filmajánló: az elmúlt hetekben egy dolog tudott lelkesíteni, végig néztem a The Morning Show c. sorozatot. Nagyon tetszett, teljesen lekötött, ha érdekel benneteket a média világa, nézzétek meg. Ha még nem láttátok, akkor ajánlom a Network című darabot is hasonló témában a Centrál színházban, Alföldi Róbert zseniális benne.
