You keep me hanging on....

Még mindig várok. A csodacéggel megvolt az 5. interjú, még aznap értesítettek, hogy engem választottak és ajánlatot fogok kapni. Hurrrááááá!!!!!Ez volt kedden. Azóta semmi. Jó, jó, várok én türelemmel, mást sem tudok tenni, de szívesebben töltöttem volna a hétvégét nyugodt révedező boldogságban és főleg biztonságban mint bizonytalanságban és kesergésben. Aztán ma kinyitottam egy szerencse sütit ami azt mondta hogy az élet sok kis megpróbáltatás elé állít, de így a nagyokat már jól tudom kezelni. Hát ebben van valami, mert ez az év eddigi 38 évemből a legrosszabb. Tegnap meg tarot jóslást csináltam (ijesztően hatékony dolog, félelmetesen megjósol mindent, pedig én aztán nem hiszek az ezoterikus dolgokban egyáltalán) és az azt mondta, hogy soha ne ítéljek meg senkit a saját normáim alapján, mert keserű csalódást okoz. Ez erre a jelenlegi helyzetre nagyon is igaz.

Így hát ez a hétvége is a tépelődésé meg az önmarcangolásé, és gyárthatom a vészhelyzeti terveket, mert lassan időszerűek lesznek.

Várakozás

186. nap. Ez a várakozás teljesen megőrjít, illetve az anyagi helyzetem miatt kezdek pánikba esni. A kedvenc svájci frankos lízingem dupla törlesztő részlete csak az egyik kedvencem, a másik a családom, akik nem tudják felfogni sem azt hogy a házi bankjuk (jómagam) bezárt, sem azt hogy milyen kritikus a helyzet.

Ráadásul mint HR-es nap mint nap elszégyellem magam a szakma nevében a többi HR-es miatt. Van olyan cég, ahonnan legalább egy automata üzenet visszajön, hogy "jól van, OK, megkaptuk a CV-det és megnézzük". Aztán valamelyik cég ezen irományában benne van, hogy "ha nem kellesz, akkor nem is jelzünk vissza", sőt van olyan ahol határidő is van, hogy meddig jeleznek vissza ha esetleg megfelelsz. De vannak azok a csoda cégek, ahol mindenki szeretne dolgozni és amelyeknek a neve a legrosszabb CV-t is felturbózza. Na, onnan aztán semmilyen visszajelzést nem kapsz, még automatát sem és ez megdöbbentő. Én dolgoztam 2 ilyen cégnél is mint HR-es, de én kommunikáltam a jelöltekkel, főleg azzal akit a legigéretesebbnek találtunk. A vicc az, hogy még az a szuper cég is "hanyagol" ahol egyes számú (és elvileg az egyetlen és a legjobb) jelölt vagy, és ahol a 2 utolsó interjú között hetek telnek egy szó vagy bármilyen értesítés nélkül. Szomorú. Hányan és hányan járják ezt az utat? Van egy ismerősöm, állást keres. Szuper a szakmájában, hihetetlen sok tapasztalattal, minden cégnek nyereség lenne. Több száz (nem viccelek!!!) állásra jelentkezett, nagyjából 10 helyről kapott bármilyen visszajelzést, és 1 helyre hívták be interjúra és abból sem lett semmi. Szóval ha valaki azt mondja hogy javul a gazdaság meg erősödik a munkaerőpiac, azt hadd fogadjam némi kétkedéssel.

Én a 180 nap alatt CSAK 13 nekem vagyis a képzettségemnek és tapasztalatomnak megfelelő állást találtam, és 5 helyről meg maga a cég vagy fejvadász keresett meg. A leghosszabb folyamat 2 esetben is 6 hónap volt, én voltam a kiválasztott és kb. 3 hónapon át várattak az utolsó interjúra (szervezeti átalakítás miatt), de addig húzták, hogy időközben kellett nekik egy ideiglenes HR manager, aki aztán bevált és végül őt tartották meg, mert ő már házon belül volt. A mostani 3 ígéretes állás több mint 2 hónapja húzódik. Jó, nyár van, értem, de akkor mondja azt, hogy "bocsi, nyár van, mindenki szabin, térjünk erre vissza szeptemberben". Nem hitegetünk, meg minden héten módosítjuk az interjú időpontot, hanem kezeljük már korrekten azt a szegény álláskeresőt aki már a végrehajtót várja.

Fél év, és cseppet sem úgy látszik, hogy idén lesz még ebből valami. 2 diplomával, 20 évnyi munkatapasztalattal (de csak 38 évesen!) 11 évnyi HR gyakorlattal és 2 év nagyon komoly külföldi tapasztalattal hamarosan kilátástalan helyzetben leszek. Hurrrráááááá!!!! És még rám mondják hogy karrierista vagyok.....